Sarki partfutó

madárfaj

A sarki partfutó (Calidris canutus) a madarak (Aves) osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Infobox info icon.svg
Sarki partfutó
Red knot Delaware.jpg
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Gruae
Csoport: Gruimorphae
Rend: Lilealakúak (Charadriiformes)
Alrend: Scolapaci
Család: Szalonkafélék (Scolopacidae)
Alcsalád: Arenariinae
Nem: Partfutó (Calidris)
Merrem, 1804
Faj: C. canutus
Tudományos név
Calidris canutus
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Fészkelési területe és vonulási útvonala
Fészkelési területe és vonulási útvonala
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sarki partfutó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sarki partfutó témájú médiaállományokat és Sarki partfutó témájú kategóriát.

Nemének a típusfaja.

RendszerezéseSzerkesztés

A fajt Carl von Linné svéd természettudós, orvos és botanikus írta le 1758-ban, a Tringa nembe Tringa Canutus néven.[3]

AlfajaiSzerkesztés

  • Calidris canutus canutus (Linnaeus, 1758)
  • Calidris canutus islandica (Linnaeus, 1767)
  • Calidris canutus piersmai Tomkovich, 2001
  • Calidris canutus rogersi (Mathews, 1913)
  • Calidris canutus roselaari Tomkovich, 1990
  • Calidris canutus rufa (A. Wilson, 1813)[2]

ElőfordulásaSzerkesztés

Alaszkán, Izlandon, Észak-Európában és Oroszország északkeleti részén fészkel. A mocsaras környéket kedveli, de a tengerparton is megtalálható. Magyarországon alkalmi vendég, tavasszal és ősszel.

MegjelenéseSzerkesztés

Átlagos testhossza 23–25 centiméter, szárnyfesztávolsága 57–61 centiméteres, testtömege 110–160 gramm. Háta szürke, pikkelyes mintázattal, hasa világos. A hímek alsó fele a nászidőszakban vörös.

ÉletmódjaSzerkesztés

Rovarokat, férgeket, szúnyoglárvákat, rákokat és csigákat keresgél a vízparton.

SzaporodásaSzerkesztés

 
Calidris canutus

A hím a levegőben csapkodva udvarol a tojónak. Fészkét a száraz tundrán mélyedésbe rakja. Fészekalja 3–4 kb. 40 milliméteres tojásból áll, melyeken 21-22 napig kotlik.

VédettségSzerkesztés

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 forint. 1980-ban még több millió sarki partfutó élt, amely napjainkra mintegy 250 000 egyedből álló létszámra csökkent. A partfutók életben maradási esélyeit jelentősen rontja, hogy a globális felmelegedés hatására az általuk fogyasztott puhatestűek korábban kelnek ki, mint, a sarki partfutók fiókái a tojásból és a frissen kikelt egyedeknek kisebbé vált a csőre, amely miatt étrendjük megváltozott. Míg korábban a táplálóbb Loripes nevű puhatestűeket fogyasztották, addig napjainkban a kevésbé tápláló Dosinia, illetve a tengeri füvet (Zostera) kénytelenek fogyasztani.[4]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. [2016. december 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 11.)
  2. a b Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2017. március 11.)
  3. Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. március 11.)
  4. A sarki partfutók és a klímaváltozás. metropol.hu. [2016. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. május 19.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés