Samarica (Ivanska)
Samarica falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Ivanskához tartozik.
| Samarica | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Ivanska |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43232 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 121 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 175 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 41′ 58″, k. h. 16° 45′ 53″Koordináták: é. sz. 45° 41′ 58″, k. h. 16° 45′ 53″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Belovártól légvonalban 23, közúton 29 km-re délre, községközpontjától légvonalban 10, közúton 13 km-re délre, a Monoszlói-hegység keleti lejtőin, a Srediska-patak partján fekszik.
Története szerkesztés
A település Szent Katalin templomát már 1334-ben említik „Item capella sancte Katherine de eadem” alakban a Dubicai plébániához tartozó kápolnaként.[2] A plébánia központja a mai Gornja Petrička falu központjában levő Szent Péter Pál templom helyén állt. Rajta kívül még két kápolnát is említenek, melyek Szent Eranciscus és Szent Katalin tiszteletére voltak szentelve. A középkori falut a török pusztította el a 16. század közepén. Ezt követően a térség mintegy száz évig lakatlan maradt.
A mai falu a török kiűzése után a 17. század közepén keletkezett, amikor katolikus horvát lakossággal telepítették be. Plébániáját 1721-ben alapították, addig a štefanjei plébánia filiája volt. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Szamaricza” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Szamaricza” a neve.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Szamaricza” néven 97 házzal, 498 katolikus lakossal találjuk.[4] A település 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt.
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Garesnicai járásának része lett. A településnek 1857-ben 675, 1910-ben 738 lakosa volt. Lakói mezőgazdaságból, állattartásból éltek. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben csaknem teljes lakossága horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 1993 óta az önálló Ivanska község része, azelőtt Csázma községhez tartozott. 2011-ben a településnek 195 lakosa volt.
Lakossága szerkesztés
| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 675 | 613 | 622 | 737 | 748 | 738 | 695 | 710 | 845 | 727 | 664 | 512 | 379 | 299 | 253 | 195 |
Nevezetességei szerkesztés
Alexandriai Szent Katalin tiszteletére szentelt plébániatemploma[7] középkori eredetű, a helyén már 1334-ben azonos titulusú kápolna állt. Ezt a török a 16. század közepén lerombolta. A 17. században betelepülő horvát katolikus lakosság a kápolnát újjáépítette. Ezt a kápolnát 1701-ben említi Toma Kovačević egyházi vizitátor a štefanjei plébánia filiájaként. 1704-ben a falu hívei teljesen újjáépítették. 1721-től az önálló samaricai plébánia központja. A monumentális barokk főoltárt 1747-ben készítették. A templom 1780-ban az átépítés után nyerte el mai formáját.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine (horvátul)
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 622. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 152 o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2242.
Források szerkesztés
További információk szerkesztés
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
