Angela Merkel

német fizikus, politikus, Németország 8. kancellárja

Angela Merkel, született Angela Dorothea Kasner, (Hamburg, 1954. július 17. –) német politikus, 2000 és 2018 között a Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöke volt, 2005 óta Németország kancellárja,[1][2][3] országa első női kormányfője. Merkelt széles körben az Európai Unió de facto vezetőjének, a világ leghatalmasabb asszonyának, néhány kommentátor szerint pedig a „szabad világ vezetőjének” nevezik.[4][5] Négyszeres választási győzelmével a leghosszabb ideig regnáló demokratikus vezető Németországban Helmuth Kohl után.

Angela Merkel
Besuch Bundeskanzlerin Angela Merkel im Rathaus Köln-09916.jpg
A Német Szövetségi Köztársaság 8. kancellárja
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2005. november 22.
Előd Gerhard Schröder
Ifjúsági és nőügyi miniszter
Hivatali idő
1991. január 18. 1994. november 17.
Előd Ursula Lehr
Utód Claudia Nolte
Környezetvédelmi miniszter
Hivatali idő
1994. november 17. 1998. október 26.
Előd Klaus Töpfer
Utód Jürgen Trittin
Kereszténydemokrata Unió vezetője
Hivatali idő
2000. április 10. 2018. december 7.

Születési név Angela Dorothea Kasner
Született 1954. július 17. (66 éves)
Hamburg, NSZK
Párt DA (1989–1990)
CDU (1990–napjainkig)

Szülei Herlind Kasner
Horst Kasner
Házastársa Ulrich Merkel (1977–1982)
Joachim Sauer (1998–)
Gyermekei nincs
Vallás evangélikus[1]

Díjak Az év embere (2015)

Angela Merkel aláírása
Angela Merkel aláírása

Merkel az akkori Nyugat-Németországban, Hamburgban született, csecsemőként Kelet-Németországba költözött a családja, amikor apja, Perleberg evangélikus közösség pásztora lett. 1986-ban kvantumkémiai doktorátust szerzett, és 1989-ig kutatóként dolgozott. Merkel az 1989-90-es Németország újraegyesítése nyomán lépett be a politikába, rövid ideig Lothar de Maizière által vezetett első demokratikusan megválasztott kelet-német kormány szóvivőhelyettesként szolgált. 1990-ben a német újraegyesítés után, Merkelt a Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományból beválasztották a Bundestagba. 1991 és 1994 között a Helmut Kohl vezette német szövetségi kormány ifjúsági és nőügyi minisztere volt. 1994 és 1998 között környezet-, természetvédelmi és a reaktorok biztonságáért felelős miniszterként szolgált. Miután a CDU elvesztette az 1998-as németországi szövetségi választást, Merkelt a CDU főtitkárává választották. A kirobbant pártfinanszírozási botrányt felhasználva Helmut Kohlt kiszorította a párt irányításából, majd a szintén érintett Wolfgang Schäuble lemondása után a párt első női elnökévé választották 2000. áprilisában.

2005-ös németországi szövetségi választást követően, Merkel lett Németország első női kancellárja, aki egy nagy koalíciós kormányt vezetett, amely a CDU-ból, annak bajor testvérpártjából, a Bajor Keresztényszociális Unió (CSU) és a Németország Szociáldemokrata Pártjából (SPD) állt. A 2009-es németországi szövetségi választáson a CDU megszerezte a szavazatok legnagyobb részét, Merkel koalíciós kormányt alakíthatott a Német Szabaddemokrata Párttal (FDP). A 2013-as németországi szövetségi választáson a CDU történetének 3. legjobb eredményét érte el, de így is koalícióra kényszerűlt az SDP-vel, mivel a korábbi koalíciós partnere az FDP kiesett a Bundestagból. A 2017-es németországi szövetségi választást ismét a CDU nyerte meg, a koalíciós kormányzás az SDP-vel tovább folytatódott.[6]

2007-ben Merkel az Európai Tanács soros elnöke volt és központi szerepet játszott a Lisszaboni szerződés és a berlini ratifikáció elfogadásában. Merkel egyik következetes prioritása a transzatlanti gazdasági kapcsolatok megerősítése volt. Döntő szerepet játszott a 2008-as gazdasági válság kezelésében európai és nemzetközi szinten, „döntéshozónak” is nevezték. Az elmúlt időszakban a belpolitikában az egészségügyi ellátás reformja, a jövőbeli energiafejlesztéssel kapcsolatos problémák és a migráns válság voltak a fő kérdések kancellárisága ideje alatt. 2014 óta, illetve korábban 2011 és 2012 között a G7 vezetője. 2014-ben ő lett a leghosszabb ideje hivatalban lévő kormányfője az Európai Unióban. A világ egyik legbefolyásosabb emberének tartják, a Forbes 2015-ös listája szerint például a második legnagyobb hatalmú ember a világon, egyben a legbefolyásosabb nő.[7] A CDU 2018. október 29-i kongresszusán bejelentette, hogy a decemberi választásokon nem pályázik a párt elnökségére és 2021-ben a mandátuma lejártával a kancellári posztra sem.[8]

PályafutásaSzerkesztés

Apja Horst Kasner berlini származású evangélikus lelkipásztor, anyja Herlind Jentzsch hamburgi latin–angol szakos tanárnő. Még 1954-ben, néhány héttel születése után a család Hamburgból az NDK-ba költözött: apja a berlin–brandenburgi evangélikus egyház lelkipásztora lett a brandenburgi Quitzowban, majd három évvel később a fővárostól északra fekvő Templinbe költöztek.[2][3]

1973-ban érettségizett Templinben, majd 1978-ban fizikusi diplomát szerzett a Lipcsei Egyetemen. Ezt követően 1990-ig tudományos munkatársként dolgozott Kelet-Berlinben, a tudományos akadémia fizikai kémiai központi intézetében.[1][2] 1986-ban befejezett doktori disszertációja (amellyel a doctor rerum naturae címet – „a természettudományok doktora” – szerezte meg[2]) kvantumkémiai témában íródott.[9]

Politikai pályafutásának kezdeteiSzerkesztés

 
Lothar de Maizière-rel, az NDK utolsó miniszterelnökével, 1990 augusztusában

Politikai pályafutása a rendszerváltás évében, 1989-ben kezdődött, amikor belépett a Demokratikus Ébredés (Demokratischer Aufbruch) nevű ellenzéki mozgalomba,[1][2][3] melynek később szóvivője lett.[2] Az 1990. március 18-án tartott NDK-s választás után – amely az első és utolsó demokratikus választás volt a szocialista országban – Lothar de Maizière kereszténydemokrata miniszterelnök kormányának szóvivő-helyettese volt.[1][2] Miután a Demokratischer Aufbruch 1990-ben egyesült a CDU-val, Merkel automatikusan a kereszténydemokrata párt tagja lett. 1990 decemberében közvetlen választás útján a Bundestag képviselője lett.[1][2]

1991 és 1994 között a Helmut Kohl vezette német szövetségi kormány ifjúsági és nőügyi minisztere volt.[1][2][3] Felfedezőjének Kohlt tartják.[3] 1994 és 1998 között környezet-, természetvédelmi és a reaktorok biztonságáért felelős miniszterként szolgált.[1][2][3] Erről a posztjáról az elvesztett 1998-as szövetségi választások során kellett lemondania, utódja Jürgen Trittin lett.

1991-től 1998-ig a CDU elnökhelyettese, 1993-tól 2000-ig a párt mecklenburg-elő-pomerániai elnöke volt.[1] 1998-ban a CDU főtitkárává nevezték ki.[1][2][3] A 1999 novemberében kirobbant pártfinanszírozási botrányt felhasználva Helmut Kohlt kiszorította a párt irányításából,[3][10] majd 2000 áprilisában a szintén érintett Wolfgang Schäuble lemondása után a párt elnökévé választották[3] 96%-os többséggel. Ebben a pozíciójában 2004-ben is megerősítette egy pártgyűlés, igaz, már csak 88%-kal. 2002-től 2005-ig a CDU/CSU frakcióvezetője volt a Bundestagban.[1][2]

KancellárSzerkesztés

 
Merkel a Bundestagban 2014-ben

2005. május 30-án Angela Merkel a CDU/CSU szövetség kancellárjelöltje, Gerhard Schröder szociáldemokrata (SPD) kancellár fő kihívója lett.[2] A választás során az SPD 25%-os népszerűségi indexről ért el 34%-ot, a CDU/CSU 50%-ról 35,5%-ra esett vissza. A szeptember 18-i eredmények (CDU: 35,2%, SPD: 34,2%, FDP: 9,8%, Die Linke: 8,7%, Zöldek: 8,1%, egyéb: 3,9%) a "C-pártok" (CDU és CSU) nem várt sikertelenségét jelentették. Hat hétig tartó tárgyalások eredményeképpen nagykoalíciós (CDU, CSU, SPD) kormány alakult Angela Merkel vezetésével. 2005. november 22-én választották kancellárrá,[2] a második világháború utáni Németország második nagykoalíciójának vezetőjévé, egyúttal ő az első női kancellár is az ország történetében.[3] Emellett Merkel az első keletnémet származású kancellár, minthogy gyermekkorát Templinben, Brandenburg tartomány egy kisvárosában töltötte. Elődeitől abban is eltér, hogy foglalkozását tekintve ő az egyetlen természettudós.

 
Merkel az Európai Néppárt 2009-es varsói kongresszusán

2009. október 28-án, majd 2013. december 7-én is újraválasztották Németország kancellárjává.[2] A 2007-ben az Európai Unió soros elnökeként fontos szerepet játszott a Lisszaboni szerződés kidolgozásában. A 2008-ban kirobbant gazdasági világválság hatására fordult erőteljesebben az európai és általában a külpolitika felé, és jelentős szerepet játszott az eurózóna és Európai Unió válságból való kivezetésében. Eközben Németország a 2010-es évek első felében az euróövezet átlagánál jobb gazdasági mutatókkal rendelkezik.[9]

 
Tüntetés az NSA tömeges megfigyelései ellen, Berlin, 2013 júniusa

2013-ban az Edward Snowden által nyilvánosságra hozott információk szerint az USA-béli Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) lehallgatta számos vezető európai politikus, többek között Gerhard Schröder és Angela Merkel telefonját is a százmilliós nagyságrendű egyéb lehallgatásai között. A hír nagy sajtóvisszhangot váltott ki, bár csak az NSA szokásos tevékenységéről volt szó.[11]

A 2017-es szövetségi választásokon pártja jelöltjeként ismét versenybe szállt a kancellári címért és újabb négy évre kancellár lett.

Az euróövezet válságával kapcsolatos álláspontjaSzerkesztés

Reagálása az ukrán válságraSzerkesztés

A 2013 novemberében kezdődő kijevi kormányellenes tüntetések 2014 februárjára – részben tisztázatlanul – véres összetűzésekben tetőződtek, ennek következménye volt Janukovics elnök távozása, egy Nyugat-orientált ukrán vezetés létrejötte és a kelet-ukrajnai háború kirobbanása.

2014 augusztusában Merkel Ukrajnába látogatott, hogy támogatásáról biztosítsa Petro Porosenkót.[12] Merkel Európai Unión belüli politikai súlyánál fogva jelentős szerepet játszott az Oroszország elleni szankciók bevezetésében. Ennek során Merkel eltávolodott a Schröder korszakára jellemző orosz–német kapcsolatoktól és az Egyesült Államok Kelet-Európa-politikája mellett tette le a voksát.

Reagálása az európai migrációs válságraSzerkesztés

2015 augusztusának végén Merkel nyilatkozatot tett közzé, mely szerint „Németország minden szíriai migránst befogad”.[13] Amikor Angela Merkel meghívásának és a magyar határzár építésének híre eljutott a migránsokhoz, onnantól kezdve a többségük vagy megtagadta a magyarországi regisztrációt és a Magyarországgal való együttműködést, vagy regisztrált, de azok közül, akik regisztráltak és menedékkérelmet adtak be, sokan nem várták meg kérelmük elbírálását, hanem még az elbírálás előtt elhagyták az országot. 2015. szeptember 2-áig 159 968 illegális határátlépést regisztráltak Magyarországon, de csak 148 643 menedékjog iránti kérelem érkezett.[14][15][16] 2015. szeptember 5-én a kancellár újabb nyilatkozatot tett közzé, mely szerint „a politikai menedékjogra jogosultak befogadásának nincs felső korlátja”.[17] Ennek hatására még több migráns indult meg Magyarországon keresztül Németország felé, Băsescu volt román elnök pedig kijelentette, hogy Schengen és a Dublini Egyezmény összeomlott.[18]

Merkel szerint Európának erkölcsi és jogi kötelessége, hogy a valódi menekülteket befogadja. A legtöbb migráns célpontja Németország. 2015. szeptember 6-a óta ezrével özönlenek az országba.[19][20] The Wall Street Journal szerint az egyoldalú nyitás politikája[21] bel- és külföldön is visszhangot keltett.[22] Németország újból előállt a minden tagállamra kötelező kvótarendszerrel, ahogy az egyes tartományok között is kvóta alapján szerették volna szét osztani a menekülteket csoportját.[23]

MagánéleteSzerkesztés

1977 és 1982 között Ulrich Merkel felesége volt, akinek a nevét megtartotta. 1998-ban Joachim Sauerrel, a Humboldt Egyetem professzorával kötött házasságot,[2][3] férjével Berlinben él bérelt lakásban.[10] Gyermekei nincsenek.[3][10]

2014. január 6-án Svájcban, síbalesetben medencecsontját törte.[9]

DíjaiSzerkesztés

Állami kitüntetések:

Egyéb díjak:

Konfliktusok a személye körülSzerkesztés

  • Merkel több ízben használta az alternatíva nélküli (alternativlos) kifejezést, alátámasztandó belföldi politikáját és az euróövezet válsága kapcsán képviselt álláspontját, melyet 2010-ben Németországban az év legoffenzívabb szavának választottak.[27] Részben Merkel szavajárására reagálva jött létre 2013-ban az Alternatíva Németországért (AfD) nevű euroszkeptikus pártalakulat.[28]
  • Németországban és külföldön is számosan kritizálták az európai migrációs válságban képviselt álláspontját.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e f g h i j k Biografie (német nyelven). Die Bundeskanzlerin / Presse- und Informationsamt der Bundesregierung, 2014. [2014. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 26.)
  2. a b c d e f g h i j k l m n o p Portrait (német nyelven). Die Bundeskanzlerin / Presse- und Informationsamt der Bundesregierung, 2014. (Hozzáférés: 2014. december 26.)
  3. a b c d e f g h i j k l Nagy Katalin cárnő a Kislány példaképe (magyar nyelven). Új Szó, 2005. október 11. [2014. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 26.)
  4. AFP: Merkel: From austerity queen to 'leader of free world' (amerikai angol nyelven). www.timesofisrael.com . (Hozzáférés: 2018. december 30.)
  5. The World's Most Powerful Women 2018 (angol nyelven). Forbes . [2019. szeptember 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 30.)
  6. Angela Merkel faces multiple challenges in her fourth term. the Guardian , 2018. március 14.
  7. The World's Most Powerful People (angol nyelven). Forbes, 2015. (Hozzáférés: 2014. december 26.)
  8. Angela Merkel to step down in 2021”, BBC News, 2018. október 29. (Hozzáférés ideje: 2018. október 29.) (en nyelvű) 
  9. a b c Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) reko nevű ref-eknek
  10. a b c d Dési András: Angela Merkel titka (magyar nyelven). Népszabadság, 2014. szeptember 27. (Hozzáférés: 2014. december 26.)
  11. Obama, Obama, miért csinálod ezt? Origo, 2013. 10. 29.
  12. Germany's vice-chancellor backs 'federalization' in Ukraine”, 2014. augusztus 23.. [2014. augusztus 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. augusztus 23.) 
  13. Angela Merkel: A Merkel-nyilatkozat meghívólevél a szíreknek. [2015. augusztus 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 9.)
  14. Tájékoztató a migrációs helyzetről Magyarországon 2015. szeptember 5. Vezetői összefoglaló, 2015. szeptember 5.
  15. A menekültkáosz hetei: Merkel kijelentésétől Münchenig, 2015. szeptember 7.
  16. Prőhle: Mi nem szoktunk ahhoz, hogy erős muszlim közösségünk legye nmno.hu
  17. Angela Merkel: Merkel: a politikai menedékjogra jogosultak befogadásának nincs felső korlátja. [2016. április 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 10.)
  18. Merkel: A védelemre szorulóknak nincs felső korlátja, magyarhirlap.hu
  19. euronews – Data raises questions over EU's attitude towards asylum seekers. euronews.com. [2016. március 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 28.)
  20. Which Countries Are Under the Most Strain in the European Migration Crisis?”, 2015. augusztus 28. (Hozzáférés ideje: 2015. augusztus 28.) 
  21. www.theguardian.com
  22. Bertrand Benoit and Nicholas Winning. „Germany Feels Backlash for Welcoming Migrants”, 2015. szeptember 6. (Hozzáférés ideje: 2015. szeptember 6.) 
  23. Katrin Bennhold and Melissa Eddy. „German Quota System Highlights Possible Path and Pitfalls for Handling Crisis”, 2015. szeptember 6. (Hozzáférés ideje: 2015. szeptember 6.) 
  24. President Obama Names Presidential Medal of Freedom Recipients (angol nyelven). Fehér Ház, 2010. április 27. (Hozzáférés: 2014. december 26.)
  25. Angela Merkel lett az év embere (magyar nyelven). Origo / MTI, 2014. december 26. (Hozzáférés: 2014. december 26.)
  26. Angela Merkel, German chancellor, is Time 'Person of the Year' - BBC News (brit angol nyelven). BBC News. (Hozzáférés: 2015. december 9.)
  27. Sprachkritik: "Alternativlos" ist das Unwort des Jahres (német nyelven). Der Spiegel, 2011. január 18. [2013. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 2.)
  28. Prantl, Heribert. „Alternative dank Merkel”, 2013. szeptember 24.. [2013. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. május 2.) 

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Angela Merkel témájú médiaállományokat.


Elődje:
Gerhard Schröder
Németország szövetségi kancellárja
2005 óta
 
Utódja:
(hivatalban)