Főmenü megnyitása

Richelieu osztály

(Richelieu-osztály szócikkből átirányítva)

A Richelieu osztály a francia haditengerészet legnagyobb és egyben utolsó csatahajóosztálya volt, egységeit az 1960-as években vonták ki a szolgálatból. Napjainkban is a legnagyobb vízkiszorítású hadihajók, amit építettek Franciaországban. Az osztály tervezését az 1930-as években kezdték meg az olasz Littorio osztályra válaszul, gyakorlatilag a Dunkerque csatahajóosztály megnövelt, továbbfejlesztett változata, főfegyverzetül nyolc darab 380 mm-es hajóágyú lett alkalmazva két ágyútoronyban a hajó mellső részén.

Richelieu osztály
Richelieu-3.jpg
Hajótípus Csatahajó
Üzemeltető A Francia Haditengerészet zászlaja Francia Haditengerészet
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 35 000 t sztenderd, 48 950 t maximális
Hossz 248 m
Szélesség 35 m
Merülés 9,6 m
Hajtómű 6 db Indret kazán és 4 db Parsons gőzturbina 150 000 LE
Sebesség 32 csomó (59 km/h)
Hatótávolság 14 207 km 20 csomós (37 km/h) sebesség mellett
5891 km 30 csomós (56 km/h) sebesség mellett
Fegyverzet

  • 8 db 380 mm-es ágyú (2 × 4)
  • 9 db 152 mm-es légvédelmi ágyú (3 × 3)
  • 24 db 100 mm-es légvédelmi ágyú (12 × 2)
  • 28 db 57 mm-es légvédelmi ágyú (14 × 2)
  • 8 db 40 mm-es légvédelmi ágyú
  • 20 db 20 mm-es légvédelmi ágyú
Páncélzat

  • Övpáncél: 330 mm
  • Fedélzet: 40-150 mm

Legénység 1280 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz Richelieu osztály témájú médiaállományokat.

A francia tervezés a Richelieu osztálynak három alosztályát tervezte megépíteni, alosztályonként négy hajóval, három fejlesztési programban 1935-ben, 1936-ban és 1938. Ezek közül azonban egyedül az első három egység gerince lett lefektetve sólyára. Ezek közül csak az első két egységet fejezték be, a Richelieu-t és a Jean Bart-ot. A második világháború idején csak a névadó volt bevethető, elsőként a Vichy ellenőrizte Dakarnál 1940-ben és a casablancai 1942-es tengeri ütközetben, majd a Torch után 1943 elejétől a Richelieu részt vett a brit Home Fleet-tel és az Eastern Fleet-tel a háború szövetségesi műveleti területein, majd 1945 végétől Indokína partjainál. A Jean Bart-t Franciaország bukásakor testvérhajójával együtt elmenekítették Dakarba, ahol az amerikai–brit–francia partraszállás során az amerikai USS Massachusetts csatahajó ágyúi megrongálták és végül csak jóval a háború befejezése után lett készen teljesen, így a világ legutolsónak befejezett csatahajója címet nyerte el. Részt vett az egyiptomi Port Szaíd elleni hadműveletben 1956-ban a szuezi válság idején. A Richelieu-t 1968-ban, a Jean Bart-t 1970-ben bontották szét.

Az osztály másik két tagja közül a Clemenceau befejezetlen hajótestét a németek megtalálták, és záróhajóként akarták felhasználni, de egy szövetséges légitámadás elsüllyesztette. A negyedik, a Gascogne építése el sem kezdődött. A Gascogne-t megváltozott tervek alapján építették volna, ennél az egységnél csak egy négyágyús 380 mm-es lövegtorony került volna a hajótest elejére, a másik pedig hátra, a tatra.

A francia haditengerészet a Richelieu osztály növelt méretű változataként négy 45 500 tonna sztenderd vízkiszorítású, Alsace osztályú csatahajó építését is tervezte.

Tartalomjegyzék

A hajók felépítéseSzerkesztés

A Richelieu az egyik legjobb konstrukcióval rendelkező csatahajó volt a második világháborúban. 8 darab 381 mm-es lövegének a tűzereje megegyezett a Bismarckéval, sőt ágyúinak a lőtávolsága felül is múlta a Bismarckét. Egyetlen kritika a jobb páncélozhatóság és az agresszív üldöző beállítottság miatt az előfedélzeten elhelyezett két négycsövű ágyútornyot éri, ugyanis szerencsés találat esetén a hajó fő fegyverzetének a fele kieshetett volna a harcból,[1] és azokkal hátrafelé lőni egyáltalán nem lehetett. A másodlagos fegyverzetet eredetileg 15 db 15 cm-es löveg alkotta volna, de ezt a számot végül 9 db-ra csökkentették.

A hajó farfedélzetén egy katapultot helyeztek el a hajó által szállított repülőgépek számára, valamint egy hangárt a tárolásukra és a javításukra. Ezt a Richelieu 1942-es amerikai felújítása során eltávolították és helyére 4 db, egyenként 2 db kétcsövű 40 mm-es légvédelmi gépágyúnak helyt adó lőállást szereltek fel. Ezenkívül még annyi légvédelmi ágyút szereltek fel rá, hogy a világ egyik legerősebb légvédelmével rendelkező csatahajójává vált.

Harcértékét növelte még az általa elérhető maximális sebesség is: a tengeri próbáin 32 csomót mértek, és 30 csomós sebességet volt képes huzamosabb ideig tartani. Mindezt 6 db Indret kazánja és 4 db Parsons turbinája által leadott 150 000 lóerő segítségével érte el.

Hatótávolsága nem tartozott ugyan a kimagaslóan jó értékek közé, 18 csomós sebesség mellett 5000, 24 csomóval pedig 3417 tengeri mérföldet tehetett meg. A 47 548 tonnás maximális vízkiszorítású hajótest remek védettséggel bírt, a hajó 248 méteres hosszának nagy részét az ellenséges gránátoktól erős páncéllemezek védték, melyek vastagsága a vízvonalnál elérte a 387 mm-t.

A páncélfedélzetet nemkülönben erős páncéllemezek védték, melyek vastagsága a felső fedélzeten 170 mm, az alsó fedélzeten, mely a gépházakat védte, pedig 100 mm volt. A víz alatti páncélvédettsége a legjobb volt a világon: a francia mérnököknek sikerült olyan rendszert alkotniuk, mely segítségével a Richelieu és testvérhajói akár súlyos vízalatti károsodást is elviselhettek volna komoly probléma nélkül.

RichelieuSzerkesztés

A Richelieu Franciaország bukásakor elmenekült Dakar kikötőjébe, ám ekkor még csak 95%-ban készült el. Sérülés nélkül megúszott egy szövetséges-szabad francia közös támadást, majd angol repülőgépek torpedótalálataitól sérült meg.

A szövetségesek 1942-es észak-afrikai partraszállása után New Yorkba küldték átalakításra, majd 194445-ben a szövetségesek keleti flottájában teljesített szolgálatot. A háború után Indokínában szolgált a franciák ottani háborúsága alatt.

 
A brit HMS Valiant csatahajó a hátul haladó Richelieu trásaságában 1944-1945-ben, a Bengáli-öbölben.

Jean BartSzerkesztés

A Jean Bart csak a háború vége után készült el végleg, majd 1971-ben küldték a hajóbontóba.


A tervezett Alsace osztálySzerkesztés

A francia haditengerészet a Richelieu osztály jelentősen növelt méretű változataként négy 45 500 tonna sztenderd vízkiszorítású, Alsace osztályú csatahajó ( Alsace, Normandie, Flandre, Bourgogne) építését is tervezte, 12 darab 380 mm L/45 ágyúból álló fő fegyverzettel, három négylöveges toronyba építve. A hajók maximális vízkiszorítása a 60 000 tonnát közelítette volna. Technikai adatok: hossz: 252 m, szélesség: 35 m, merülés: 9.22 m. Fegyverzet: 12 db (3 x 4) 380 mm L/45 ágyú, 9 db (3 x 3 ) 152 mm ágyú, 16 db (8 x 2 ) 100 mm légvédelmi ágyú, 37 és 25 mm-es légvédelmi gépágyúk. Páncélzat: öv: 320 mm, fedélzet: 170 - 43 mm, fő lövegtornyok homlokpáncélja: 430 mm, fő lövegtornyok barbettái: 410 mm, torpedófal: 178 - 76 mm, parancsnoki torony: 79 -38 mm. 4 hidroplán, 1 katapult. Hajtómű teljesítménye: 170 000 LE, sebesség: 31 csomó. A II. világháború kitörése miatt építésük el sem kezdődött.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Ezt kívánta elkerülni a tornyok kettéválasztása egy páncélfallal 2×2 lövegre.

További információkSzerkesztés