Főmenü megnyitása

Rodolphe Töpffer (Genf, 1799 január 31. – Genf, 1846 június 8.) svájci grafikus, az európai képregény egyik feltalálója.

Rodolphe Töpffer
Rodolfe Toepffer.png
Született 1799. január 31.[1][2][3][4][5][6][7][8]
Genf[9]
Elhunyt 1846. június 8. (47 évesen)[1][2][3][4][5][6][7][10][8]
Genf[11]
Állampolgársága svájci
Foglalkozása
  • író
  • festőművész
  • képregényalkotó
  • karikaturista
  • politikus
  • tanár
  • egyetemi oktató
  • illusztrátor
Sírhely Cimetière des Rois
A Wikimédia Commons tartalmaz Rodolphe Töpffer témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Szülei Németországból menekültek Svájcba, édesapja Wolfgang Adam Töppfer ismert festő és karikaturista volt. Fia, szembetegsége[12] miatt festészetet nem tanulhatott ezért kezdetben nem képzőművészeti területeken tevékenykedett. Rövid történeteket írt "La Bibliothèque de Mon Oncle" (1832) "Nouvellas Genovisies" (1836), útirajzokat "Voyages en Zig-zag" (1842) majd Párizsban tanárnak tanult. Svájcban több iskolában is tanított majd Genfi Akadémia szépirodalmi tagozatán a retorika kinevezett professzora lett. 1825-ben bentlakásos fiúiskolát alapított.

Közben már gyakorolgatta a tollrajzot 1827-ben elkészült első képsorozata William Hogarth hatása alatt. A Divatos Házasságról írta, hogy felér két Richardson regénnyel. A kiadás előtt megkereste Goethét. A német költőfejedelem ízlésének kissé szabados volt Töppfer stílusa, de az új kifejezési formának csodás eredményt előlegezett.[13] Igaza lett, a "Les Amours de M. Vieuxbois" még a szerző életében megjelent az Egyesült Államokban Obadiah Oldbuck címmel. Élete vége felé két esszékötete jelent meg az"Essais d'Autographie"-ban alkotói módszeréről írt (1842) a még híresebb "Essais de Physiognomonie"-ban (1845) pedig megadta a képregény első meghatározását és a jövőbeli lehetőségeit vizsgálta.

MűveiSzerkesztés

  • Histoire de M. Jabot (1831 első megjelenés 1833)
  • Monsieur Crépin (1837)
  • Les Amours de M. Vieuxbois (1827, első megjelenés 1837)
  • Monsieur Pencil (1831, első megjelenés 1840)
  • Le Docteur Festus (1831, első megjelenés 1846)
  • Histoire d'Albert (1845)
  • Histoire de Monsieur Cryptogramme (1845)
  • Histoires en Estampes (1846, befejezetlen munkái posztumusz)

MunkásságaSzerkesztés

Bár vannak, akik mai napig számon kérik a modern képregény néhány ismertetőjegyének a hiányát -elsősorban a szóbuborékot- több képregényre jellemző módszertő alkalmazott először Európában. Ő volt az első, aki képeihez szöveget is írt, kétsoros verseket. A mozgás fázisait szintén ő ábrázolta először, az őt inspiráló alkotók például Hogarth egy egész jelenet legjellegzetesebb pillanatát mutatta. A két kép elválasztó vonal kezdetlegesen szintén feltűnik nála például a Monsieur Cryptogramme-ban.

Képregényei humorosak és általában egy-egy viselkedési szokást, modort karikíroznak ki. M. Jabot úr a ruhájára és a társaságbeli modorra kényes úri fiúk paródiája. Dr. Festus a Faust humoros változata: a főhős ugyanúgy állandóan tanulni akar, de különböző balesetek miatt soha nem lát meg semmit. Viex Bois úr a szerelmét keresi a legváltozatosabb helyeken, míg végül otthon találja meg és rögtön feleségül is veszi. Monsiuer Pencilben és Monsieur Crypiogramme alakjában Töppfer saját magát rajzolta meg.

Esszékötetiből különösen az "Essais de Physiognomonie"-ből ma is gyakran idéznek. Itt határozta meg, hogy a képregény képek sorozatából álló történet, szemben az irodalommal, ami szavakból, mondatokból építkezik. Felismerte, hogy az irodalomnál is nagyobb hatása lehet:" „Mert attól eltekintve, hogy sokkal több ember tud látni, mint olvasni, a képirodalom különösen a gyerekekhez, a tömegekhez szól, a publikumnak ahhoz a részéhez, amelyet nagyon könnyű megrontani, és amelyet bizony kívánatos lenne fölemelni. A képirodalom kettős előnyével, – sokkal tömörebb és viszonylag sokkal világosabb, ha különben azonosak a feltételek – ki kell, hogy szorítsa az írásos irodalmat, minthogy sokkal életszerűbben, nagyobb számú gondolkodó lényhez fordul. Aki a képirodalom közvetlen módszerét használja, minden versenyben fölényben van azokkal szemben, akik fejezetekben beszélnek.”

UtóéleteSzerkesztés

Töppfer életében több magazinban jelent meg, munkáinak több fordítása már halála után készült el. A 19. század végén már olvasható volt dánul, norvégül, hollandul, svédül és angolul is. Ez a siker bátorította fel a képregényrajzolásra Wilhelm Buscht, Gustave Dorét, Nadart és más század közepén alkotó művészeket. A 20. században Alfred Jarry és Jean Cocteau a legismertebb rajongói. 1921-ben Robert Lortac rajzfilmet készített a Les Amours de M. Vieuxbois-ből. Genfben pedig szobrot emeltek a tiszteletére.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Rodolphe Töpffer
  4. a b Rodolphe [Toepffer, Rodolphe Töpffer]
  5. a b Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven), 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. a b Lambiek Comiclopedia (angol és holland nyelven), 1999. november 1. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. a b BD Gest'. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  10. Theaterlexikon der Schweiz. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  11. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  12. Kertész Sándor: Szuperhősök Magyarországon Nyíregyháza, 1991 16. oldal
  13. A pontos idézetet lásd Scott Mccloud: A képregény felfedezése Nyitott Könyvműhely, 2007 25. oldal

ForrásokSzerkesztés

  • Életrajza a Lambieken
  • Rubovszky Kálmán: A képregény Gondolat 1989 28-29. oldal
  • Kertész Sándor: Comics szocialista álruhában, 2007 Nyíregyháza