Főmenü megnyitása

Radnich István (angolul: Stephen Radnich; Magyarország, 1828. július 24.Davis City, Iowa, 1912. szeptember 13.) magyar és amerikai szabadságharcos, asztalos, farmer, bankelnök. Testvérei Radnich Imre, Radnich János.

Radnich István
Született 1828. július 24.
Magyarország
Meghalt 1912. szeptember 13. (84 évesen)
Davis City

ÉletútjaSzerkesztés

Az 1848-49-es magyar szabadságharcban honvédként harcolt, majd tűzmester lett, Bem József alatt is szolgált lovassági és tüzérségi hadnagyként. Bem kitüntette őt 1849 május 1-én. Kende Géza adta közre e kitüntetés szövegét.[1] Szabadságharcos aktivitása miatt egy időt fogságban töltött, majd Glasgowból 22 évesen, 1850 március 7-én érkezett meg New York-ba több mint húsz emigráns társával együtt. Különböző állomáshelyei voltak, Little Rock (Arkansas), Louisville (Kentucky), Davenport (Iowa), New Buda (Iowa), Davis City (Iowa). Megtanulta az asztalos mesterséget, s a polgári életben eleinte mindig ezzel a mesterséggel boldogult, házakat is épített, később a gazdálkodás is igen jól ment neki, idővel 700 holdas birtoka valóságos mintagazdaság lett.

Az amerikai polgárháborúban a nemzetőrségben szolgált. Idősebb korában Iowa államban a volt New Budához legközelebbi Davis City-i Farmers Bank elnökeként működött. Másfél évtizedig a helyi iskolaszéknek is elnöke volt, szorgalmazta a közoktatás színvonalának fejlesztését. A helyi politikában a radikális republikánusokat támogatta. Sikerült hazalátogatnia Magyarországra az 1896-os millenniumi ünnepségekre, egyik fiát és leányát is magával hozta, meglátogatták a budapesti emlékhelyeket és a fejér vármegyei rokonokat. A hazatelepülés gondolata nem foglalkoztatta, családjával együtt megtalálta boldogulását az amerikai polgári életben. 84 éves korában, 1912 szeptember 13-án halt meg.

MagánéleteSzerkesztés

Első felesége meghalt, másodszor is megnősült, amerikai nőt vett el, e házasságából nyolc gyermek született, egyik fia annak a banknak lett az igazgatója, amelyiknek apja az elnöke volt.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Az erdélyi hadsereg fővezérsége. Tűzmester Radnich István úrnak.
    Van szerencsém önnek tudtára adni, hogy ezennel feldíszíttetik azon érdemeiért, melyeket a csatatéren a hazának tett, a katonai érdemjel harmadik osztályával, melynek viselésére addig is, míg az arról szóló oklevél a hadügyminisztériumtól megérkeznék, felhatalmazom önt azon jognál fogva, melyet erre nézve a nemzetgyűlés küldötteitől nyertem.
    Kelt Freidorfon, május 1., 1849. Aláírás: Bem
    Kende forrásokban i.m.

ForrásokSzerkesztés

  • Magyarok Amerikában : az amerikai magyarság története : 1583-1926. 1. köt. / Kende Géza. – 1927. 375 p. Radnich István lásd 162. p.
  • Lincoln's Hungarian heroes; the participation of Hungarians in the Civil War, 1861-1865 / by Edmund Vasvary. Washington, D.C., The Hungarian Reformed Federation of America, 1939. 171 p. ill. Radnich István lásd 75, 152-153. p. (angolul) és (magyarul)
  • Vida István Kornél: Világostól Appomattoxig: magyarok az amerikai polgárháborúban. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2011. Radnich István lásd 289-290. p.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés