Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2017-19-1
mentik a harctérről
A Fülöp-szigeteki hadjárat (1941–1942) a második világháború egyik hadművelete volt a csendes-óceáni hadszíntéren; 1941. december 8-án indult az amerikai repülőterek elleni, pusztító légitámadásokkal. Japánban az első világháború után egyre elfogadottabbá vált, hogy az élelmiszer- és nyersanyagigényt terjeszkedéssel kell kielégíteni. Az elsődleges célpontja Kína volt, ezért 1931-ben elfoglalták Mandzsúriát, majd 1936-ban háborút indítottak Kína ellen. Amerika és az európai gyarmattartók kereskedelmi érdekeiket védve Kína mellett léptek fel, és a japán terjeszkedést fenyegetésekkel, korlátozásokkal akarták megállítani.
1940. szeptember 27-én a japán kormány megkötötte a háromhatalmi egyezményt Németországgal és Olaszországgal. A paktum kölcsönös segítségnyújtásra kötelezte a feleket, ha valamelyiküket támadás éri. A japánok követelésekkel álltak elő érdekszférájuk növelése érdekében, de ezeket az Egyesült Államok elutasította. Tokió megkezdte a felkészülést a háborúra. A haditerv számos váratlan támadást irányzott elő amerikai és európai érdekeltségek, elsőként a csendes-óceáni amerikai flotta támaszpontja, Pearl Harbor, majd rögtön utána a Fülöp-szigetek ellen.
Az amerikaiak már jóval a Pearl Harbor elleni támadás előtt számoltak a Fülöp-szigetek inváziójával. A szigeteken a légierőt és a szárazföldi csapatokat is megerősítették, de – a helyi hadsereget vezénylő Douglas MacArthur tábornokot is beleszámítva – túl optimistán ítélték meg lehetőségeiket. Ráadásul a támadás napján ugyanazokat a hibákat követték el, mint Hawaiinː nem figyeltek a radarjelzésre, a gépeket pedig szorosan egymás mellett parkoltatták, így kínálva fel őket a japán vadászgépeknek és bombázóknak. December 8-án és a következő napokban a japánok megsemmisítették szinte az összes amerikai repülőgépet és a cavitei haditengerészeti bázison állomásozó hajók jó részét is.
A japán csapatok számos helyen partra szálltak, és a gyenge szövetséges erőket maguk előtt kergetve nyomultak előre. December 22-én már Manila közelében, a Lingayen-öbölben hajtottak végre inváziót, és az amerikai-filippínó csapatok kénytelenek voltak visszavonulni a Bataang-félszigetre, illetve Corregidor erődített szigetére. Március 12-én MacArthur Roosevelt elnök utasítására elhagyta a Fülöp-szigeteket, és helyét Jonathan Wainwright tábornok vette át. A japánok folyamatosan lőtték és bombázták Bataangot és Corregidort. Az élelmiszerhiánytól is szenvedő szövetséges csapatok emberfeletti módon tartották vonalaikat, de a japán hadi fölény végül győzedelmeskedett. Corregidor feladásával az egész ország japán uralom alá került. A Fülöp-szigeteki Államszövetség volt az egyetlen olyan terület a japánok által Nagy-kelet-ázsiai Közös Felvirágzás Övezetének nevezett területen, ahol a japán uralom népi ellenállásba ütközött. MacArthur Ausztráliába érkezve megígérte, hogy visszatér a Fülöp-szigetekre. Erre két évet kellett várnia, de visszatért.