Sárga csikó (film, 1913)

némafilm, 1913, Vanyl Félix

A Sárga csikó 1913-ban készült, Kolozsváron gyártott némafilm, amelyet Janovics Jenő forgatókönyve alapján forgattak Félix Vanyl rendezésében. 1913. decemberében mutatták be Párizsban, a magyar bemutatóra 1914. január 12-én Budapesten került sor.

Sárga csikó
1913-as magyar film

A film moziplakátja
A film moziplakátja
RendezőFélix Vanyl
ProducerJanovics Jenő
AlapműCsepreghy Ferenc: A sárga csikó
Műfaj
ForgatókönyvíróJanovics Jenő
Főszerepben
ZeneStephanides Károly
OperatőrRobert Montgobert
Polik Dezső
Gyártás
GyártóPathé Frères
Janovics Jenő
Ország Magyarország
Forgatási helyszínKolozsvár
Válaszút
Forgalmazás
ForgalmazóPathé Frères
BemutatóPárizs, 1913. december
Budapest, 1914. január 12.[1]
További információk
SablonWikidataSegítség

Forgatása

szerkesztés

Janovics Jenő forgatókönyvet írt Csepreghy Ferenc: A sárga csikó című népszínművéből, franciára fordította, és 1913. augusztus elején elküldte a Pathé cégnek. (Korabeli sajtónyilatkozata szerint előzetesen már tárgyalt a cég budapesti képviseletével.)[1] A francia cég kedvező válasza után Janovics Párizsba utazott, és szerződést kötött velük, melynek értelmében a Pathé Kolozsvárra küld egy rendezőt és két operatőrt, illetve gondoskodik a film utómunkálatairól és forgalmazásáról, Janovics pedig fizeti a színészeket és a gyártás technikai költségeit.[2][3][4] A francia rendező és operatőrök 1913. augusztus 25-én érkeztek Kolozsvárra,[2] a forgatás 1913. augusztus 31-én kezdődött és szeptemberben zajlott, részben a nyári színkör mögötti udvaron, részben külső helyszíneken, többek között a válaszúti Bánffy-kastélyban.[5][6] A felvételek a kora reggeli órákban készültek a kedvező megvilágítás miatt.[1] A francia rendező utasításait Janovics közvetítette a színészeknek, és előjátszott egy-egy jelenetet.[7] Egy-egy jelenetet többször is megismételtettek.[1]

A forgatás közben szeptember 17-én tragikus baleset történt: a Szamoson felvett csónakjelenet ismétlése során az egyik színésznő, Imre Erzsi, a rendező utasításával ellentétesen nem a csónak bal oldalán a fél méteres vízbe ugrott ki, hanem a másik oldalon, ahol egy örvénybe került. (Egyes korabeli vélemények szerint szerelmi bánatában akart öngyilkos lenni.) Mire kimentették a vízből, már nem lehetett újjáéleszteni. A forgatást felfüggesztették, a rendőrség lefoglalta a szerencsétlenséget tartalmazó filmfelvételt, és gondatlanságból elkövetett emberölés miatt nyomozást indítottak. 1914. január 21-én a bíróság felmentette Janovics Jenőt a vád alól.[6][7][8][9][10]

Szereplői

szerkesztés

A színészek a kolozsvári Nemzeti Színház tagjai illetve korábbi tagjai közül kerültek ki (Berky Lili akkor már nem volt a kolozsvári társulat tagja, de gyakran visszajárt vendégszerepelni).[6][7] A kolozsvári színtársulat tagjainak lehetőségük volt statisztálni, a betyárokat kolozsvári úrlovasok alakították.[1] A szereposztás a következő volt:[5]

Cselekménye

szerkesztés

Csorba Márton (Fekete Mihály) a feleségét elcsábítani próbáló tiszttartó (Ihász Aladár) nyomába ered. Arra lovagol Bakaj András (Szakács Andor), aki orvost akar hívni beteg kislányához. A menekülő tiszttartó el akarja venni a lovat, dulakodni kezdenek, közben véletlenül elsül egy fegyver, és megöli a tiszttartót. A pusztabíró letartóztatja Csorbát, Bakaj azonban beteg kislánya miatt nem vállalja tettét.

Bakaj lánya, Erzsike (Berky Lili) és Csorba fia, Laci (Várkonyi Mihály), akit szintén Bakaj nevelt fel, megszeretik egymást, és készülnek összeházasodni. Csorba Márton letöltve börtönbüntetését, hazafelé megy, amikor meglátja, hogy Erzsike és barátnői, akik a városban jártak vásárolni, csónakjukkal örvénybe kerülnek a Tiszán. Erzsikét Csorba Márton kimenti a vízből (a többi lány kiúszik), utána kölcsönveszi az uraság sárga csikóját és elvágtat a hálálkodás elől. Az esküvő előtt Csorba Laci találkozik az apjával, és megtudja, hogy ártatlanul ítélték el. Ekkor magára vállalja a sárga csikó ellopását, és betyárnak áll. Csorba Márton és Erzsike elindulnak megkeresni Lacit fia, útközben Csorba két koldustól megtudja, hogy Bakaj volt a gyilkos. Csorba Laci elrabolja Erzsit, de hazatérhetnek, mivel a sárga csikó előkerül. Csorba a fiatalok érdekében nem leplezi le Bakajt.[5]

Bemutatása

szerkesztés

A filmet 1913. decemberben mutatták be Párizsban, és 1914. január 12-én Budapesten, egyszerre tíz moziban. Az első kolozsvári vetítésre 1914. január végén került sor, az összes szereplő részvételével. A kolozsvári bemutató alkalmából a Pathé egy albumot készíttetett, amely a főszereplők és egyes jelenetek fényképe mellett a darab szövegét tartalmazta magyar és német nyelven. A világpiacon a filmet A vak koldus titka címmel forgalmazták.[1]

Fogadtatása és utóélete

szerkesztés

A film nagy nemzetközi sikert aratott, közel negyven országban összesen 137 kópiában forgalmazták.[11][12] A korabeli kritikák szerint a kedvező fogadtatásban szerepet játszottak a magyar néprajzi elemek (népviselet, táncok, népszokások) is.[9] Egy 1915-ös magyar kritika azonban éppen a magyar vonásokat hiányolta a filmből: „Hiányzott belőle az, amit a magyar filmtől vártunk: a színmagyar levegő. Kissé elfranciásitott gatyadarab volt, úgy, ahogy azt a gall rendező elképzelte és nem úgy, ahogy azt Csepreghy megírta.”[13] A kolozsvári nézők sérelmezték a cigánysor bemutatását,[14] és visszatetszést keltett az is, hogy a filmet belföldön és külföldön egyaránt a forgatás során történt tragédiával reklámozták.[15][16]

A filmet Romániában "egy erdélyi román mártíromsága" szöveggel hirdették,[17] és a történetet átalakítva a magyarellenes propaganda szolgálatába állították. Amikor Janovics ezt megtudta, azt követelte a forgalmazótól, hogy vonják be a romániai kópiákat, de a francia cég erre nem volt hajlandó, mondván, hogy minden ország a maga ízlése szerint feliratozza a filmeket. Az eset következtében Janovics megszakította kapcsolatait a Pathéval.[18][9]

A Sárga csikó szerepét a magyar film történetében Erényi Gusztáv így méltatta 1938-ban a Nyugatban: „a magyar film eddigi rövid története során filmre átdolgozott regénytémáival, érzelmes és mulattató társadalmi filmjeivel túlnyomólag konvencionális talajon mozog. Új népéletbeli hang először a Sárga csikó-ból csendül fel, amely szerencsére nem vette át Csepreghy népszínművének szentimentálisan népieskedő közhelyeit.”[19]

1942-ben a film egy kópiája még megvolt Janovics tulajdonában, az 1940-es évek közepén azonban a gyűjtemény elázott a raktárként szolgáló pincehelyiségben. A 21. század elején a filmből fennmaradt mintegy hétperces darab (az eredeti 1540 méterből csupán 135 méter) a Magyar Nemzeti Filmarchívum birtokában volt.[20][21]

2012-ben az erdélyi Filmtett Egyesület Sárga csikó díj elnevezésű életműdíjat alapított. A díjat olyan személyiségnek ítélik oda, aki tevékenységével az erdélyi magyar filmes kultúrát gazdagítja, illetve erdélyi filmesek pályafutását segíti.[22]

2017-ben Zágoni Bálint A Sárga csikó nyomában címmel forgatott dokumentumfilmet az 1913–1918 közötti kolozsvári filmes műhelyről.[23]

  1. a b c d e f g Janovics Jenő és az erdélyi filmművészet indulása (Együttműködés a Pathé stúdióval). In Jordáky Lajos: Az erdélyi némafilmgyártás története (1903–1930). Bukarest: Kriterion. 1980. 36–52. o.  
  2. a b Janovics Jenő: A Hunyadi téri színház. Kolozsvár: Korunk Baráti Társaság – Komp-Press. 2001. 247. o. ISBN 9739373275  
  3. Ábel Péter: Filmgyártás és -kölcsönzés Magyarországon 1896-1919 között. Filmspirál, III. évf. 7. sz. (1997)
  4. Alan K. Rode: Michael Curtiz: A Life in Film. (hely nélkül): University Press of Kentucky. 2017. ISBN 9780813173917  
  5. a b c Sárga csikó. www.hangosfilm.hu (Hozzáférés: 2024. január 13.)
  6. a b c Zakariás Erzsébet: A film, a színház és Janovics Jenő. Szabadság, XXV. évf. 269. sz. (2013. november 20.)
  7. a b c Hegyi Lili visszaemlékezései (lejegyezte Welser Vitéz Tibor). Filmspirál, VIII. évf. 30. sz. (2002)
  8. Halálos katasztrófa a kolozsvári mozifelvételnél. Brassói Lapok, XIX. évf. 215. sz. (1913. szeptember 19.)
  9. a b c Hintós Diána: Szélcsendbeli szilánkok. Szabadság, XVI. évf. 60. sz. (2004. március 13.) 12. o.
  10. Janovics Jenő: A Hunyadi téri színház. Kolozsvár: Korunk Baráti Társaság – Komp-Press. 2001. 248. o. ISBN 9739373275  
  11. Janovics Jenő: Erdélyben született a magyar film. Pásztortűz, XXI. évf. 5–7. sz. (1935)
  12. John Cunningham: Hungarian Cinema: From Coffee House to Multiplex. London: Wallflower Press. 2004. 11. o. ISBN 1-903364-79-5  
  13. Siklósi Iván: A Proja. Mozihét, 35. sz. (1915)
  14. Kőháti Zsolt: Tovamozduló ember tovamozduló világban: A magyar némafilm 1896-1931 között. Budapest: Magyar Filmintézet. 1996. ISBN 9637147233  
  15. Sárga csikó: 17 korona 66 fillér. Kolozsvári tükör, II. évf. 3. sz. (1914. január 18.) 11. o.
  16. A Sárga csikónak Imre Erzsivel csinálnak reklámot. Kolozsvári tükör, III. évf. 4. sz. (1915. augusztus 24.) 12. o.
  17. Călin Căliman: Istoria filmului românesc 1897-2000. (hely nélkül): Editura Fundației Culturale Române. 2000. ISBN 9735772698  
  18. Janovics Jenő: A Hunyadi téri színház. Kolozsvár: Korunk Baráti Társaság – Komp-Press. 2001. 252–253. o. ISBN 9739373275  
  19. Erényi Gusztáv: Irodalmi műfajok / A filmdráma. Nyugat, XXX. évf. 8. sz. (1938)
  20. Zágoni Balázs: Gyors leltár egy százéves némafilmgyártásról, avagy a Janovics-hagyaték pusztulása és feltámadása. api.eda.eme.ro (Hozzáférés: 2024. január 13.)
  21. Sárga csikó. nfi.hu (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  22. A Sárga Csikó Díj. filmtettfeszt.ro (Hozzáférés: 2024. január 14.)
  23. A Sárga csikó nyomában. www.mafab.hu (Hozzáférés: 2024. január 14.)

További információk

szerkesztés