SS Nomadic

Az SS Nomadic a White Star Line hajótársaság által üzemeltetett, 1910-ben épült segédhajó, melyet a két Olympic osztályú óceánjárónak építettek testvérhajójával, a Traffickal együtt. Feladatuk az volt, hogy az óriáshajók utasait a hajóhoz szállítsák, mivel azok túlságosan nagyok voltak ahhoz, hogy Cherbourg kikötőjét használhassák. Ez a White Star jelenleg egyetlen létező hajója.

SS Nomadic
Hajótípussegédhajó
Üzemeltető White Star Line
Hajóosztálynincs
Illetőségi kikötőCherbourg
Pályafutása
ÉpítőHarland és Wolff hajóépítő üzem
Megrendelés1910. december 22.
Építés kezdete1911. április 25.
Vízre bocsátás1911. április 25.
Szolgálatba állítás1911. május 27.
Szolgálat vége1969
Honi kikötőCherbourg
SorsaJelenleg múzeumhajóként üzemel Belfastban
Általános jellemzők
Hossz67 méter
Szélesség11 méter
Merülés2,4
Összsúly1273 bruttó regisztertonna t
Hajtómű2 gőzkazán
Üzemanyagszén
Sebesség12 csomó

Legénység14
Férőhelyek száma1000 utas
A Wikimédia Commons tartalmaz SS Nomadic témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Építése

szerkesztés

A Nomadic gerincét a Harland és Wolff hajógyárban 1910-ben fektették le. Az Olympic és a Titanic mellett épült. 1911. április 25-én került vízre, és május 27-én állhatott szolgálatba.

Az utastér egy alsó és felső fedélzetből, valamint több nyitott fedélzeti területből állt. A hajót első és másodosztályú utasterekre osztották, a hajó elülső területeit csak első osztályú utasai használhatták.

Belülről a Nomadic hasonló színvonalú volt, mint az Olympic és a Titanic. Belsejében volt társalgó, étkező, valamint mosdók.

Pályafutása

szerkesztés

A Nomadic 1911. június 3-án érkezett meg Cherbourgba, ahol szolgálatba állt. 1912. április 10-én 274 utast szállított a kikötőbe befutó Titanichoz. A hajó számos híres utasát is a Nomadic vitte oda, többek között John Jacob Astor milliomost, és feleségét Madeleine-t, Lucy Duff-Gordon divattervezőt, Archibald Butt ezredest, Margaret Brown milliomosnőt és Benjamin Guggenheim bányamágnást.

Az első világháború idején a Nomadicot a francia kormánynak adták el, és járőrhajóként dolgozott. Az amerikai csapatokat Brest kikötőjébe szállította. A háború után visszatért a civil szolgálathoz, de 1927-ben a White Star Line eladta, és ezután a Compagnie Cherbourgeoise de Transbordement tulajdonában teljesített szolgálatot. A White Star Line és a Cunard Line 1934-es egyesülését követően is Cherbourg-ban maradt.

A második világháború idején is dolgozott: 1940. június 18-án részt vett Cherbourg evakuálásában. Ezt követően a királyi haditengerészet portsmouthi kikötőjébe küldték, katonai hajóként működött a háború hátralevő részében.

A háború idején a cherbourg-i kikötő súlyosan megsérült, így a nagy óceánjáró hajók már nem tudtak ott kikötni. A Nomadicot megmentették, és továbbra is segédhajóként üzemelt olyan hajóknál is, mint a Queen Mary, a Queen Elizabeth és a Normandie. Végül 1969-ben kivonták a forgalomból.

A Nomadic öt évig kihasználatlanul állt, de később egy magánszemély, Yvon Vincent vásárolta meg, megmentve az ócskavassorstól. Étteremmé alakították át, és 1974 októberében Párizsban, a Szajnán helyezték el.

A Nomadic pár másodperc erejéig feltűnik James Cameron 1997-es Titanic című filmjében, a 28:20. percnél. Ezt Cherbourg-ban vették fel.

Felújítása

szerkesztés

2006. január 26-án Észak-Írország kormányának szociális osztálya megvásárolta a hajót egy aukción 250 001 euróért. Az SS Nomadic 2006. július 18-án érkezett meg Belfastba, ahol elkezdték a felújítást. A hajót a szociális miniszter, David Hanson és a polgármester-helyettes üdvözölte.

A hajó 2012-re teljesen elkészült, és most múzeumként üzemel.

Fordítás

szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a SS Nomadic (1911) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.