Főmenü megnyitása

Az SS Nomadic a White Star Line hajótársaság által üzemeltetett, 1910-ben épült segédhajó, melyet a két Olympic osztályú óceánjárónak építettek testvérhajójával, a Traffickal együtt. Feladatuk az volt, hogy az óriáshajók utasait a hajóhoz szállítsák, mivel azok túlságosan nagyok voltak ahhoz, hogy Cherbourg kikötőjét használhassák. Ez a White Star jelenleg egyetlen létező hajója.

SS Nomadic
Nomadic.jpg
Hajótípus segédhajó
Üzemeltető White Star flaga.svg White Star Line
Illetőségi kikötő Cherbourg
Pályafutása
Építő Harland és Wolff hajóépítő üzem
Megrendelés 1910. december 22.
Építés kezdete 1911. április 25.
Vízre bocsátás 1911. április 25.
Szolgálatba állítás 1911. május 27.
Szolgálat vége 1969
Sorsa Jelenleg múzeumhajóként üzemel Belfastban
Általános jellemzők
Hossz 67 méter
Szélesség 11 méter
Összsúly1273 bruttó regisztertonna t
Hajtómű 2 gőzkazán
Üzemanyag szén
Sebesség 12 csomó

Legénység 14
Férőhelyek száma 1000 utas
A Wikimédia Commons tartalmaz SS Nomadic témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉpítéseSzerkesztés

A Nomadic gerincét a Harland és Wolff hajógyárban 1910-ben fektették le. Az Olympic és a Titanic mellett épült. 1911. április 25-én került vízre, és május 27-én állhatott szolgálatba.

Az utastér egy alsó és felső fedélzetből, valamint több nyitott fedélzeti területből állt. A hajót első és másodosztályú utasterekre osztották, a hajó elülső területeit csak első osztályú utasai használhatták.

Belülről a Nomadic hasonló színvonalú volt, mint az Olympic és a Titanic. Belsejében volt társalgó, étkező, valamint mosdók.

PályafutásaSzerkesztés

A Nomadic 1911. június 3-án érkezett meg Cherbourgba, ahol szolgálatba állt. 1912. április 10-én 274 utast szállított a kikötőbe befutó Titanichoz. A hajó számos híres utasát is a Nomadic vitte oda, többek között John Jacob Astor milliomost, és feleségét Madeleine-t, Lucy Duff-Gordon divattervezőt, Archibald Butt ezredest, Margaret Brown milliomosnőt és Benjamin Guggenheim bányamágnást.

Az első világháború idején a Nomadicot a francia kormánynak adták el, és járőrhajóként dolgozott. Az amerikai csapatokat Brest kikötőjébe szállította. A háború után visszatért a civil szolgálathoz, de 1927-ben a White Star Line eladta, és ezután a Compagnie Cherbourgeoise de Transbordement tulajdonában teljesített szolgálatot. A White Star Line és a Cunard Line 1934-es egyesülését követően is Cherbourgban maradt.

A második világháború idején is dolgozott: 1940. június 18-án részt vett Cherbourg evakuálásában. Ezt követően a királyi haditengerészet portsmouthi kikötőjébe küldték, katonai hajóként működött a háború hátralevő részében.

A háború idején a cherbourgi kikötő súlyosan megsérült, így a nagy óceánjáró hajók már nem tudtak ott kikötni. A Nomadicot megmentették, és továbbra is segédhajóként üzemelt olyan hajóknál is, mint a Queen Mary, a Queen Elizabeth és a Normandie. Végül 1969-ben kivonták a forgalomból.

A Nomadic öt évig kihasználatlanul állt, de később egy magánszemély, Yvon Vincent vásárolta meg, megmentve az ócskavassorstól. Étteremmé alakították át, és 1974 októberében Párizsban, a Szajnán helyezték el.

A Nomadic pár másodperc erejéig feltűnik James Cameron 1997-es Titanic című filmjében, a 28:20. percnél. Ezt Cherbourgban vették fel.

FelújításaSzerkesztés

2006. január 26-án Észak-Írország kormányának szociális osztálya megvásárolta a hajót egy aukción 250 001 euróért. Az SS Nomadic 2006. július 18-án érkezett meg Belfastba, ahol elkezdték a felújítást. A hajót a szociális miniszter, David Hanson és a polgármester-helyettes üdvözölte.

A hajó 2012-re teljesen elkészült, és most múzeumként üzemel.

GalériaSzerkesztés

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a SS Nomadic (1911) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.