Sőregi Márton
Sőregi Márton (Sajókápolna, 1843. május 20. – Kiscigánd, 1915. október 8.)[1] tanító, kántor, a Bodrogköz híres gyógyító embere, Cigánd nagy jelentőségű néptanítója, Sőregi János neves muzeológus édesapja.[2][3]
Sőregi Márton | |
Született | 1843. május 20. Sajókápolna |
Elhunyt | 1915. október 8. (72 évesen) Kiscigánd |
Házastársa | Ölbey Mária |
Foglalkozása | kántor, református néptanító, |
A Wikimédia Commons tartalmaz Sőregi Márton témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Élete
szerkesztésÉdesapját ötéves korában elvesztette. Édesanyja újból férjhez ment, s ekkor a család Sajókazincra költözött. Az elemi iskolát kiváló eredménnyel járta ki. Szorgalma és tudásvágya arra ösztönözte, hogy gyalogszerrel, minden anyagi segítség nélkül Sárospatakra vándoroljon, ahol a legkeservesebb nélkülözések között, de kiemelkedő eredménnyel végezte el a gimnáziumot.
Már felsőbb gimnazista korában hajlamot érzett az emberek gyógyítására, vonzódott orvosok, kuruzslók munkájának megfigyelésére. Megfigyelésein túl sok szakirodalmat olvasott, s sikeresen kezelte beteg diáktársait. Mégsem orvosnak tanult tovább. Csendes jellemű, komoly gondolkodású karaktere a papi pályára vonzotta. Elvégezte a Sárospataki Református Kollégium teológiai internátusának négy évfolyamát.
1868-ban hároméves rektoriára került a cigándi evangélikus református hitközséghez, hogy az akkori szokásokhoz híven összegyűjtsön annyi pénzt, hogy tovább tanulhasson. Gyermekkori álma, hogy elkezdje a pesti orvosi egyetemet, soha nem teljesült, de az orvoslás tudománya iránti elhivatottsága töretlen maradt.
A cigándi nép mint gyógyító tudós embert - s később mint tanítót is - annyira megkedvelte, hogy nem akarták őt elengedni sehova. Közben Patakon néptanítói oklevelet is szerzett, de ennek ellenére az emberek továbbra is tiszteletes úrnak szólították. Természetes gyógymódjaival és a különböző gyógynövényekből maga készítette készítményeivel sok emberen segített Kis- és Nagycigándon. A vidék nagy jótevőjévé vált, a környező falvakból is jártak hozzá betegek sőt, az egész Bodrogközben „csoda-doktor” hírében állt. A gyógyításon kívül, a templomban énekvezére volt a gyülekezetnek, ami azért is volt nagy teljesítmény, mert akkoriban még nem volt a cigándi templomban orgona. A dallam első sorát előénekelte, ezután kapcsolódott be a gyülekezet. Temetéseken pedig saját szerzeményű búcsúztatókat adott elő.[4] .
Kántor, tanító és gyógyító volt egyszemélyben, közösségének vezető személyisége. Ezért írta róla fia Sőregi János, hogy „ő volt az utolsó magyar sámán”.[forrás?] 37 és fél évig volt kántortanító Cigándon. Szemeinek gyöngesége miatt kénytelen volt nyugdíjazását kérni, amit a kultuszminiszter 1905. július 26-án kelt rendeletében ki is mondott. [5] Az ezt követő presbiteri ülésen beadta lemondását az egyháztanácsnak is. Ezután még tíz éve maradt a pihenésre.[6]
„A lélek nemesség, a magyar ifjúság helyes nevelése iránt megnyilatkozó szeretet vezette Sőreghy Mártont, kit fájó szívvel látunk ma letűnni, mint egyik fényes csillagát a magyar kultúra égboltjának. Legyen igen hosszúra terjedő az ő pihenő ideje, s legyen ő tanácsadója, irányítója a fiatalabbnak még évtizedeken át.”
– Közművelődés- Tanügyi lap, (Sátoraljaújhely, 1905. szeptember 3-i száma, Sőregi Márton nyugdíjazásának alkalmából) [7]
Emlékezete
szerkesztés- 2015. augusztus 20-án felavatták Sőregi Márton bronz mellszobrát Cigándon.[8]
- A Bodrogközi Múzeumportán 2015-ben átadott, állandó és időszaki kiállítási célokat szolgáló épülete a „Sőregi-ház” , az ő (és fia Sőregi János) nevét viseli.[9]
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- ↑ Nagy 2014: Nagy István. Az iskolaügy évszázadai. Cigánd Város Önkormányzata, 46- 52. o. (2014). ISBN 978-963-08-8519-5
- ↑ Pósa 2001: Pósa Zoltán: A cigándiaké a dicsőség. MNO.hu. (Hozzáférés: 2001. február 20.)[halott link]
- ↑ Zemplén: Meglepetésekkel teli az új cigándi múzeum. Zempléni szuperinfó. [2015. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 28.)
- ↑ MMO 2016: Sőregi-ház: néprajz az Y és a Z generáció számára. Magyar Múzeum Egyesület Online Magazinja