Sele
A Sele a vízhozam tekintetében a második legnagyobb folyó Dél-Olaszországban a Volturno után.
| Sele | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Országok |  Olaszország |
| Földrajzi adatok | |
| Hossz | 64 km |
| Forrásszint | 420 m |
| Vízhozam | 69 m³/s |
| Vízgyűjtő terület | 3223 km² |
| Forrás | Caposele |
| Torkolat | Tirrén-tenger |
 é. sz. 40° 28′ 55″, k. h. 14° 56′ 35″40.482000°N 14.943000°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sele témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A folyó Caposele település mellett ered, déli irányba folyik majd Contursi Terme után felveszi legnagyobb mellékfolyójának, a Tanagrónak a vizét. A folyó meanderezve folyik tovább, majd Eboli után belép az általa létrehozott rendkívül termékeny alluviális síkság, a Selei-síkság területére. A paestumi romváros közelében felveszi másik legnagyobb mellékfolyójának, a Calore Lucanónak a vizét, majd a Tirrén-tengerbe ömlik.
Magyar vonatkozások
szerkesztésA krónikák feljegyezték, hogy amikor I. Lajos magyar király a második nápolyi hadjárata alatt Salerno ostromára készült, egy hajnalon a Sele (Silaro) folyót vizsgálta, hogy átkelhet-e rajta seregével. Ezért egy, a folyónál itató katonáját az áradó folyóba küldte lovastól. A katonát elragadta az ár, mire Lajos lovával utána ugratott, és kimentette vitézét. Mivel „hogy ha az ő szavára valaki bajba kerül, azon neki segíteni kell”. A krónikás szerint „volt is becsülete a királynak, nemcsak a palotában, hanem a tábortűz mellett is”.[1]
Hivatkozások
szerkesztés- ↑ Lengyel Dénes: Régi magyar mondák; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1985., 237-238. oldal
