Főmenü megnyitása

Az RMS Cedric a White Star Line egyik utasszállító óceánjárója volt, a Big Four becenevű, egyenként több mint 20 000 tonna összsúlyú hajónégyes második tagja (a másik három gőzös a Celtic, a Baltic és az Adriatic voltak). 1902-ben építették a belfasti Harland és Wolff hajóépítő üzemben, a szolgálatot 1903-ban kezdte meg. A 21 073 tonnás gőzös 213 méter hosszú volt, szélessége pedig 22 méter volt. Két kéménnyel, négy árbóccal és két hajócsavarral felszerelve 16 csomós sebességre volt képes. A gőzösön három osztály működött az utasok számára, az első osztályon 425-en, a másodosztályon 450-en, a harmadosztályon pedig 2000-en utazhattak. Az óceánjáró pályafutása során szinte kizárólag Liverpool és New York között közlekedett. 1931-ben kivonták a flottából, a következő évben Skóciában feldarabolták.

RMS Cedric
RMS Cedric.jpg
Hajótípus óceánjáró
Üzemeltető White Star flaga.svg White Star Line
Hajóosztály Big Four
Illetőségi kikötő Flag of the United Kingdom.svg Liverpool, Egyesült Királyság
Útvonal Liverpool - New York
Néha telenként öthetes körút a Földközi-tengeren
Pályafutása
Építő Harland és Wolff hajóépítő üzem
Vízre bocsátás 1902. augusztus 21.
Szolgálatba állítás 1903. február 11.
Szolgálat vége 1932.
Sorsa 1932-ben Inverkeithingben feldarabolták
Általános jellemzők
Hossz 213 méter
Szélesség 22 méter
Összsúly21 073 GT t
Sebesség 16 csomó

Férőhelyek száma

2875 fő

  1. 425 fő az első osztályon
  2. 450 fő a másodosztályon
  3. 2000 fő a harmadosztályon
A Wikimédia Commons tartalmaz RMS Cedric témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

Építése és korai évekSzerkesztés

A Cedric a Harland és Wolff belfasti hajóépítő üzemében épült 337-es számmal, a Big Four nevű, egyenként több mint 20 000 tonna összsúlyú hajónégyes második tagjaként.

1902. augusztus 21-én bocsátották vízre, a White Star Line pedig 1903. január 31-én vette át. Ekkor az összsúlyt nézve a világ legnagyobb hajójaként tartották számon. A korábban készült testvérhajójával, a Celtickel néhány részletet leszámítva szinte megegyezésig hasonlítottak. Ilyen eltérés volt például, hogy a Cedricet többek között, egyedüliként a Big Four tagjai közül, Welin csónakdarukkal szerelték fel, emellett pedig 71 tonnával nyomott többet, mint idősebb testvére.[1] Első útjára Liverpool és New York között került sor 1903. február 11-én, az Atlanti-óceánt egy hét alatt szelte át. A következő télen öthetes körútra indult a Földközi-tengeren, amely út a későbbiekben majdnem minden évben megismétlődött. Az év többi részében azonban a Cedric kizárólag Liverpool és New York között közlekedett.[2] 1903 novemberében szárnyra kelt egy olyan szóbeszéd, miszerint a gőzöst, ami akkor a társaság vezérhajója volt, elsüllyesztette a Titan, és az összes rajta utazó életét vesztette. A White Star Line biztosította a hozzátartozókat, hogy a pletykáknak nem lehet biztosan hinni, mivel "a Cedric egy elsüllyeszthetetlen alkotás".[3] Akkoriban az Olympic osztályú óceánjárókról is hasonló rémhíreket terjesztettek, hogy közülük kettő is el fog süllyedni. Ami a Cedric katasztrófájáról szóló pletykákat illeti, november 26-án bebizonyosodott, hogy hamisak, ekkor ugyanis a gőzös megérkezett New Yorkba.

A következő 11 évben nagyobb ismert baleset nélkül a transzatlanti útvonalon szállított utasokat. Amikor a Titanic 1912. április 15-ére virradó éjjel elsüllyedt, a Cedric épp New Yorkban volt. A Carpathia, amely a katasztrófa túlélőivel oda igyekezett, üzent a Cedricnek, hogy várja meg míg beérkezik a kikötőbe. Sok szerencsétlenül járt, köztük a vállalat vezetője, J. Bruce Ismay, is, azonnal vissza akart térni Angliába. Ám az amerikai vizsgálóbizottság magához rendelte Ismay-t amint Amerikába érkezett, és így nem utazhatott. Sokan azonban, akiknek nem kellett rögtön megjelennie a bizottság előtt, a Cedric fedélzetén tértek vissza Liverpoolba.[4]

Az első világháború alattSzerkesztés

A luxusgőzös háború előtti utolsó útjára 1914. október 21-én került sor, szintén Liverpool és New York között. Ezután segédcirkálóvá alakították és megkezdte szolgálatát a 10. Cirkálórajban (10th Cruiser Squadron), többek között a Celtic és a Teutonic társaságában. Utóbbival az A járőrszolgálatot teljesítette.[4] 1916 és 1917 telén csapatokat szállított Egyiptomba és az Amerikai Egyesült Államokba.

Ezek után a "Liner Requisition Scheme" keretein belül ismét utasokat szállított. 1918. január 29-én összeütközött a Montreallal. Utóbbit el kellett vontatni a helyszínről, de végül másnap elsüllyedt, 14 mérföldre a mersey bar-i jelzőhajótól.[4] A gőzöst 1919 szeptemberében visszaalakították háború előtti állapotának megfelelően és visszatért eredeti szolgálatához.[1]

A háború utánSzerkesztés

 
A Cunard Line Scythia nevű gőzöse, amivel a Cedric 1923-ban összeütközött.

Az 1919 szeptemberében leszerelt hajót nemcsak visszaalakították a békeidőkhöz megfelelően és visszaszerelték a díszítéseket, hanem a kabinokat is átalakították, aminek köszönhetően az első osztályon 347, a másodosztályon 250, a harmadosztályon pedig 1000 utast tudott szállítani. Ekkorra már az amerikai bevándorlási törvények miatt egyre kevésbé volt kifizetődő a harmadik osztályon bevándorlókat szállítani. 1923. szeptember 30-án a nagy ködben összeütközött a Cunard Line Scythia nevű hajójával Cobh kikötőjében. Bár egyikük sem süllyedt el, a két gőzösben jelentős károk keletkeztek. A Cedricet hamar megjavították, és folytatta a szolgálatot a Liverpool–New York útvonalon.[1] 1926-ban megszüntették a korábbi kabinosztályokat, és helyette a kabin-, turista- és harmadosztályt vezették be.[5]

Az óceánjáró az általa oly jól ismert Liverpool és New York közötti útvonalat 1931. szeptember 5-én tette meg utoljára. A következő évben 22 150 fontért eladták a Thos. W. Ward nevű cégnek. 1932. január 11-én indult el Liverpoolból Inverkeithingbe, ahol feldarabolták. A Big Four második tagja így másodikként került ki a cég flottájából.[1]

A Cedric jellemzőiSzerkesztés

A Cedric sokkal impozánsabb lett, mint a Celtic, az első osztályon is több kabint alakítottak ki. A luxusgőzösnek két sárgás színű kéménye volt, fekete csíkkal szegélyezve, melyek mellett négy árbóc is a magasba emelkedett. A hajótest fekete festést kapott, a felépítmény pedig fehéret.

Az óceánjáró belsejében számos luxusberendezés, illetve dísz kapott helyet. Az utasoknak szalon, kávézóterasz, hatalmas üvegablakokkal ékesített olvasó- és írószalon, festett üvegablakokkal díszített dohányzó és üvegtetős étkező állt rendelkezésükre. A hajónak saját zenekara is volt.[6]

A Cedric technikai jellemzőiben is nagyon hasonlított idősebb testvérére. Két hajócsavar hajtotta, amiket négyszeres expanziójú gőzgépek működtettek. Átlagsebessége 16 csomó volt, a maximális pedig 17 csomó. A Big Four-négyesből azonban ő volt az egyetlen, amelyet Welin csónakdarukkal szereltek fel (ilyenek voltak a Titanicon is).[4]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d Cedric. The Great Ocean Liners. [2009. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 7.)
  2. R.M.S. Cedric. Great Ships. (Hozzáférés: 2012. július 7.)
  3. Mark Chirnside, The Olympic-class ships : Olympic, Titanic, Britannic, Tempus publishing, 2004, 11. old.
  4. a b c d WSL Cedric 1903 -1932. Titanic and Other White Star Line Ships. (Hozzáférés: 2012. július 7.)
  5. S/S Cedric, White Star Line. Norway–Heritage. (Hozzáférés: 2012. július 7.)
  6. The Famous Big 4 of the New York - Liverpool Service - White Star Line - 1909 Brochure. [2012. július 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 7.)

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a RMS Cedric című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz RMS Cedric témájú médiaállományokat.

Az RMS Cedric a TITANIC-TITANIC.com-on