Wikipédia

Reiss Zoltán

magyar építész

Reiss Zoltán (Budapest, 1877. május 24.[1] – Budapest, 1945. június 26.[2]) magyar mérnök-főhadnagy, építész.

Reiss Zoltán
Született1877. május 24.
Budapest
Elhunyt1945. június 26. (68 évesen)
Budapest
Nemzetiségemagyar
IskoláiKirályi József Műegyetem
Munkái
Jelentős épületeiCorvin Áruház
A Wikimédia Commons tartalmaz Reiss Zoltán témájú médiaállományokat.

Élete

szerkesztés
 
Archív felvétel Reiss Zoltánról (1915 k.)

Reiss Zoltán Budapesten született 1877. május 24-én Reiss Bernát vegyészeti gyáros és Kohn Róza gyermekeként izraelita családban. Fametszőnek készült, s Morelli Gusztáv volt a mestere. Utóbb a budapesti műegyetemen építészetet tanult, 1901-ben oklevelet szerzett, majd Schickedanz Albert műtermében dolgozott. 1908-ban részt vett a magyarkanizsai városházára kiírt pályázaton, tervét módosításokkal 1909-ben elfogadták. Az 1912-ben elkészült épületben helyet kapott a rendőrség is. 1915-ben rokkant állományúként önként jelentkezett a hadseregbe, ahol népfölkelő mérnök hadnaggyá nevezték ki. A k. u. k. 7. Hadsereg körzetébe, Galiciába került. Itt a zielona-nadwornai és a kosmácz-ardzéluzai utak és hidak építését vezette. Ezután Radócba (Bukovina (régió) került, ahol erődök építésével foglalkozott. 1916 májusában súlyos betegen került vissza Budapestre. Felgyógyulása után a Budapesti Katonai Parancsnokság hadisír-felügyelőségének referense lett. 1917-ben népfelkelő mérnök főhadnaggyá léptették elő. 1918-ban a háború végén szerelt le.

Polgári munkásságát több mint száz klasszicista jellegű bérház és középület fémjelzi.

Aktív építészeti tevékenységet folytatott az első világháború után is. Az ő nevéhez fűződik az egyik első „neoeklektikus” (két világháború közötti historizáló stílusú) épület, a Haditermény Rt. részére tervezett hatalmas székház (1918).[3]

 Bővebben: Neoeklektikus építészet Magyarországon

1938. február 1-jétől a budapesti Mérnöki Kamara tagja volt.

Házastársa dr. Deutsch Adolf és Hertmann Regina lánya, Ilona volt, akivel 1910. január 27-én házasodott össze Budapesten, a Terézvárosban.[4]

1945. június 26-án Budapesten hunyt el.

Ismert épületei

szerkesztés
  • 1905: Hámos Róbert bérpalotája, Budapest, Márvány utca 40.[5]
  • 1907–1908: Káldor Marcell és felesége villája, Budapest, Ilka utca 55. (1912–1914-ben Lajta Béla átalakította)[6]
  • 1909: lakóház, Budapest, Bercsényi utca 6.[7]
  • 1910: a Házépítő és Telepítő Bank Rt. társasháza, Budapest, Tölgyfa utca 8.[8]
  • 1910: lakóház, Budapest, Pauler utca 21.[8]
  • 1911: lakóház, Budapest, Práter utca 22.[8]
  • 1911: lakóház, Budapest, Fény utca 15.[8]
  • 1911–1912: Városháza, Magyarkanizsa (ma Szerbia területén)[9][10]
  • 1912: lakóház, Budapest, Hollán Ernő (korábban: Fürst Sándor) utca 3.[9][11]
  • 1911–1912: Hajdú-ház, Budapest, Párizsi utca 4.[9][12]
  • 1913: lakóház, Budapest, Bulcsú utca 21/a[8]
  • 1913: lakóház, Budapest, Bulcsú utca 21/b[8]
  • 1913: Gyógyfürdő, Magyarkanizsa[13]
  • 1913–1914: lakóház, Budapest, Baross utca 75.[14]
  • 1914: lakóház, Budapest, Csanády utca 21.[15]
  • 1918: a Haditermény Rt. budapesti irodája (később Művelődésügyi Minisztérium, ma: Emberi Erőforrások Minisztériuma), Budapest, Szalay utca 10–14.[16]
  • 1926: Corvin Áruház, Budapest, Blaha Lujza tér 2.[17]
  • 1927–1928: lakóházak, Budapest, Damjanich utca 40–42.[8]
  • 1929: lakóház, Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 5.[8]

Legnevezetesebb művét, a Corvin Áruházat 1926. március 1-jén adták át a vásárlóknak, üzemeltetője a hamburgi M. J. Emden & Söhne Rt.-je volt. A szemre egyemeletes, klasszicizáló stílusú épület valójában négy emeletet rejtett magában. A bejárat mögött kétszintes, üvegtetős csarnokrész fogadta a vásárlókat. A belső tereket és felületeket Beck Ö. Fülöp és Pongrácz Szigfrid szobrai díszítették, az építkezést Mann József és fia vezette. Az ország első mozgólépcsője itt létesült, 1931-ben. Az épület a második világháborúban és 1956-ban is megsérült. Sokáig romosan állt, mígnem az 1960-as években felújították és alumíniumborítással látták el.

Tervben maradt épületei

szerkesztés
  • 1903: Román Irodalmi és Közművelődési Társulat Székháza, Nagyszeben (III. díj, Faludy Ferenccel)[9]
  • 1912–1914: Városháza, Zenta (III. díj)[9]
  • 1913: Temesvári Bank és Kereskedelmi Rt. székháza, Temesvár[9]
  • 1913: Budai zsinagóga, Budapest[9]

Emlékművei

szerkesztés

1917-től már törvény kötelezte a településeket a kötelező emlékezésre, hősi emlékek állítására: „Minden község (város) anyagi erejének megfelelően, méltó emléken örökíti meg mindazok nevét, akik lakói közül a most dúló háborúban a hazáért életüket áldozták”. Az ország akkori anyagi helyzete miatt az emlékművek építése lassan vagy egyáltalán nem haladt.

  • „Ideiglenes Hősök emlékműve a Rákosszentmihályi temetőben, 1917. november 1. Tervezte: Reiss Zoltán, műépítész, népfelkelő főhadnagy-mérnök, a budapesti Cs. és kir. katonai Parancsnokság Hadisírfelügyelőségének temetőművészi referense.”

A „Pro patria” feliratú emlékmű közepén egy 6 m magas „Isten-kard” emelkedett, amelyet két oldalról egy-egy gúla és egy-egy sas őrzött. A kard fából, bádogborítással készült. Az ideiglenes emlékművet többen bírálták, mondván, hogy az akkor már ott nyugvó hősök többet érdemelnek. Már nincs meg, helyét és szerepét átvette egy nagyobb.

Képtár

szerkesztés
  •  
    lakóház, Bajcsy-Zsilinszky út 5. (archív felvétel)
  •  
    Corvin Áruház
  •  
    lakóház, Csanády utca 21.
  •  
    lakóház, Damjanich utca 40–42.
  •  
    a Haditermény Rt. budapesti irodája
  •  
    a Haditermény Rt. budapesti irodája (bejárat)
  •  
    lakóház, Hollán Ernő utca 3.
  •  
    lakóház, Bulcsú utca 21a
  •  
    lakóház, Bulcsú utca 21b
  •  
    Magyarkanizsa városháza

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Születési bejegyzése a pesti izraelita hitközség születési akv. 720/1877. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 1.)
  2. ↑ Halotti bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári halotti akv. 4086/1945. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 1.)
  3. ↑ Technikai fejlődésünk története, 541. o.
  4. ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári házassági akv. 77/1910. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 1.)
  5. ↑ http://www.szecessziosmagazin.com/budapestterkephely.php?kerulet=12&cim=marvany-u-40&cimtxt=%20CIM%20&scrwidth=1280
  6. ↑ Archivált másolat. [2021. április 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. szeptember 22.)
  7. ↑ http://www.szecessziosmagazin.com/budapestterkephely.php?kerulet=11&cim=bercsenyi-u-6&cimtxt=%20CIM%20&scrwidth=1280
  8. ↑ a b c d e f g h https://nagyhaboru.blog.hu/2015/04/17/galiciatol_egy_budapesti_berhaz_pincejeig
  9. ↑ a b c d e f g Gerle, i. m., 165. o.
  10. ↑ http://www.oasisprojekt.eu/index.fcgi?rx=&nyelv=hu&menuparam5=295&menuparam_14=12270&mtitle=A%20V%E1rosh%E1za
  11. ↑ http://www.szecessziosmagazin.com/budapestterkephely.php?kerulet=13&cim=hollan-e-u-3&cimtxt=%20CIM%20&scrwidth=1280
  12. ↑ http://www.szecessziosmagazin.com/budapestterkephely.php?kerulet=05&cim=parizsi-u-4&cimtxt=%20CIM%20&scrwidth=1280
  13. ↑ http://magyarkanizsa.hu/blog/1099
  14. ↑ http://www.szecessziosmagazin.com/budapestterkephely.php?kerulet=08&cim=baross-u-75&cimtxt=%20CIM%20&scrwidth=1280
  15. ↑ http://www.szecessziosmagazin.com/budapestterkephely.php?kerulet=13&cim=csanady-u-21&cimtxt=%20CIM%20&scrwidth=1280
  16. ↑ Magyar életrajzi lexikon
  17. ↑ https://pestbuda.hu/cikk/20210305_a_corvin_aruhaz_csodai_kivul_es_belul_is_gyonyoru_disziteseket_rejtett_a_varos_egykori_buszkesege

Források

szerkesztés

Egyéb hivatkozások

szerkesztés
  • Bolla Zoltán: Újlipótváros építészete 1861–1945. Budapest: Ariton Kft. 2019. ISBN 9786150058528  

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Reiss_Zoltán&oldid=27070372”