Kőfúró csík
A kőfúró csík vagy törpecsík (Sabanejewia aurata) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a csíkfélék (Cobitidae) családjába tartozó védett faj.[1]
 | ||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Rajz a halról
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 2 000 Ft | ||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||
| Sabanejewia aurata (De Filippi, 1863) | ||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kőfúró csík témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kőfúró csík témájú kategóriát. |
Előfordul a Kaszpi-tengertől egészen Délkelet-Európáig, azonban jelentős állományai a Duna vízrendszerében találhatóak meg. Elsősorban természeti szempontból értékes kisméretű, áramláskedvelő halfaj. Gazdasági jelentősége nincs, még a ragadozóhalak sem nagyon tudják elejteni, mert beássa magát a fövenybe és így nem találják meg.
Előfordulása
szerkesztésA Kaszpi-tenger mellett elterülő Turáni-alföld és a Duna vízrendszere az elterjedési területének két legfőbb központja. Előszeretettel tartózkodik mély vizekben, elsősorban a 2 méternél mélyebb részeken lehet velük találkozni, de a Kazán-szorosnál 20 méteres mélységben is megtalálták már. Magyarország területén először 1948-ban igazolták hivatalosan a jelenlétét, de egyes kutatók szerint őshonos halfajunk. A gyors folyású vizeket kedveli, a folyók gyorsabb folyású szakaszain és a középhegységi patakokban él.[2][3]
Alfajok
szerkesztésA S. aurata aurata Erdélyben a Maros felső folyása és a belé ömlő Nagy-küküllőben található meg. Korábban alfajként szerepelt a Duna vízrendszerében élő balkáni csík (S. aurata balcanica, Karaman, 1922 néven), mely Szlovákiáig fordul elő és a bolgár csík (S. aurata bulgarica, Drensky 1928 néven), melynek legészakibb élőhelye a Bódva. Az alfajokkal kapcsolatos szakmai álláspont nem egységes, hiszen az alfajok önálló leírásával is lehet találkozni.[4]
Felsorolása az alfajoknak:
- Sabanejewia aurata aurata (De Filippi, 1865) szinonimája: Sabanejewia aurata radnensis (Jaszfalusi, 1951)
- Sabanejewia aurata aralensis (Kessler, 1877)
- Sabanejewia aurata bosniaca (Karaman, 1963)
- Sabanejewia aurata doiranica (Economidis & Nalbant 1996)
Hasonló fajok
szerkesztésLegkönnyebben a vágó csíkkal lehet összetéveszteni, mert nagyon hasonlítanak egymásra. A mintázatukban mutatkozó eltérések szolgálhatnak a megkülönböztetés alapjául, hiszen a törpecsík testoldalán nagy és kicsi foltok alkotnak legfeljebb három hosszanti sort, míg a vágócsíkon öt sáv különül el. A további csíkféléktől, már könnyebb megkülönböztetni, hiszen a kövi csík teste hengeres a feje oldalról nem lapított. A réti csík oldalán nincsenek foltok, mert hosszanti sárga és barna csíkok tarkítják.[2]
Megjelenése
szerkesztésA hal testhossza 8-12 centiméter, legfeljebb 14 centiméter. Felső állkapcsán 6 hosszú bajuszszál ül. Pontosan a szem középvonala alatt kétágú erős tüske van. Egy hosszanti sor mentén 170-200 nagyon kicsi pikkelye van. A hímek a nőstényektől a testoldalon lévő jellegzetes megvastagodás alapján könnyen megkülönböztethetők. Ez az ivari különbség volt az alapja a Sabanejewia nemnek a Cobitis fajoktól történő elkülönítésének a vágó csíknál ez az ivari különbség nem figyelhető meg.[4][5]
Életmódja
szerkesztésA csekély vízhozamú patakokban és az állóvizekben nem fordul elő. Jelentősebb vízhozamú folyóink paduc-, márna- és dévérzónájában él. A dévérzónában a kemény aljzatú sodrottabb szakaszokon, gyakran a folyó sodorvonalában tartózkodik szívesen, de az üledékes szélvizekben már ritkábban fordul elő. A mélyvizek lakójaként a mederfenéken található táplálékok közül az apró fenéklakókat víziférgeket, rovarok lárváit, puhatestűeket és alsóbbrendű rákokat fogyaszt. Oxigénigénye a hazai csíkfajok közül a legnagyobb.[2][5]
Szaporodása
szerkesztésSzaporodását kevésbé figyelték meg eddig. Az ivarérettséget kétéves korára elérő példányaik április-július között ívnak. A nőstények a viszonylag kevésszámú (200-300 darab) ikrájukat víz alatti növényekre rakják.[2][5]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. október 14.)
- ↑ a b c d Törpecsík – Sabanejewia aurata (Filippi, 1865). Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2010. június 13.)
- ↑ Kőfúró csík - Sabanejewia aurata Filippi, 1865. HAKI. [2011. október 4-i dátummal az csík eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 13.)
- ↑ a b A törpe csík. tomolyka.freeweb.hu. [2007. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 14.)
- ↑ a b c Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8
További információk
szerkesztés- Törpecsík (Sabenejewia aurata) (magyar nyelven). védetfajok.hu. (Hozzáférés: 2010. június 12.)[halott link]
- Csíkok hazánkban (magyar nyelven). reticsik.blog.hu. (Hozzáférés: 2010. október 14.)
A faj tudományos leírásával foglalkozó elektronikus ismeretforrások
szerkesztés- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. június 13.)
- A faj adatlapja a FishBase oldalán. FishBase. (Hozzáférés: 2010. október 14.)
- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. október 14.)
- Golden Spined Loach Sabanejewia aurata (De Filippi, 1863). BioLib.cz. (Hozzáférés: 2010. június 13.)
- Sabanejewia aurata (De Filippi, 1863) (angol nyelven). Encyclopedia of Life. (Hozzáférés: 2010. október 14.)
- Sabanejewia aurata (De Filippi, 1863) (cseh nyelven). AQUATAB. (Hozzáférés: 2010. október 14.)
- Nalbant, T.T. and P.G. Bianco, 1998. The loaches of Iran and adjacent regions with description of six new species (Cobitoidea). Ital. J. Zool. 65:109-125.
