Főmenü megnyitása

Reiss Zoltán (Budapest, 1877. május 24.–Budapest, 1945. június 26.) magyar mérnök-főhadnagy, építész.

Reiss Zoltán
Született 1877. május 24.
Budapest
Elhunyt 1945. június 26. (68 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Iskolái Királyi József Műegyetem
Munkái
Jelentős épületei Corvin Áruház
A Wikimédia Commons tartalmaz Reiss Zoltán témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Reiss Zoltán Budapesten született 1877. május 24-én. Fametszőnek készült, s Morelli Gusztáv volt a mestere. Utóbb a budapesti műegyetemen építészetet tanult, 1901-ben oklevelet szerzett, majd Schickedanz Albert műtermében dolgozott. 1908-ban részt vett a magyarkanizsai városházára kiírt pályázaton, tervét módosításokkal 1909-ben elfogadták. Az 1912-ben elkészült épületben helyet kapott a rendőrség is. 1915-ben rokkant állományúként önként jelentkezett a hadseregbe, ahol népfölkelő mérnök hadnaggyá nevezték ki. A k. u. k. 7. Hadsereg körzetébe, Galiciába került. Itt a zielona-nadwornai és a kosmácz-ardzéluzai utak és hidak építését vezette. Ezután Radócba (Bukovina (régió) került, ahol erődök építésével foglalkozott. 1916 májusában súlyos betegen került vissza Budapestre. Felgyógyulása után a Budapesti Katonai Parancsnokság hadisír-felügyelőségének referense lett. 1917-ben népfelkelő mérnök főhadnaggyá léptették elő. 1918-ban a háború végén szerelt le.

Polgári munkásságát több mint száz klasszicista jellegű bérház és középület fémjelzi.

1938. február 1-jétől a budapesti Mérnöki Kamara tagja volt.

1945. június 26-án Budapesten hunyt el.

Főbb tervezéseiSzerkesztés

  • XII., Márvány utca 40., Hámos Róbert bérpalotája, 1907
  • II., Tölgyfa utca 8., a Házépítő és Telepítő Bank Rt. társasháza, 1910
  • I., Pauler utca 21., lakóház, 1910
  • VIII., Práter utca 22., lakóház, 1911
  • II., Fény utca 15., lakóház, 1911
  • Magyarkanizsai Városháza (ma Szerbia), 1911–12
  • XIII., Hollán Ernő utca 3., lakóház, 1912
  • V., Párizsi utca 4., Hajdú-ház, 1912
  • XIII., Bulcsú utca 21/a, lakóház, 1913
  • XIII., Bulcsú utca 21/b, lakóház, 1913
  • Magyarkanizsai gyógyfürdő, 1913
  • VIII., Baross utca 75., lakóház, 1914
  • XIII., Csanády utca 21., lakóház, 1914
  • V., Szalay utca 10-14., a Haditermény Rt. budapesti irodája (ma EEM), 1918
  • VIII., Blaha Lujza tér 2., Corvin Áruház, 1926
  • VII., Damjanich utca 40-42., bérházak, 1927–28
  • VI., Bajcsy-Zsilinszky út 5., lakóház, 1929

A Corvin Áruházat 1926. március 1-jén adták át a vásárlóknak, üzemeltetője a hamburgi M. J. Emden & Söhne Rt.-je volt. A szemre egyemeletes, klasszicizáló stílusú épület valójában négy emeletet rejtett magában. A bejárat mögött kétszintes, üvegtetős csarnokrész fogadta a vásárlókat. A belső tereket és felületeket Beck Ö. Fülöp és Pongrácz Szigfrid szobrai díszítették, az építkezést Mann József és fia vezette. Az ország első mozgólépcsője itt létesült, 1931-ben. Az épület a második világháborúban és 1956-ban is megsérült. Sokáig romosan állt, mígnem az 1960-as években felújították és alumíniumborítással látták el.

EmlékműveiSzerkesztés

1917-től már törvény kötelezte a településeket a kötelező emlékezésre, hősi emlékek állítására: „Minden község (város) anyagi erejének megfelelően, méltó emléken örökíti meg mindazok nevét, akik lakói közül a most dúló háborúban a hazáért életüket áldozták”. Az ország akkori anyagi helyzete miatt az emlékművek építése lassan vagy egyáltalán nem haladt.

  • „Ideiglenes Hősök emlékműve a Rákosszentmihályi temetőben, 1917. november 1. Tervezte: Reiss Zoltán, műépítész, népfelkelő főhadnagy-mérnök, a budapesti Cs. és kir. katonai Parancsnokság Hadisírfelügyelőségének temetőművészi referense.”

A „Pro patria” feliratú emlékmű közepén egy 6 m magas „Isten-kard” emelkedett, amelyet két oldalról egy-egy gúla és egy-egy sas őrzött. A kard fából, bádogborítással készült. Az ideiglenes emlékművet többen bírálták, mondván, hogy az akkor már ott nyugvó hősök többet érdemelnek. Már nincs meg, helyét és szerepét átvette egy nagyobb.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés