Ruda (Brád város)
Ruda (Rudabárza, románul: Ruda-Brad) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.
| Ruda (Ruda-Brad) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Hunyad |
| Rang | falu |
| Községközpont | Brád város |
| Irányítószám | 335203 |
| SIRUTA-kód | 87335 |
| Népesség | |
| Népesség | 165 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 1 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 05′ 57″, k. h. 22° 49′ 02″Koordináták: é. sz. 46° 05′ 57″, k. h. 22° 49′ 02″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nevének eredete szerkesztés
Neve az 'érc' jelentésű szláv ruda szóból való. Először 1439-ben Rudafalwa, majd 1525-ben Ruda alakban említették.
Fekvése szerkesztés
Az Erdélyi-érchegységben, Brádtól hat kilométerre délkeletre fekszik.
Lakossága szerkesztés
- 1785-ben 184-en lakták, valószínűleg mindannyian ortodox vallásúak.[1]
- 1900-ban 1001 lakosa volt, közülük 605 román, 263 magyar, 84 német, 43 főként olasz és szlovén és négy szlovák anyanyelvű; 486 ortodox, 322 római katolikus, 121 görögkatolikus, 38 református, 16 evangélikus, 15 unitárius és három zsidó vallású.
- 2002-ben 198 lakosából 196 volt román, egy magyar és egy cigány nemzetiségű; valamennyien ortodox vallásúak.
Története szerkesztés
A rómaiak is bányásztak aranyat hegyeiben. A középkor végén és az újkorban Zaránd vármegyei román falu volt. 1742-ben, amikor Csiszár Miklós aranybeváltó-helyettes birtokolta, lakói aranybányászattal foglalkoztak, és nem is volt művelésre alkalmas földjük.[2] 1760-ban bányáit – a keletre fekvő Valea Arsului kivételével, amely paraszti művelésben maradt – Ribiczey Ádám szerezte meg. A parasztok 1784-ben feldúlták a Ribiczey család bányáit. Ezek 1791-ben a Toldalagi és a Zeyk család birtokába kerültek, akik közösen megalapították a 12 Apostol Bányatársulatot. 1840-ben kezdték fejteni a később központi jelentőségű bárza-völgyi Victor és az ettől keletre fekvő, Valea Morii-i Ferdinand bányát. 1848-ban a felkelők összezúzták a bányák létesítményeit. A Toldalagi család 1858-tól a Teleki és a Brukenthal család tagjainak bevonásával kezdett a bányászat fejlesztésébe, elsősorban a Smereciu-hegy környékén. A 12 Apostol bányán kívül Anna-tárna néven újranyitottak egy római fejtést és elkezdték a Michaeli és a Háromkirályok tárna feltárását. Míg 1858-ban még 105, 1867-ben már 440 fő, 1879-ben pedig 353 férfi, 36 nő és 112 gyermek állt a vállalat alkalmazásában.[3] A megszüntetett Zaránd vármegyétől 1876-ban Hunyad vármegyéhez csatolták.
1884-ben hatszázezer forintért a gothai Harkort cég vásárolta meg a 12 Apostol vállalat ruda- és bárza-völgyi bányáit, majd 1889-ben a Valea Morii-i Ferdinand- és Valea Arsului-i Franciska-bányát. Az éves kitermelést 1891-re 751 kilogrammra növelték. A württembergi Geislingen vállalat 1889-ben koncessziót szerzett a Muszár/Musariu (a Ruda-patak bal oldali mellékpataka) völgyére és a Dealul Fetii-re, a Ludwig- és Maria-tárnákkal, és megalapította a Muszári Aranybánya-társulatot. Racován ércelőkészítőt építettek. A Muszár-völgyben 1891-ben 56 kilogrammos termésarany tömböt fedeztek fel.[4] A vállalatot 1898–99-ben a Harkort vásárolta meg és beolvasztotta a 12 Apostolba. Ezzel nemcsak az Osztrák–Magyar Monarchia, de a szélesebb kelet-európai térség legnagyobb nemesfémbányászati vállalatát hozták létre. Az első világháborúig 254 koncessziót vásároltak fel Ruda, Brád, Kristyor, Cerecel, Alsólunkoj és Ormingya határában. 1898-ban megkezdték a gurabárzai ércelőkészítő építését. A környékről származó munkások mellé, akik leginkább a téli hónapokban dolgoztak szívesen bányászként, magyar, német, olasz és más nemzetiségű munkásokat telepítettek be. A Muszár-völgyben munkáslakásokat építettek és iskolát alapítottak, a Victor-bányában villanymozdonyokat állítottak üzembe. A munkanap egy tízórás nappali műszakból állt. Az 1906-ban a cégnél kitört bányászsztrájkban már 2500 ember sztrájkolt.[5] 1913-ban bányái 1876 kg-os termésével a Rudai 12 Apostol volt a legnagyobb aranybányavállalat Európában.[6] (A csúcsév az 1912-es volt, kétezer kilogrammnyi arannyal.)
A Harkort cég 1919-ben eladási opciót adott az angol Hollowaynek, aki 1920-ban negyven millió márkás eladási szerződést kötött a román Mica társulattal. Az első világháború éveiben lecsökkent termelés csak 1927-ben kezdett ismét növekedni és 1930-ra érte el az 1914-es szintet, sőt 1931-re meghaladta a kétezer kg színaranyat. A 12 Apostol mint a Mica cég vállalata az 1920-as években 1700–2500 főt foglalkoztatott. A bárza-völgyi és a Valea Morii északi részén lévő bányákat felhagyták, új bányákat nyitottak viszont Brădișorban és a Muszár-völgyben. A szocializmus idején a Ruda határában fekvő bányák adták a Brád környéki aranytermelés zömét. A bányákat az 1990-es években fokozatosan bezárták.
Híres emberek szerkesztés
- Itt született 1920-ban Ráczné Zeitler Anna germanista.
- A 12 Apostol kiterjedt aranycsempészési ügyének nyomozásába őrült bele nem sokkal fia születése után Szentimrei Jenő apja, aradi csendőrkapitány.[7]
Érdekességek szerkesztés
- A Bárza-patak fejénél, 426 méteres magasságan nyílik az elhagyott volt Anna-bánya, amelynek 180 méteres, enyhén lejtő főjáratát a rómaiak fúrták a sziklába és a végén egy lépcső található.[8]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Miskolczy Ambrus – Varga E. Árpád: Jozefinizmus Tündérországban. Budapest, 2013, melléklet
- ↑ Veress Endre: Hunyadmegye bányászatának múltja. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat évkönyve 1910, 129. o.
- ↑ Veress: i. m., 136. o., Hunfalvy János szerk.: Magyarország bányászata a bányakapitányságok 1863–1867. évi jelentései alapján összehasonlitva. Pest, 1869, 92–93. o. és Guttmann Oszkár: Magyar bánya-kalauz. Bécs, 1881 PDF
- ↑ Erdélyi Gyopár 2001[halott link]
- ↑ Hunyadvármegye 1906, 52. sz., júl. 19.
- ↑ Vajda Lajos: Erdélyi bányák, kohók, emberek, századok. Bukaresti, 1981, 333. o.
- ↑ Szentimrei Jenő: Városok, életek. 1. köt. Útkeresés könyve. Bukarest, 1973, 20–21. o.
- ↑ Glasul Hunedoarei[halott link]
Források szerkesztés
- Ion Rusu Abrudeanu: Aurul românesc: istoria lui din vechime până azi. București, 1933
- Mircea Baron: The Contribution of „Ruda 12 Apostoli” Mining Association in Brad to the Development of Transylvanian Gold Mining between 1884–1921. Annals of the University of Petroşani, Economics 2012, 5–14. o. [1] PDF
- Uő.: Mineritul aurifer și carbonifer între mijlocul secolului XIX și anii ‘40 ai secolului XX. In Ioan Sebastian Bara – Denisa Toma – Ioachim Lazăr Coord.: Județul Hunedoara: Monografia, vol. 2: Economie și Societate. Deva, 2012, 74–95. o.
.svg){kind=small}