Sarki partfutó
A sarki partfutó (Calidris canutus) a madarak (Aves) osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó faj.[1][2]
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 25 000 Ft | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Calidris canutus (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Fészkelési területe és vonulási útvonala
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Sarki partfutó témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Sarki partfutó témájú médiaállományokat és Sarki partfutó témájú kategóriát. |
Nemének a típusfaja.
RendszerezéseSzerkesztés
A fajt Carl von Linné svéd természettudós, orvos és botanikus írta le 1758-ban, a Tringa nembe Tringa Canutus néven.[3]
AlfajaiSzerkesztés
- Calidris canutus canutus (Linnaeus, 1758)
- Calidris canutus islandica (Linnaeus, 1767)
- Calidris canutus piersmai Tomkovich, 2001
- Calidris canutus rogersi (Mathews, 1913)
- Calidris canutus roselaari Tomkovich, 1990
- Calidris canutus rufa (A. Wilson, 1813)[2]
ElőfordulásaSzerkesztés
Alaszkán, Izlandon, Észak-Európában és Oroszország északkeleti részén fészkel. A mocsaras környéket kedveli, de a tengerparton is megtalálható. Magyarországon alkalmi vendég, tavasszal és ősszel.
MegjelenéseSzerkesztés
Átlagos testhossza 23–25 centiméter, szárnyfesztávolsága 57–61 centiméteres, testtömege 110–160 gramm. Háta szürke, pikkelyes mintázattal, hasa világos. A hímek alsó fele a nászidőszakban vörös.
ÉletmódjaSzerkesztés
Rovarokat, férgeket, szúnyoglárvákat, rákokat és csigákat keresgél a vízparton.
SzaporodásaSzerkesztés
A hím a levegőben csapkodva udvarol a tojónak. Fészkét a száraz tundrán mélyedésbe rakja. Fészekalja 3–4 kb. 40 milliméteres tojásból áll, melyeken 21-22 napig kotlik.
VédettségSzerkesztés
Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 forint. 1980-ban még több millió sarki partfutó élt, amely napjainkra mintegy 250 000 egyedből álló létszámra csökkent. A partfutók életben maradási esélyeit jelentősen rontja, hogy a globális felmelegedés hatására az általuk fogyasztott puhatestűek korábban kelnek ki, mint, a sarki partfutók fiókái a tojásból és a frissen kikelt egyedeknek kisebbé vált a csőre, amely miatt étrendjük megváltozott. Míg korábban a táplálóbb Loripes nevű puhatestűeket fogyasztották, addig napjainkban a kevésbé tápláló Dosinia, illetve a tengeri füvet (Zostera) kénytelenek fogyasztani.[4]
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. [2016. december 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 11.)
- ↑ a b Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2017. március 11.)
- ↑ Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. március 11.)
- ↑ A sarki partfutók és a klímaváltozás. metropol.hu. [2016. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. május 19.)
ForrásokSzerkesztés
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. március 11.)
- Az MME Monitoring Központjának adatlapja
