Wikipédia

Stephanides Károly (1871–1964)

(1871–1964) magyar karmester, zeneszerző

Stephanides Károly Vince (Pest, 1871. április 7.[2] – Budapest, 1964. június 19.) zeneszerző, karnagy, karmester. Fia, ifjabb Stephanides Károly (1904–1976) karnagy.

Stephanides Károly
Született1871. április 7.[1]
Pest
Elhunyt1964. június 19. (93 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
GyermekeiStephanides Károly
Foglalkozása
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (11/1-1-30)
A Wikimédia Commons tartalmaz Stephanides Károly témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Ez a szócikk az idősebb zeneszerző és karnagyról szól. Hasonló címmel lásd még: Stephanides Károly (egyértelműsítő lap).
A Diósy – Haan – Stephanides – Hőnyi család sírja a Fiumei Úti Sírkertben. Alkotó: Lányi Dezső. (11/1-1-30)

Pályafutása szerkesztés

Kiemelkedő zenei tehetséggel megáldott családba született. Apja Stephanides Vince, a Gyapjú utcai Német Színház fuvolása volt, édesanyja Stang Erzsébet. Testvérei: Sándor (karmester Hamburgban, Berlinben, Londonban) és József (a kolozsvári Nemzeti Színház karmestere).[3]

A Markó utcai V. kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumot elvégezve rögtön karnagyként állt munkába. Zongoratanára Major J. Gyula volt, a zeneszerzést magánúton Nikolits Sándortól tanulta. 1893-ban egy évig Amerikában, Kansas Cityben zeneiskolai tanárként működött. 1894-től a zombor–bajai színházhoz, Pesti Ihász Lajos társulatában, majd 1896-ban a szegedi Városi Színházhoz szerződött. Bölöny József intendánssága alatt (1898–1905) a Kolozsvári Nemzeti Színház karnagya volt. 1905. április 1-jén került Budapestre a Népszínházhoz[4] Vidor Pál igazgatósága idején. 1908 őszén Kálmán Imre ösztönzésére és támogatásával a Vígszínház karnagya lett, ahol 18 évig működött, s párhuzamosan a Faludi Gábor által 1917-től bérelt Városi Színházban is, ahol később, 1924 végén báró Wlassics Gyula kormánybiztos meghívására újra megkezdte működését. Vezényelt a Operett Színházban és a Várszínházban is. Fiával párhuzamosan − aki az Uránia Filmszínházban volt zenekarvezető − 1926-tól a Teréz körúti MÁV épületben UFA Filmpalota néven megnyílt új filmszínház[5] némafilm-előadásainak is zenekarvezetője volt.[6]

Tanított az Országos Színészegyesület iskolájában. 1926-tól öt éven át a berlini UFA Filmgyár által Budapesten működtetett Filmszínház zeneigazgatója, filmzenék szerzője és összeállítójaként működött. Az 1930-as években a rádió operett-előadásait vezényelte.

Felesége Zelinka Hermina volt. Karnagyi működését 1943-ban fejezte be, de élete végéig foglalkozott zenével. Több operett, daljáték és szimfonikus mű szerzője. Mátyás szerelme című történelmi daljátékát 1926-ban Szegedről a Magyar Rádió sugározta. Ez volt az első vidéki rádióközvetítés a magyar rádióban.

80 éves korában a magyar zenésztársadalom köszöntötte őt, aki: „Együtt dolgozott Varsányi Irénnel, Hegedűs Gyulával, Tanai Frigyessel, Góth Sándorral, Sarkadi Aladárral, a külföldi művészek közül Girardival, Reinhardttal, Jeritza Máriával. Később a Rádió zenekarát vezényelte egy teljes évtizeden át, s művészi pályafutásának félszázados évfordulóján innen ment nyugdíjba.”[7]

Nyughelye a Fiumei Úti Sírkertben (11/1-1-30) kozineki Diósy Sándor (tábornok, 1867–1921) halálakor Lányi Dezső által alkotott és 1923-ban felavatott domborművel díszített Diósy–Haan–Stephanidesz–Hőnyi családi síremlékben található.[8][9]

Művei szerkesztés

Zenét írt 12 gyermekdarabhoz, így

  • A gyerekváros, vagy a megtréfált Mátyás király. Ifjúsági komédia énekkel és tánccal 3 felv. (Bemutatója a Vígszínházban, 1914. április 4.)
  • Szepi, a főcserkész. Komor Gyula, Stephanides Károly. (Bemutatója a Vígszínházban, 1914. december 19.)[10]

Egyéb színpadi művei:

  • Flórika szerelme. Moldován Gergely színműve. Kolozsvár, 1898. (1899-ben a Népszínházban is színre került.)
  • Szőke Katalin. (Richard Voss(wd): Die blonde Kathrein. Ein Märchenspiel nach Andersen in drei Teilen um 1895. Die zur Handlung gehörige Musik ist von Georg Pittrich(wd).) Fordította: Makai Emil, zenéjét ádolgozta Stephanides Károly. (Bemutatója: Kolozsvár, 1900. január 5.)[11]
  • Bűnhődés. (Eredeti népszínmű 3 felvonásban, dalokkal. Írta: Sebesi Samu. Zenéjét szerzette: Stephanides Károly. Rendező: Szentgyörgyi István. (Bemutatója: Kolozsvár, 1900. február 1.)[12]
  • A szerelem óvodája. Életkép énekkel 3 felvonás. Szövegét írták: Faragó Jenő és Hevesi József. Bemutatója a Magyar Színházban, 1900. június 7.)
  • Flórika szerelme. Népszínmű 4 felvonásban, énekkel és tánccal. Írta: Moldován Gergely. Zenéjét összeállította: Stephanides Károly. (Bemutatója: Kolozsvár, 1900. március 2.)[13]
  • A bakter. Egyfelvonásos operett, Kolozsvár, 1904. május 12.
  • Sztrájkol a gólya. Énekes vígjáték 3 felvonásban. Írta: Kottow, átdolgozta Heltai Jenő; Stephanides Károly zenéjével. (Bemutatója a Vígszínházban, 1913. május 3.)
  • A kislány. írta: Harsányi Zsolt és Szomory Emil, operett 3 felvonásban. (Bemutatója a Revüszínházban, 1920. március 26.)
  • Mátyás szerelme. Történelmi dalos játék. Szövegét írta: Géczy István. Bemutatója a Várszínházban, 1921. október 31, továbbá színre került a Szegedi Színházban, 1931. január 28.) Ez volt az első vidéki színielőadás, amelyet a budapesti Rádió Stúdió közvetített.

Filmzene szerkesztés

  • Sárga csikó (1913)
  • Márciusi mese (1934, Martonffy Zoltánnal és Pán Györggyel)
  • Az utólag hangosított „Csak egy kislány van a világon” című produkció (1929) zenéjét is ő szerezte.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ Budapest Terézváros R.kat. egyházközség keresztelési anyakönyve, 589/1871. április 15. Lakhelyük Pest, Hajós utca 26. Familysearch.com
  3. ↑ Mudrák József – Deák Tamás: Magyar hangosfilm lexikon 1931–1944 - Kézikönyvek (Máriabesnyő – Gödöllő, 2006) Lexikon A–Zs. 282. o.
  4. ↑ Pesti Napló, 1905. március 29. 88. szám, 13. o.
  5. ↑ Rekviem a budapesti mozikért. Szerző: BMA, 2010. június 19. Archiválva
  6. ↑ Magyarság, 1926. szeptember 28. 219. szám
  7. ↑ Stephanides Károly kilencven éves. Muzsika, 1961. június 1. 6. szám
  8. ↑ Tóth Vilmos: A Kerepesi úti temető 1999-ben. A Kerepesi úti temető. II. Budapesti Negyed 25. (1999. ősz) 237. o.
  9. ↑ A sír 2020-as évek elejei felvételeit lásd Köztérkép weblap, Göröntsér Vera műlapja. kozterkep.hu
  10. ↑ Gerő András: Nemzeti részegség. Háborús propaganda a színházban. Zempléni Múzsa, 15. évf. 2016. március 1., 1. szám, 19. o.
  11. ↑ Magyar Polgár, 1900. január 5.
  12. ↑ Magyar Polgár, 1900. február 3. 27. szám
  13. ↑ Magyar Polgár, 1900. március 3.

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Stephanides_Károly_(1871–1964)&oldid=26789272”