Főmenü megnyitása

Sassy Csaba

magyar költő, újságíró

Sassy Csaba (Miskolc, 1884. január 26.Pécs, 1960. június 23.) miskolci költő, újságíró.

Sassy Csaba
Született 1884. január 26.[1]
Miskolc
Elhunyt 1960. június 23. (76 évesen)[1]
Pécs
Állampolgársága magyar
Foglalkozása

Élete, munkásságaSzerkesztés

Sassy Csaba Miskolcon született, apja Sassy Árpád (1844–1915) újságíró, polgármester-helyettes, testvére Sassy Attila „Aiglon” (1880–1967) festőművész.

A helyi református gimnáziumban tanult, de már érettségi előtt a miskolci Ellenzék című lap munkatársa lett. 1905-től a Budapest, 1907-től az Arad és vidéke, majd 1907-től 1919-ig ismét az Ellenzék (illetve utódja, a Reggeli Hírlap) szerkesztője, főszerkesztője volt. 1918–24 között a 28-as újság, 1920-ban a Vasárnap, 1925–26-ban a Miskolci Hétfői Futár, 1927–29-ben a Miskolci Szemle felelős szerkesztőjeként dolgozott.

1916. április 5-én besoroztatta magát a miskolci 10. honvéd gyalogezredbe, és Galíciába vonult be. A frontról folyamatosan tudósította lapját az eseményekről, majd amikor 1917 júliusában létrejött a 10-es honvéd című tábori újság, annak is fő szerkesztője, lelke volt. Attól kezdve munkásságának középpontjába került a 10-es honvédokkal való foglalkozás, illetve a háború után emlékük őrzése. A fronton sorra írta verseit, amelyeket képeslapon is sokszorosítottak, és a bevétel az ezred hadiözvegy és árvaalapját gazdagította, valamint ebben az időszakban két „háborús” verseskötete is megjelent. A háború után, az évente megrendezett miskolci ezrednapokra is az ő szerkesztésében jelent meg a 10-es honvéd. A fronton írt kétkötetes naplója (Hét ország frontján) fontos dokumentum, Miskolcon jelent meg 1930-ban és 1931-ben. Az 1939-es ezrednapra jelent meg szerkesztésében A volt m. kir. miskolci 10. honvéd gyalogezred világháborús emlékalbuma című összeállítás, amely az ezred első világháborús csatáit és más eseményeit foglalta össze.

1924-től a Lévay József Közművelődési Egyesület főtitkára, 1926-tól a Zeneszerző Szövetség helyi megbízottja volt. Az ő közreműködése nyomán jutott el Miskolcra a Nyugat folyóirat írógárdája.

1944-ben a nyilasok letartóztatták, és néhány hétig börtönben tartották, 1952-ben pedig a Hortobágyra telepítették ki (pedig röviddel azelőtt súlyos agyvérzést kapott). 1953-tól egy pécsi szeretetotthonban élt, ott hunyt el 1960-ban. Pécsett temették el.

Első versei 1904-ben jelentek meg (Futó csillagok), 1909-ben egy Kaffka Margittal, Miskolczy Simon Jánossal és Reichard Piroskával közös antológiában (Heten vagyunk) szerepelt. A két háború között megjelent írásaiból számos fontos, érdekes adatot lehet megismerni Miskolc életéből. Ő írta Kacsóh Pongrác számára a Rákóczi című dalmű szövegét. Több máig ismert magyar nóta is a munkássága részét képezi, ezeket főleg az ezredbeli jó barát, Thurzó Nagy László zenésítette meg.

Főbb műveiSzerkesztés

  • Futó csillagok. Miskolc, 1904
  • Előre. Miskolc, 1906
  • Költemények. Miskolc, 1906
  • Heten vagyunk (többekkel). Miskolc, 1909
  • A cigánysorról. Miskolc, 1910
  • Tűzhely mellől. Miskolc, 1910
  • Dalok a táborból. Miskolc, 1915
  • Frontról-frontra. Miskolc, 1917
  • A csíki határszélről. Miskolc, 1919
  • Tíz esztendős kuruc bánat. Miskolc, 1924
  • 10-es honvédek adomás könyve. Miskolc, 1927
  • Miskolc (többekkel). Miskolc, 1929
  • Hét ország frontján I–II. Miskolc, 1930, 1931
  • Miskolci kirakat. Miskolc, 1937
  • A volt m. kir. miskolci 10. honvéd gyalogezred világháborús emlékalbuma. (író, szerkesztő) Miskolc, 1939
  • Erdély. Miskolc, 1940
  • 28-as könyv 1–3.. Miskolc, 1928–1940

ForrásokSzerkesztés

  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC13280/13460.htm, Sassy Csaba, 2017. október 9.