Sőregi Márton (Sajókápolna, 1843. május 20.Kiscigánd, 1915. október 8.)[1] tanító, kántor, a Bodrogköz híres gyógyító embere, Cigánd nagy jelentőségű néptanítója, Sőregi János neves muzeológus édesapja.[2][3]

Sőregi Márton
Született1843. május 20.
Sajókápolna
Elhunyt1915. október 8. (72 évesen)
Kiscigánd
HázastársaÖlbey Mária
Foglalkozásakántor,
református néptanító,
A Wikimédia Commons tartalmaz Sőregi Márton témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Édesapját ötéves korában elvesztette. Édesanyja újból férjhez ment, s ekkor a család Sajókazincra költözött. Az elemi iskolát kiváló eredménnyel járta ki. Szorgalma és tudásvágya arra ösztönözte, hogy gyalogszerrel, minden anyagi segítség nélkül Sárospatakra vándoroljon, ahol a legkeservesebb nélkülözések között, de kiemelkedő eredménnyel végezte el a gimnáziumot.

Már felsőbb gimnazista korában hajlamot érzett az emberek gyógyítására, vonzódott orvosok, kuruzslók munkájának megfigyelésére. Megfigyelésein túl sok szakirodalmat olvasott, s sikeresen kezelte beteg diáktársait. Mégsem orvosnak tanult tovább. Csendes jellemű, komoly gondolkodású karaktere a papi pályára vonzotta. Elvégezte a Sárospataki Református Kollégium teológiai internátusának négy évfolyamát.

1868-ban hároméves rektoriára került a cigándi evangélikus református hitközséghez, hogy az akkori szokásokhoz híven összegyűjtsön annyi pénzt, hogy tovább tanulhasson. Gyermekkori álma, hogy elkezdje a pesti orvosi egyetemet, soha nem teljesült, de az orvoslás tudománya iránti elhivatottsága töretlen maradt.

A cigándi nép mint gyógyító tudós embert - s később mint tanítót is - annyira megkedvelte, hogy nem akarták őt elengedni sehova. Közben Patakon néptanítói oklevelet is szerzett, de ennek ellenére az emberek továbbra is tiszteletes úrnak szólították. Természetes gyógymódjaival és a különböző gyógynövényekből maga készítette készítményeivel sok emberen segített Kis- és Nagycigándon. A vidék nagy jótevőjévé vált, a környező falvakból is jártak hozzá betegek sőt, az egész Bodrogközben „csoda-doktor” hírében állt. A gyógyításon kívül, a templomban énekvezére volt a gyülekezetnek, ami azért is volt nagy teljesítmény, mert akkoriban még nem volt a cigándi templomban orgona. A dallam első sorát előénekelte, ezután kapcsolódott be a gyülekezet. Temetéseken pedig saját szerzeményű búcsúztatókat adott elő.[4] .

Kántor, tanító és gyógyító volt egyszemélyben, közösségének vezető személyisége. Ezért írta róla fia Sőregi János, hogy „ő volt az utolsó magyar sámán.[forrás?] 37 és fél évig volt kántortanító Cigándon. Szemeinek gyöngesége miatt kénytelen volt nyugdíjazását kérni, amit a kultuszminiszter 1905. július 26-án kelt rendeletében ki is mondott. [5] Az ezt követő presbiteri ülésen beadta lemondását az egyháztanácsnak is. Ezután még tíz éve maradt a pihenésre.[6]

A lélek nemesség, a magyar ifjúság helyes nevelése iránt megnyilatkozó szeretet vezette Sőreghy Mártont, kit fájó szívvel látunk ma letűnni, mint egyik fényes csillagát a magyar kultúra égboltjának. Legyen igen hosszúra terjedő az ő pihenő ideje, s legyen ő tanácsadója, irányítója a fiatalabbnak még évtizedeken át.

Közművelődés- Tanügyi lap, (Sátoraljaújhely, 1905. szeptember 3-i száma, Sőregi Márton nyugdíjazásának alkalmából) [7]

Emlékezete szerkesztés

 
Sőregi Márton mellszobra Cigándon - Czigándy Varga Sándor alkotása, (2015).

Jegyzetek szerkesztés

  1. Nagy 2014 51. old.
  2. Pósa 2001
  3. Zemplén
  4. Nagy 2014 46. old.
  5. Nagy 2014 51. old.
  6. Nagy 2014 52. old.
  7. Nagy 2014 51. old.
  8. Államalapítás ünnepe Cigándon. Cigánd: Cigándi Új Hírmondó - XV. évfolyam 3. szám, 2. o. (2015) 
  9. MMO 2016

Források szerkesztés