Saszet Géza

(1929–2013) költő, műfordító, dramaturg
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 22.

Saszet Géza (Érhatvan, 1929. március 8.Nagyvárad, 2013. április 26.) erdélyi magyar filozófiai író, költő, dramaturg. Saszet Győző fia, Székely Erzsébet férje, Saszet Ágnes apja. Írói álneve: Sziky Géza.

Saszet Géza
Született1929. március 8.
Érhatvan
Elhunyt2013. április 26. (84 évesen)
Nagyvárad
HázastársaSzékely Erzsébet
GyermekeiSaszet Ágnes
SzüleiSaszet Győző
Foglalkozásafilozófiai író,
költő,
dramaturg
IskoláiBolyai Tudományegyetem (–1952)
SablonWikidataSegítség

Életútja

szerkesztés

Középiskoláit a Református Kollégiumban kezdte Szatmárnémetiben és Nagyváradon fejezte be (1948). A Bolyai Tudományegyetemen filozófialélektan szakos diplomát szerzett, s már egyetemi hallgatóként gyakornok, 1952-től lektor; e minőségben logikát oktatott. Az 1956-os magyarországi forradalmat követő megtorlások során eltávolították az egyetemről. Rövid ideig az Irodalmi Könyvkiadó szerkesztője, de politikai okokból rövidesen itt is felbontották munkaszerződését. Ekkor alkalmi munkákat vállalt: „bújtatott” segédmunkás, majd 1961-től díszletmunkás, ügyelő, könyvtáros, végül dramaturg volt a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. Mint segédrendező és dramaturg közreműködött számos darab bemutatásában. Szerkesztette az előadások műsorfüzeteit, melyekben dramaturgiai tanulmányai, színháztörténeti cikkei, interjúi, színészportréi jelentek meg. 1979–80-ban a Kolozsvári Rádióban színes színháztörténeti előadássorozata volt, Thalia szekerén címmel.

Írásait a Cimbora, Dolgozó Nő, Helikon, Korunk, Művelődés, Napsugár, valamint az Alföld, Létünk, Tiszatáj, továbbá az Amerikai Magyar Népszava és a budapesti Szabadelvű Unió közölte.

Első versei az Utunkban jelentek meg, Sziky Géza álnéven 1952-ben. Bizonyság című kötetéről ezt írta Szilágyi Domokos: „Saszetnek nem a vers a fontos, hanem a közlés… nem az a fontos, hogy amit ír, vers-é vagy sem. Hanem: hogy megszólalt; … költészetét – a szó hagyományos értelmében – nem merném lírának nevezni… De … van itt egy ember, aki közli velünk gondolatait, s e gondolatokon érdemes eltöprengeni” (Korunk, 1973/1).

Nagyváradon hunyt el, hamvait Debrecenben helyezték örök nyugalomra.

Alkotásai

szerkesztés
  • Önálló kötete: Bizonyság. Versek (Dacia, Kolozsvár, 1972; a Román Írószövetség Díjával kitüntetett kötet)
  • Gyűjteményes kötetekben megjelent írásai: Apáczai Csere János társadalmi nézetei (in: Filozófiai tanulmányok. Bukarest, 1957); A mesének legyen jó vége. Játék tárgyakkal és közhelyekkel (in: Báboskönyv. Bukarest, 1974)
  • Bemutatott színpadi művei: János vitéz (bábszínházra alkalmazott verses változat, Kolozsvári Bábszínház, 1983–84-es évad); A szerelem bolondságai (zenés játék, kolozsvári Állami Magyar Színház, 1985–86-os évad)
  • Műfordítói tevékenysége: Ion Călugăru: Acél és kenyér (regény, 1953, Sziky Géza írói nevén); Ecaterina Oproiu: Interjú (színmű, kolozsvári Állami Magyar Színház, 1975–76-os évad)

Díjak, elismerések

szerkesztés
  • Írószövetségi díj (1972)
  • Krúdy Alapítvány díja (1992)

További információk

szerkesztés