Főmenü megnyitása

Sombori Sándor (családneve: Salamon Sándor, e nevet használta 1948-ig írásain is.) (Barátka, 1920. október 14.Sepsiszentgyörgy, 1998. június 20.) erdélyi magyar irodalomtörténész, dráma- és regényíró, műfordító. Salamon Anikó apja.

Sombori Sándor
Élete
Született 1920. október 14.
Barátka
Elhunyt 1998. június 20. (77 évesen)
Sepsiszentgyörgy
Gyermekei
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) próza, színmű

ÉletútjaSzerkesztés

A brassói Római Katolikus Főgimnáziumban érettségizett. Egyetemi tanulmányait az I. Ferdinand Egyetemen kezdte magyar–francia szakon, majd az I. Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészeti Karán folytatta és fejezte be (1943). Szakvizsgadolgozata A románság képe a magyar irodalomban 1875-ig címmel a Hitelben (1943/7) jelent meg. Az egyetem tanárképző intézetében szerzett középiskolai tanári képesítést (1944). Tanított a kolozsvári Református Kollégiumban (1943–45), a csíkszeredai Római Katolikus Főgimnáziumban (1945), majd a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban (1945–56). Dramaturgja volt a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színháznak (1956–59, 1965–69), közben egy ipari szakiskolában is tanított (1959–65). 1969-től nyugdíjazásáig (1982) a 2. sz. Líceum tanára volt.

MunkásságaSzerkesztés

Első írását, A baksis c. karcolatot brassói iskolájának Tábortűz c. sokszorosított lapja közölte. Első nyomtatásban megjelent cikke: A romániai magyar cserkészetről (Magyar Cserkész, 1941). Másodéves korától szemlecikkei, filmbírálatai jelentek meg az Ellenzékben, a Hitelben és a Március c. diáklapban. „Sombori Sándor” jeligével díjat nyert egy drámapályázaton, később ezt használta írói névként. Az 1950-es évektől cikkeket, tanulmányokat közölt a Korunk, Művelődés, Brassói Lapok, Előre, Falvak Népe hasábjain, a Szülőföldünk c. antológiában (Kolozsvár, 1944), a sepsiszentgyörgyi múzeum Aluta c. évkönyveiben, A Hét Évkönyvében (Bukarest, 1981).

A magyar kultúra megújhodása c. tanulmánya az MNSZ 1848–1849. Centenárium c. kiadványában (uo. 1948) jelent meg; az Aluta közölte Színjátszás Sepsiszentgyörgyön a 19. században (1970. 163–218; 1971. 547–570) és Sepsiszentgyörgyre vonatkozó adatok Mikszáth Kálmán Ka­tánghy Menyhértjének magyarázataihoz (1971. 541–546) c. tanulmányait, valamint Rétyi tájszótárát (1974/75. 331–339; 1976/77. 401–411).

Árvíz c. színműve (1948), A költő búcsúja c. lírai játéka (1954), Kaland a Hargitán c. ifjúsági regénye (1968), Balassi Bálint c. lírai játéka (1994), Bolyongás Európában c. 11 részes visszaemlékezése (1994), Egy szent­györgyi remete c. visszaemlékezése (1995) különböző lapokban (Művelődés, Hargita, Romániai Magyar Szó, Háromszék, stb.) jelent meg.

Hagyatékában kéziratban maradt Jules Verne Sándor Mátyás c. regényének és Jókai Mór Háromszéki lányok c. elbeszélésének dramatizált változata.

MűveiSzerkesztés

  • Kalauz az újabb történeti tárgyú regények között (Salamon Sándor néven, Sepsiszentgyörgy 1946); *A világosság százada. A felújulás korának irodalma (Salamon Sándor néven, uo. 1947);
  • Gábor Áron (egyfelvonásos történeti jelenet a 48-as háromszéki népfelkelésből, uo. 1948);
  • Gábor Áron (regény, Bukarest, 1957, majd 1969-től több kiadásban);
  • Gábor Áron (színmű, uo. 1970);
  • Klasszikusok kisszínpadon (Arany János- és I. L. Caragiale-átdolgozá­sok, Sepsiszentgyörgy 1973. Népművelők színháza);
  • A föl-földobott kő (levélregény Salamon Anikóról, Sepsiszentgyörgy 1987);
  • Az utolsó állomás (színdarab, 1992);
  • Levelek Amerikából (Vincze Lajos etnográfus őhozzá írt levelei, 1994);
  • Zajló esztendők (memoár-regény. I. Köd és derengés. Sepsiszentgyörgy 1995; II. A kolozsvári diák. Uo. 1996; III. Katedra és színpad. Uo. 1997);
  • A bögöly. Dráma 3 felvonásban, E. Voy­nich regénye alapján (uo. 1996);
  • Katánghy Menyhért viszontagságai. Szatirikus vígjáték 3 felvonásban, Mikszáth Kálmán nyomán (uo. 1997);
  • Az utolsó állomás. Kőrösi Csoma Sándor Dar­dzsilingben (Csoma­kőrös, 1994);
  • Bolyongás Európában. Regényes útinapló (Sepsiszentgyörgy, 2000).

FordításaiSzerkesztés

  • Gh. Vlad: Merészség (Bukarest, 1962. Műkedvelők Színháza);
  • Mihail Sorbul: A szökevény. Két dráma (társfordítók *Janovics Jenő és Kováts Dezső, uo. 1968. A kötetben szerepel a Vérszínű szenvedély is);
  • Mihail Sadoveanu: A Rák jegyében (regény, uo. 1969);
  • Liviu Rebreanu: Ádám és Éva (regény, uo.);
  • Nicolae Milescu Spătarul: Kínai útinapló (bevezetőjével és jegyzeteivel, uo. 1978. Téka sorozat).

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Jancsó Elemér: A világosság százada. Utunk, 1948. február 21.
  • Kozocsa Sándor: A világosság százada. Hírlap, 1948. július 18.
  • Faragó [Beke] György: Gábor Áron, a regényhős. Előre, 1957. augusztus 17.;
  • Faragó [Beke] György: TV-figyelő. Új Élet, 1970/5.
  • Kormos Gyula: Ifjúsági regény Gábor Áronról. Utunk, 1958. január 9.
  • Láng Gusztáv: Szardínia és ágyú. Utunk, 1969/5.
  • Nagy Pál: S. S. darabjának ősbemutatója. Vörös Zászló 1969. november 9.
  • Oláh Tibor: Gábor Áron testamentuma. Vörös Zászló, 1969. november 9.
  • Dános Miklós: Az ötödik fal. Előre, 1970. január 28.
  • Kötő József: Fejezetek a romániai magyar dráma történetéből. 1976. 161–163.
  • Egyed Ákos: Sombori Sándor. Brassói Lapok 1979. március 10.
  • Czegő Zoltán: „A cél ugyanaz: népszolgálat”. Sombori Sándor 60 éves. Megyei Tükör, 1980. október 16.
  • Csire Gabriella: Másoknak használni. Előre, 1980. december 9.
  • Szabó György: Zajló esztendők. Sombori Sándor Köd és derengés c. memoárkötetéről. Helikon, 1995/18;
  • Szabó György: Könyv a régi kolozsvári diákéletről. Helikon, 1997/4.
  • Bíró Béla: Emlékek a régi Brassóról. Brassói Lapok, 1995. augusztus 18–24.
  • Szabó György: Katedra és színpad (Sombori Sándor Önéletrajzi visszaemlékezéseinek III. kötetéről). Helikon, 1998/4.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés