Schaffer Károly

ideg-elmegyógyász, egyetemi tanár, az MTA tagja

Schaffer Károly János (Bécs, 1864. szeptember 7.Budapest, 1939. október 15.[1]) ideg-elmegyógyász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (l. 1914, r. 1926, t. 1938).

Schaffer Károly
Schaffer Károly.JPEG
Született 1864. szeptember 7.
Bécs
Elhunyt 1939. október 15. (75 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • neurológus
  • anatómus
  • tudós
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem
Sírhely Új köztemető, Budapest
A Wikimédia Commons tartalmaz Schaffer Károly témájú médiaállományokat.

A magyar idegkórszövettani (neuro-hisztológiai) iskola megteremtője.

ÉletrajzaSzerkesztés

Schaffer Károly és Zelenka Jozefa fia. Orvosi tanulmányait Budapesten végezte. A budapesti elmekórtani klinikán gyakornokoskodott, majd 1890-ben tanársegéd lett. 1891-ben Frankfurtban dolgozott Karl Weigert mellett. 1893-ban az idegkórtan magántanárává habilitálták. 1895-től a budapesti Erzsébet-kórház és a poliklinika rendelőorvosaként dolgozott. 1901-ben a budapesti egyetemen az idegkór- és gyógytan, valamint a központi idegrendszer ép és kóros szövettanának címzetes rendkívüli tanáraként adott elő. 1912-ben az agyszövettani intézet vezetője lett és kinevezték nyilvános rendkívüli tanárrá. 1919-ben az interakadémiai agykutató intézet igazgatója volt. 1925-től az elme- és idegkórtan nyilvános rendes tanára volt a budapesti egyetemen.

Számos külföldi ideg- és elmeorvosi társaság tagja. 1914-től az MTA levelező, 1926-tól rendes, 1938-tól pedig tiszteleti tagja.

Házastársa Hafner Aranka Klára volt, akivel 1895. november 23-án Budapesten, a Ferencvárosban kötött házasságot.[2]

 
Schaffer Károly és a Freiszleder, a Hafner és a Beniczky család sírja Budapesten. Új köztemető: 16/5-1-46/47

MunkásságaSzerkesztés

Laufenauer Károly kezdeményezésének rendszeres folytatásával a hazai neuro-hisztológiai iskola megteremtője. Kutatta az idegsejtek morfológiáját, az agykéreg barázdálódását. A neurontan egyik megalapítója, morfológiai és szövettani kutatásokat végzett. Foglalkozott az Ammon-szarvval, a tehetség, alkat és agykéreg viszonyával, a veszettség és a tabes kórtanával, a tehetség és a lángész anyagi alapjaival. Kutatta a hipnózist, kimutatta az öröklődő Tay–Sachs–Schaffer-betegség kórtani lényegét. Az átöröklődő ideg- és elmebetegségek morfológiai alapjainak magyarázatára felállította a róla elnevezett triast.

MűveibőlSzerkesztés

EmlékeSzerkesztés

Emlékének megőrzésére 2006-ban alapítványt hoztak létre a fiatal, tehetséges neurológus és pszichiáter szakorvosok szakmai továbbfejlődésének elősegítése céljából.[3]

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

IrodalomSzerkesztés

  • Horányi Béla: Schaffer centenárium. In: Egészségügyi Dolgozó, 1964. 11. sz.
  • Horányi Béla: Schaffer Károly neuro-anatómiai munkássága. In: Ideggyógyászati Szemle, 1965. 2. sz.
  • Miskolczy Dezső: Schaffer Károly. In: Magyar Tudomány, 1965. 7 – 8. sz.