Wikipédia

Ronald Lauder

amerikai üzletember, műgyűjtő és politikai aktivista

Ronald Steven Lauder (New York, 1944. február 26. –) amerikai üzletember, műgyűjtő és politikai aktivista. Az Estée Lauder Companies örököse és a Zsidó Világkongresszus elnöke.

Ronald Lauder
A Zsidó Világkongresszus elnöke
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2007. június 10.
ElődEdgar Bronfman Sr.
Született1944. február 26. (80 éves)[1][2][3][4]
New York
PártRepublikánus Párt
SzüleiEstée Lauder
Joseph Lauder
Gyermekei
  • Aerin Lauder
  • Jane Lauder
Foglalkozás
  • diplomata
  • politikus
  • üzletember
  • műgyűjtő
  • filantróp
  • vállalkozó
Iskolái
Vallászsidó vallás
Díjak
  • a francia Becsületrend lovagja
  • Nagy Aranymedál az Osztrák Köztársaság Szolgálatáért
  • International Emmy Directorate Award
  • a Német Szövetségi Köztársaság Rendjének nagykeresztje (2015)
A Wikimédia Commons tartalmaz Ronald Lauder témájú médiaállományokat.

Gyermekkora és tanulmányai szerkesztés

Ronald Lauder New Yorkban született egy zsidó családban, Estée Lauder és Joseph Lauder, az Estée Lauder Companies alapítóinak fiaként. Bátyja, Leonard Lauder, az Estée Lauder Companies igazgatóságának elnöke.

Középiskolai tanulmányait a Bronx High School of Science-ben végezte, majd a pennsylvaniai Wharton Business Schoolban szerzett diplomát. Ezt követően tanult a Párizsi Egyetemen, és a Brüsszeli Szabadegyetemen nemzetközi üzleti képesítést szerzett.

Karrier szerkesztés

Lauder 1964-ben kezdett dolgozni az Estée Lauder Companynál. 1984-ben az Egyesült Államok NATO- és Európai ügyekért felelős államtitkár-helyettese lett a védelmi minisztériumban.

1986-ban Ronald Reagan kinevezte őt az Amerikai Egyesült Államok ausztriai nagykövetévé, mely pozíciót 1987-ig töltötte be. Nagykövetként elbocsátotta Felix Bloch diplomáciai tisztet, aki később a Robert Hanssen kémügy kapcsán vált ismertté.[5]

1989-ben republikánusként szeretett volna elindulni New York polgármesteri címéért, ám az előválasztáson vesztett Rudy Giulianival szemben. Michael Massing amerikai író azt írta a jelölési versenyről, hogy politikailag Lauder „másképp gondolkodott a legtöbb amerikai zsidónál; ... Rudolph Giulianitól jobbra állt. Az Izraelt érintő kérdésekben pedig a Likud hangos támogatója volt, s már hosszú ideje kapcsolatban állt Benjamin Netanjahúval."[6]

1998-ban Benjamin Netanjáhú izraeli miniszterelnök felkérte Laudert, hogy kezdjen tárgyalásokat Háfez el-Aszad szíriai vezetővel; s ezek a tárgyalások Ehúd Bárák miniszterelnöksége alatt is folytatódtak. Aszad hajlandónak mutatkozott kompromisszum kötésérére. Az "Izrael és Szíria közötti békeszerződés" tervezete fontos részét képezte volna a palesztinokkal való megállapodásnak, ám az izraeli-szíriai tárgyalások, amik 2000 januárjában a nyugat-virginiai Shepherdstownban folytak, végül nem vezettek eredményre.[7]

Lauder ezentúl menedzseli az ingatlan- és médiaberuházásait, s részt vesz a Central European Media Enterprises irányításában, valamint résztulajdonosa egy izraelita televíziós csatornának. 2010-ben megalapította a RWL Water, LLC-t.

Polgári és filantróp tevékenység szerkesztés

Lauder aktívan részt vesz számos civil szervezet munkájában, mint a Főbb Amerikai Zsidó Szervezetek Elnökeinek Konferenciája, a Zsidó Nemzeti Alap, a Zsidó Világkongresszus, az Amerikai Zsidó Közös Segélyszervezet, a Rágalmazásellenes Liga Alapítvány, a Zsidó Teológiai Szeminárium, a Brandeis Egyetem és az Ábrahám Alap. Testvérével megalapította a Lauder Intézetet a Wharton School-ban. A New York-i Republikánus Állami Bizottság pénzügyi elnökeként is dolgozott.

2003-ban megalapította és elnöke lett a bécsi Lauder Business Schoolnak.

Lauder vezette a New York-i Városi Tanácsban az újraválaszthatósági korlátozás bevezetését célzó mozgalmat, amelyet később a legtöbb NYC-ben megválasztott tisztségviselőre, köztük a polgármesterre és a Városi Tanácsra is kivetettek, miután 1993-ban városszerte népszavazást tartottak a kérdésben. 1996-ban a választók elutasították a tanács javaslatát a korlátozás lazítására. Lauder 4 millió dollárt költött a két népszavazásra.

Művészet szerkesztés

2001. november 16-án New Yorkban megnyitotta a Neue Galeriet, egy művészeti múzeumot, a Metropolitan Művészeti Múzeummal szemben. A Neue Galeriet a 20. század eleji német és osztrák művészetnek szentelte. Itt található Egon Schiele műveinek egyik leggazdagabb gyűjteménye a világon.

2006. június 18-án megvásárolta Maria Altmanntól és családjától Gustav Klimt I. Adele Bloch-Bauer portréja című festményét 135 millió dollárért, ami akkoriban a legmagasabb ár volt, amit egy festményért fizettek. Lauder "A mi Mona Lisánk"-nak nevezte a festményt. Állítólag fiatalon látta Klimt portréját Bécsben, és attól kezdve csodálattal tekintett rá.[8][9] A nácik által eltulajdonított festmény, amelyért az osztrák kormánnyal évekig tartó tárgyalásokat és pereskedést folytattak, ma a múzeum gyűjteményének központi darabja.

Lauder tulajdonát képezi a világ legnagyobb középkori és reneszánsz páncélgyűjteménye is.[10]

Lauder számos esetben hozzájárult a náci korszak alatt "elveszett" művészeti alkotások visszaszerzéséhez.[11] Kritizálták viszont amiatt, mert 1997-ben a Modern Művészetek Múzeumában (MoMA) a Rudolph Leopold bécsi orvos és műgyűjtő tulajdonában lévő festményeket állított ki. A The New York Times 1997. december 24-i oknyomozó cikke - "A Singular Passion for Amassing Art, One Way or Another" - Egon Schiele Wally portréja című képével kapcsolatos esetet vázolta fel, amely a MoMA kiállításon szerepelt, de Leopold nem sokkal a náci korszak után szerezte. A New York-i megyei ügyész (Manhattan) közreműködött, hogy visszajuttassák a képet eredeti tulajdonosának leszármazottjaihoz, de a festmény tulajdonjoga továbbra is vitatott, mintegy tíz évvel később. Laudert azzal vádolták, hogy nem segítette az ügyet, annak ellenére, hogy akkor a MoMA elnöke volt.[12]

Lauder a World Monuments Fund tiszteletbeli megbízottja, amely egy New York-i székhelyű nonprofit szervezet. Céljuk a világ különböző részein megtalálható veszélyeztetett kulturális örökségi helyszínek védelme.

Ronald S. Lauder Alapítvány szerkesztés

1987-ben Lauder létrehozta a Ronald S. Lauder Alapítványt, amely egy jótékonysági szervezet és a közép- és kelet-európai zsidó élet újjáépítésével foglalkozik.[13] Az alapítvány diákcsere programokat is támogat New York és különböző közép- és kelet-európai fővárosok között.

Alzheimer-kutatás szerkesztés

1998-ban testvérével, Leonard A. Lauderrel közösen létrehozta az Alzheimer Drug Discovery Alapítványt.[14] Az alapítvány célja, hogy "felgyorsítsa az Alzheimer-kór megelőzésére, kezelésére és gyógyítására szolgáló gyógyszerek fejlesztését és kutatását".[15] Ronald az Alapítvány társelnöke.

A Zsidó Világkongresszus elnöke szerkesztés

 
Lauder német vezetőkkel az antiszemitizmus elleni tüntetésen Berlinben, 2014. szeptember 14-én. Balról jobbra: Reinhard Marx bíboros, Nikolaus Schneider protestáns egyházi vezető, Ronald S. Lauder, Joachim Gauck német szövetségi elnök, Dieter Graumann, a Németországi Zsidók Központi Tanácsának elnöke és Angela Merkel német kancellár.

Laudert 2007. június 10-én a Zsidó Világkongresszus elnökévé választották Edgar Bronfman Sr. lemondását követően.[16] Egyértelmű különbséggel verte Mendel Kaplan dél-afrikai üzletembert és az izraeli Einat Wilfet. A nemzetközi zsidó ernyőszervezet vezetőjeként számos állam- és kormányfővel találkozott, köztük Angela Merkel német kancellárral, XVI. Benedek pápával, Giorgio Napolitano olasz államfővel, Alfred Gusenbauer osztrák kancellárral, Václav Klaus cseh elnökkel,Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel, Abdullah szaúdi királlyal,Abdullah jordán királlyal, Pascal Couchepin svájci elnökkel, Hugo Chávez venezuelai és Enrique Peña Nieto mexikói elnökökkel.

George W. Bush amerikai elnök beválasztotta abba a tiszteletbeli delegációba, amely 2008 májusában Jeruzsálembe kísérte őt Izrael megalapításának 60. évfordulójának megünneplésére.[17]

Lauder elítélte a mianmari rohingya muszlimok üldöztetését Egy nyilatkozatában kijelentette, hogy "a Zsidó Világkongresszust rendkívül aggasztja a mianmari rohingya kisebbség helyzete, amely évek óta nagyfokú üldöztetéstől szenved a regnáló katonai kormány alatt, és csak az elmúlt két hétben százezrek kényszerültek elmenekülni."[18]

Zsidó aktivizmus szerkesztés

2009 júliusában felszólította Bernie Ecclestone-t, hogy mondjon le a Formula–1 irányításáról, miután egy újságinterjúban megdicsérte Adolf Hitlert és azt mondta, hogy Hitler legalább "megtett dolgokat". Lauder szerint nem szabad engedni, hogy valaki, aki olyan nézeteket vall, mint Ecclestone egy ilyen fontos és népszerű versenysorozatot vezessen. Felszólította a Formula–1-es csapatokat, a pilótákat és a versenyfutamoknak otthont adó országokat, hogy függesszék fel vele az együttműködést. Válaszul Ecclestone azt mondta az AP hírügynökségnek, hogy "azt hiszem, azok az emberek, akik ezt mondják, nincsenek kellő hatalom birtokában ilyen dolgokhoz". Arra a kérdésre, hogy a Zsidó Világkongresszus befolyásos-e, Ecclestone azt mondta: "kár, hogy nem tették rendbe a bankok ügyeit" és "mindenhol nagy befolyással rendelkeznek". A nyilvános felzúdulás után Ecclestone bocsánatot kért megjegyzéseiért és közölte, hogy "idióta volt".[19][20][21]

2009 decemberében Lauder tiltakozott a Római Kúria rendelete ellen, amely elismerte XII. Pius pápa hősi erényeit, és azt állította, hogy egy esetleges boldoggá avatása alkalmatlan mindaddig, amíg a Szentszék nem hozza nyilvánosságra az 1939 és 1945 közötti időszak alatt keletkezett dokumentumokat.[22]

2011-ben a Die Welt német újságban[23] felhívást tett közzé, hogy Izraelt vegyék fel a NATO nyugati védelmi szövetségébe: "Izraelnek valódi garanciákra van szüksége a biztonsága érdekében. Az európai NATO-tagállamoknak - köztük Törökországnak - fel kell venniük Izraelt a nyugati szövetségbe"- írta a WJC elnökeként. Cikkében az egyiptomi és tunéziai felkelésekre hivatkozott és azt állította, hogy ezek emlékeztetnek rá, mennyire kiszámíthatatlanok a közel-keleti fejlemények. Az izraeli NATO-tagság "erős jelzést küldene más országoknak, hogy ne fenyegessék Izrael államot" - érvelt Lauder.[24]

 
Lauder beszédet mond a Zsidó Világkongresszus berlini ülésén

Lauder küzd az antiszemitizmus ellen. A "Svédország szégyene" címmel megjelent véleménycikkében hevesen támadta a svéd kormányt, az egyház tisztviselőit és a médiát, amiért "legyezik a gyűlölet lángjait" a zsidókkal szemben.[25]

2012 májusában Lauder "aljasnak" minősítette Johan Galtung norvég szociológus kijelentéseit, aki "újjáélesztett olyan kacsahíreket, melyek szerint a zsidók kontrollálják a médiát", és aki azt állította, hogy az izraeli Moszad állhatott a 2011-es norvégiai mészárlások mögött, mely során Anders Breivik 77 emberrel végzett. Lauder kijelentette: "Egyre inkább a zsidókat okolják minden rosszért, ami történik. Botrány, hogy olyan vezető akadémikusok, mint Galtung, nem riadnak vissza olyan hírhedt hamisítványokból idézni, mint a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei, hogy alátámasszák bigott érveiket".[26]

2012 augusztusában bírálta az osztrák politikusokat, mert nem léptek fel határozottan az ország harmadik legnagyobb politikai pártjának, az FPÖ vezetője, Heinz-Christian Strache ellen, aki antiszemita rajzfilmet tett közzé Facebook oldalán. "Nyilvánvaló, és nem az első alkalom, hogy az FPÖ vezetője antiszemita nézeteket terjeszt. Ismételt tagadásai nem hihetőek, mert szavai és tettei önmagukért beszélnek"- mondta Ronald Lauder közleményében, hozzátéve:" Ez a botrány azt mutatja, hogy a zsidóellenes vélekedés még mindig elterjedt, és a gátlástalan politikusok megengedik, hogy választási célokra használják fel. Ez elgondolkodtató, és negatív következményekkel járhat az osztrák zsidókra nézve."[27]

Lauder határozottan bírálta az európai energetikai cégek Iránnal kötött üzleti megállapodásait, és szigorúbb ENSZ-szankciókat szorgalmazott Teherán Izrael elleni fenyegetése és nukleáris programja miatt. 2008 áprilisában bírálta Micheline Calmy-Rey svájci külügyminiszter teheráni látogatását, mely során találkozott Mahmud Ahmadinezsád iráni elnökkel, hogy az segítsen egy svájci cégnek több milliárd dolláros szerződést kötni, hogy földgázt vásároljon Iránból. Lauder egy berni sajtótájékoztatón elmondta: "Lehet, hogy azt a pénzt, amelyet Svájc fizet Iránnak, valamikor arra használják majd, hogy fegyvereket vásároljanak izraeliek meggyilkolására, vagy amerikaiak megölésére, vagy rakétákat vásároljanak atomfegyverek eljuttatására."[28] Lauder diplomáciai erőfeszítéseket is tett európai vállalkozások meggyőzésére, hogy vonuljanak ki Iránból. 2010 januárjában melegen üdvözölte Peter Löscher, a Siemens vezérigazgatójának bejelentését, miszerint cége nem keres új üzletet Iránban.[29]

Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök 2018 februárjában kijelentette, hogy a holokauszt során "voltak zsidó elkövetők" is, és "nemcsak német elkövetők".[30] Lauder antiszemitának nevezte Morawiecki megjegyzését, mondván: "[Morawiecki] lengyel miniszterelnök megdöbbentő tudatlanságot tanúsított azzal a meggondolatlan állításával, miszerint az úgynevezett "zsidó elkövetők” részben felelősek a náci német kísérletért az európai zsidóság megsemmisítésére... Ez a kormány semmitől se riad vissza, hogy felmentse honfitársait és tagadja bűnrészességüket szomszédaik meggyilkolása miatt. Ez nem más, mint a történelem meghamisításának kísérlete, amely az antiszemitizmus és a holokauszt egyik legrosszabb formája. Követeljük a lengyel kormánytól az abszurd és sértő megjegyzések azonnali visszavonását és a bocsánatkérést."[31]

2018. április 19-én Ronald Lauder nemzetközi vendégekkel együtt részt vett a varsói gettófelkelés 75. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen. Hosszú beszédet intézett a varsói Gettó Hőseinek emlékműve előtt, és ezeket mondta:

Itt állunk, az egykori varsói gettó területén, 120 cm-rel magasabban az akkori talajszintnél, a hősök maradványai, csontjai és testei felett. Ez szent föld. Ma itt mindannyian példaként tekinthetünk ezekre a bátor, fiatal varsói gettólázadókra, ha kihívással kerülünk szembe. Meg kell tanulnunk erősnek és bátornak lenni. S tudom, hogy képesek vagyunk rá. Azt is tudjuk, hogy a haláltáborokat német fegyveres erők hozták létre és működtették. Zsidókat, keresztényeket és másokat gyilkoltak meg bennük. Európában és Lengyelországban is voltak olyan bátor nem zsidó származású emberek (Világ Igazai), akik életüket kockáztatva zsidó életeket mentettek, és olyan emberek is voltak, akik elárulták a zsidókat és megszerezték javaikat. Varsóban írtak még egy fejezetet a nagy hősiességről, erről szintén meg kell emlékeznünk. Alig egy évvel azután, hogy lengyel zsidók kis csoportja fellázadt a németek ellen (varsói gettófelkelés, 1943], az egész lengyel földalatti hadsereg harcolt a nácikkal a világ egyik legbrutálisabb csatájában [1944-es varsói felkelés lengyelek irányításával, olyan neves zsidó résztvevőkkel, mint Marek Edelman), és ezeket a nagy harcosokat is tisztelnünk kell. Isten áldja meg a bátor lengyel zsidók emlékét, akik itt, a varsói gettóban harcoltak és haltak meg. Isten áldja az itt harcoló és meghalt bátor lengyel katolikusok emlékét. Isten áldja meg az összes zsidó és lengyel embert világszerte. Együtt fogunk harcolni minden elnyomó ellen, aki el akarja pusztítani a világunkat. Isten áldja Lengyelországot![32]

2019-ben Lauder elindította az Antisemitism Accountability Project (ASAP) nevű szervezetet, hogy elősegítse a harcot azon szövetségi, állami és helyi jelöltek ellen, akik támogatják vagy elfogadják az antiszemitizmust.[33]

A konzervatív külpolitika támogatása szerkesztés

2018-ban az OpenSecrets arról számolt be, hogy Lauder 1,1 millió dollárt ajánlott fel a Secure America Now-nak. A szervezet elkötelezte magát amellett, hogy az amerikai közvéleményt felvilágosítsa Irán nukleáris felfegyverkezéséről és a radikális iszlám Amerikára jelentett veszélyeiről.[34]

A republikánus párt támogatása szerkesztés

Lauder régóta a Republikánus Párt támogatója.[35] 2016 óta több mint 1,6 millió dollárt ajánlott fel Donald Trumphoz kötődő szervezeteknek.[36]

Izraeli tevékenységei szerkesztés

Lauder többször is kiállt Izrael védelmében, és Benjamin Netanjáhú miniszterelnök szövetségesének tekinthető. 2012 májusában "megdöbbenéssel" reagált Eamon Gilmore-nak, Írország miniszterelnök-helyettesének és külügyminiszterének javaslatára, hogy az Európai Unió egész területére kiterjedő behozatali tilalmat vezessenek be a ciszjordániai izraeli telepeken készült termékekre, amelyek Gilmore szerint "illegálisak" és "lehetetlenné" teszik a békét Izrael és a palesztinok között. Lauder elmondta, hogy "az ilyen bojkottfelhívások cinikusak és képmutatóak. Szerinte Gilmore a Közel-Kelet egyetlen liberális demokráciáját veszi célba, miközben hallgat azokról, akik valóban bosszúságot okoznak a régióban: az Aszadokról, Ahmadinezsádokról és szövetségeseikről, a Hezbollahról és a Hamászról." Hozzátette, hogy "Ciszjordánia területei jogilag vitatottak, és nem illegálisan foglalták el".[37]

A Zsidó Parlamenti Képviselők Nemzetközi Tanácsának 2011. június 28-ai ülésén tett felszólalásában Lauder állítólag számos tévedése miatt kritizálta Benjamin Netanyáhú izraeli miniszterelnököt, többek között amiatt, hogy hiányzott a diplomáciai terv a palesztin államiságról szóló, szeptemberi ENSZ-szavazáson, és előfeltételeket szabott az izraeli–palesztin békefolyamat tárgyalásaihoz, a Háárec izraeli napilap értesülése szerint.[38] 2012 júniusában, Benjamin Netanjáhú izraeli miniszterelnök, a Bar-Ilan Egyetemen tartott beszédének harmadik évfordulóján Lauder teljes oldalas hirdetést tett közzé a The Wall Street Journalban és más újságokban, amelyben felszólította Mahmúd Abbász palesztin elnököt, hogy térjen vissza a tárgyalóasztalhoz. "Fogadja el a felkérést, Abbász elnök. Két félre van szükség a béke megkötéséhez" - írta Lauder.[39]

Channel 10 szerkesztés

Lauder számos nagy médiaügyletben vett részt Izraelben, többek között tulajdonrészt vásárolt a Channel 10 izraeli kereskedelmi csatornában.

2011 szeptemberében az izraeli média közzétette azokat a beszámolókat, amelyek szerint Lauder erős nyomást gyakorolt a csatorna vezetőire, hogy bocsánatot kérjenek a 2011 januárjában sugárzott adás miatt, amiben Sheldon Adelson üzletemberről azt állították, hogy politikai kapcsolatai révén jutott Las Vegas-i kaszinóengedélyhez. A bocsánatkérés így hangzott: "Az adás közvetítése után ellenőriztük a vádakat. Ellenőrzéseink során kiderült, hogy a vádak teljesen alaptalanok és valótlanok voltak... Nagyon sajnáljuk, hogy nem ellenőriztük ezeket a állításokat, mielőtt adásba kerültek volna." A bocsánatkérés formájának erőltetése miatt a csatorna hírfőnöke, Reudor Benziman, a hírszerkesztő, Ruti Yuval és a műsorvezető, Guy Zohar (aki a 10-es csatorna egy másik pozíciójában folytatta) lemondott.[40][41][42]

Az osztrák zsidó közösség vezetőjének vádjai szerkesztés

Az Israelitische Kultusgemeinde Wien (Bécsi Izraelita Közösség) kitiltotta Laudert, mert állítólag beleavatkozott a testületi választásokba.[43] Oskar Deutsch, az IKG elnöke azt állította, hogy Lauder ösztönzőket ajánlott fel az IKG tagjainak egy másik jelölt támogatására. Lauder szóvivője cáfolta a vádakat.[44] 2013 januárjában arról számoltak be, hogy Deutsch és Lauder rendezték vitájukat.[45]

Lakhelyei szerkesztés

2007-ben a The New Yorker magazinban részletezték lakóhelyeit, köztük három manhattani ingatlant – egy sorház az East 70th Street-en, egy sorház (amelyet Philip Johnson tervezett) az East 52nd Street-en, valamint egy lakás a 740 Park Avenue-n. További ingatlanjai vannak Floridában, Londonban, Párizsban és Wainscottban (Long Island).[46]

Magánélete szerkesztés

Lauder felesége Jo Carole (Knopf) Lauder.[47][48][49] Két gyermekük van, Aerin és Jane.

Lauder lánya, Jane házasságra lépett Kevin Warsh-sal, a Federal Reserve Board of Governors korábbi tagjával.[50]

Kitüntetései szerkesztés

  • 2011: Andrew Carnegie Medal of Philanthropy[51]
  • 2018: Andrej Sheptytsky Medal [52]
  • 2018: Harvey-díj, 2019-ben kitüntetve[53]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 13.)
  2. ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ „Just Who Was Our Envoy to Vienna?”, The New York Times, 1989. július 27. (Hozzáférés: 2009. február 28.) 
  6. ↑ Massing, Michael (March 2001). "Deal Breakers". The American Prospect.
  7. ↑ Indyk, Martin. Innocent Abroad: An Intimate Account of American Peace Diplomacy in the Middle East. Simon & Schuster (2009) 
  8. ↑ Vogel, Carol: Lauder Pays $135 Million, a Record, for a Klimt Portrait. The New York Times, 2006. június 19. (Hozzáférés: 2016. június 23.)
  9. ↑ Klimt Painting Sells for Record Amount. Los Angeles Times
  10. ↑ Lauder, Ronald S.. The Ronald S. Lauder Collection. New York: Prestel New York (2011). ISBN 978-3-7913-5164-3 
  11. ↑ Testimony of Ronald S. Lauder, Chairman, Commission for Art Recovery, World Jewish Congress, Before The House Committee on Banking and Financial Services, February 10, 2000. [2006. június 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. június 20.). financialservices.house.gov
  12. ↑ Dobrzynski, Judith H. (January 25, 1998) "Man in the Middle of the Schiele Case". The New York Times.
  13. ↑ Our President (amerikai angol nyelven). lauderfoundation.com. (Hozzáférés: 2017. szeptember 27.)
  14. ↑ The Estée Lauder Companies: Ronald S. Lauder Biography. The Estée Lauder Companies. [2017. június 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 26.)
  15. ↑ About Us | Alzheimer's Drug Discovery Foundation (angol nyelven). www.alzdiscovery.org. (Hozzáférés: 2017. szeptember 27.)
  16. ↑ „Lauder elected President of WJCongress”, The Jerusalem Post, 2007. június 10. 
  17. ↑ Lake, Eli. „Bush Visit May Boost Olmert”, The New York Sun, 2008. május 13.. [2019. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. június 23.) 
  18. ↑ World Jewish Congress: World Jewish Congress condemns Myanmar's persecution of Rohingya, urges international community to safeguard rights of all minorities :: World Jewish Congress. worldjewishcongress.org. (Hozzáférés: 2017. szeptember 14.)
  19. ↑ F1 boss Ecclestone faces criticism over Hitler comments. CBS Sports, 2009. július 4. (Hozzáférés: 2012. július 2.)
  20. ↑ Jews call on Bernie Ecclestone to resign over Hitler remarks. ThaiIndian.com, 2009. július 6. [2014. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 2.)
  21. ↑ „Ecclestone: Outrage 'probably my fault'”, 2009. július 6. (Hozzáférés: 2012. július 2.) 
  22. ↑ "World Jewish Congress criticizes Pope's decision to beatify Pius XII". The Jerusalem Post (December 21, 2009).
  23. ↑ "Ronald Lauder, Warum Israel Mitglied der Nato werden muss". Die Welt, February 7, 2011.
  24. ↑ "Call for Israel to join NATO" Archiválva 2020. augusztus 12-i dátummal a Wayback Machine-ben. Jewish Chronicle. February 8, 2011.
  25. ↑ Lauder, Ronald S. (August 12, 2010). "Sweden's Shame". Project Syndicate.
  26. ↑ "Ronald Lauder condemns Norwegian scholar anti-Semitic statements" Archiválva 2012. május 18-i dátummal a Wayback Machine-ben.. EJU News. May 3, 2012.
  27. ↑ Prodhan, Georgina (August 23, 2012) "Austrian rightist chief accused of anti-Semitism over cartoon" Archiválva 2012. november 27-i dátummal a Wayback Machine-ben. Reuters.
  28. ↑ "World Jewish Congress head wants Swiss to cancel Iran deal" Associated Press. April 29, 2008.
  29. ↑ "Siemens to stop doing business in Iran". Associated Press. January 27, 2010.
  30. ↑ "Benjamin Netanyahu attacks Polish PM for saying Jews were among perpetrators of the Holocaust". The Independent. 18 February 2018.
  31. ↑ „Polish PM pays respects to Nazi collaborators underground group”, Ynetnews, 2018. február 18. 
  32. ↑ 75. rocznica powstania w getcie warszawskim. TVN24.pl
  33. ↑ Cosmetics Billionaire Fed Up with Antisemitic Law Makers, Puts Up $25M to Fight Them (amerikai angol nyelven). Stop Antisemitism. (Hozzáférés: 2020. január 6.)
  34. ↑ Secure America Now
  35. ↑ Goldmacher. „Ron Lauder Pledges $25 Million for Campaign Against Anti-Semitism”, The New York Times, 2019. december 9. (Hozzáférés: 2020. július 15.) (amerikai angol nyelvű) 
  36. ↑ Estee Lauder workers demand heir ouster over Trump support (angol nyelven). adage.com, 2020. június 5. (Hozzáférés: 2020. július 15.)
  37. ↑ "World Jewish Congress dismayed at Irish call for EU ban on Israeli goods from West Bank". Worldjewishcongress.org. (May 23, 2012).
  38. ↑ „Top Jewish leader and close Netanyahu ally blasts PM for lack of diplomatic plan”, Haaretz, 2011. június 29. 
  39. ↑ "World Jewish Congress urges Abbas to resume talks". YNet News. June 17, 2012.
  40. ↑ Averbach, Lior; Barak, Roi (September 9, 2008). "Benziman's Resignation: What really happened behind the scenes at Channel 10 News?" (in Hebrew). Globes. Retrieved June 23, 2016.
  41. ↑ Pritzker, Shelly (September 9, 2008). "The Shocks Continue at Channel 10: Ruti Yuval, editor of the Friday edition 'The Week', has resigned" (in Hebrew). Calcalist. Retrieved June 23, 2016.
  42. ↑ Yitzhak, Yoav (September 17, 2011). "Channel 10 has no funds for October" (in Hebrew). News First Class. Retrieved June 23, 2016.
  43. ↑ Staff (December 7, 2012). "Austrian Jewish group bans Ron Lauder". Reuters (via Ynetnews). Retrieved June 23, 2016.
  44. ↑ Liphshiz, Cnaan (December 4, 2012). "Lauder accused of trying to buy Jewish election in Vienna". Jewish Telegraphic Agency. Retrieved June 23, 2016.
  45. ↑ Liphshiz, Cnaan (January 25, 2013). "Ron Lauder, Austrian Jewish community bury hatchet". Jewish Telegraphic Agency. Retrieved June 23, 2016.
  46. ↑ Mead, Rebecca (January 15, 2007). "An Acquiring Eye – Ronald Lauder's Career in Collecting Art". The New Yorker. Retrieved June 23, 2016. "One afternoon, Lauder took me to a town house, on Seventieth Street between Park and Madison Avenues, that his mother bought in the sixties, and in which she lived until her death, in 2004, at ninety-seven. Estée Lauder left an empire worth ten billion dollars, and part of Ronald's inheritance was this house, which he has added to a collection that includes residences in Florida, Paris, and London; an apartment at 740 Park Avenue; and a town house on East Fifty-second Street that was designed by Philip Johnson in 1950 as a guesthouse for Blanchette Rockefeller, who was later the president of MOMA, and which Lauder bought at auction in 2000 for eleven million dollars. There is also a country house in Wainscott, Long Island, on the grounds of which sits an eighteenth-century church that Lauder bought in Massachusetts and had moved to a more convenient spot."
  47. ↑ Israel, Lee. Estée Lauder – Beyond the Magic – An Unauthorized Biography. Macmillan Publishers (1985). ISBN 978-0025221000 
  48. ↑ Mead: An Acquiring Eye. bslaw.net, 2007. január 15.
  49. ↑ Mead, Rebecca: An Acquiring Eye. The New Yorker, 2007. január 15. (Hozzáférés: 2016. június 23.)
  50. ↑ "Kevin M. Warsh, '92 – The Governor Is In" Archiválva 2012. február 20-i dátummal a Wayback Machine-ben. Stanford Alumni News.
  51. ↑ Jo Carole & Ronald Lauder: 2011 Medal Recipients. Andrew Carnegie Medal of Philanthropy , 2012. február 29. (Hozzáférés: 2016. január 3.)
  52. ↑ Davidzon: Ronald Lauder Awarded Andrey Sheptytsky Medal by Ukrainian-Jewish Organizations. Tabletmag.com, 2018. szeptember 28.
  53. ↑ Ronald S. Lauder to receive Technion prize - Israel News - Jerusalem Post. www.jpost.com

További irodalom szerkesztés

  • Lauder, RS. Fighting Violent Crime in America. Dodd Mead (April 1985).
  • Anne-Marie O'Connor. The Lady in Gold: The Extraordinary Tale of Gustav Klimt's Masterpiece, Portrait of Adele Bloch-Bauer. Alfred A. Knopf, New York 2012.

Külső hivatkozások szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Ronald Lauder című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ronald_Lauder&oldid=26709503”