Selehov

	Selehov (Шелехов)
	; Selehov címere
	; Selehov címere
	Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Irkutszki terület
Járás	Selehovi
Irányítószám	666030–666037
Körzethívószám	39550
Testvérvárosok	Lista Nomi
	Népesség
Teljes népesség	13 044 fő (1959); 27 000 fő (1967); 29 889 fő (1970); 40 561 fő (1979); 47 702 fő (1989); 49 300 fő (1992); 51 800 fő (1996); 53 400 fő (1998); 54 300 fő (2000); 55 100 fő (2001); 47 520 fő (2002); 47 500 fő (2003); 48 100 fő (2005); 48 300 fő (2006); 48 700 fő (2007); 49 200 fő (2008); 49 551 fő (2009); 47 943 fő (2010); 47 961 fő (2011); 47 911 fő (2012); 47 974 fő (2013); 46 775 fő (2014); 47 120 fő (2015); 47 378 fő (2016); 47 608 fő (2017); 48 098 fő (2018); 48 460 fő (2019); 48 423 fő (2020); 41 998 fő (2021);
	Földrajzi adatok
Időzóna	UTC+8, irkutszki idő
	Elhelyezkedése
	Selehov Pozíció Oroszország térképén
	é. sz. 52° 12′, k. h. 104° 06′Koordináták: é. sz. 52° 12′, k. h. 104° 06′
	Selehov Pozíció az Irkutszki terület térképén
	Selehov weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Selehov témájú médiaállományokat.

Selehov (oroszul: Шелехов) város Kelet-Szibériában, Oroszország Irkutszki területén, a Selehovi járás székhelye. A szovjet korszakban alapított jelentős iparváros Irkutszk bolygóvárosának számít, elsősorban alumínium-kohászatáról ismert.

Lakossága: 47 943 fő (a 2010. évi népszámláláskor).^[2]

A város névadója Grigorij Ivanovics Selehov (vagy Selihov) (1748–1795) orosz kereskedő, nagyvállalkozó, „Orosz Amerika” első állandó településeinek alapítója, az Orosz-amerikai Társaság létrehozásának kezdeményezője (az alapítást már nem érte meg).^[3]

Fekvése

Irkutszk területi székhely mellett, az Irkut és mellékfolyója, az Olha közötti völgyben, az Irkutszk-cseremhovói-síkság déli peremén helyezkedik el. Távolsága a Bajkál-tótól 75 km, Irkutszktól kb. 15 km, de a két város határa közti autóúton csupán 7 km.

Területe kb. 3100 ha, tengerszint feletti közepes magassága 460 m. Az M-55 jelű autóút két részre osztja a várost, elválasztva a lakóterületeket az ipari zónától. A városon vezet át a transzszibériai vasútvonal is, a központi állomás neve Goncsarovo.

Éghajlata

A levegő évi középhőmérséklete: –1,1 °C. A januári középhőmérséklet –20,1 °C, a júliusi 17,7 °C. A csapadék mennyisége éves átlagban 490 mm. A fagymentes időszak átlagosan 97 napig tart. Sok éves átlagban az első fagyos nap szeptember 9., az utolsó június 1.

Története

Keletkezése és fejlődése szorosan kapcsolódott az alumíniumgyár építéséhez és történetéhez. A gyár helyéről, Irkutszk melletti felépítéséről 1951-ben született döntés. Selehovot 1956-ban a gyár építőinek településeként alapították, amikor a Komszomol kampányával ezer fiatalt irányítottak a területre. Első építői, majd első lakói is a központi (európai) országrészről érkezett építőmunkások, szakemberek voltak. A termelés beindításakor, 1962-ben kapott városi rangot. A gyár hőerőművét 1957-ben kezdték építeni, mely a várost ma is ellátja elektromos- és hőenergiával.

Gazdasága

Selehov a régió fejlett iparral rendelkező városainak egyike. Az ipar vezető ágazata a könnyűfémkohászat, legnagyobb létesítménye az aluminiumgyár. 1962-ben kezdte meg az aluminium gyártását, 1965-ben pedig a hengereltáru termelést. 1992-ben átalakult részvénytársasággá. 2007 óta a RUSZAL cégcsoporthoz tartozik.

1998-ban a részvénytársaságból kivált részekből két vállalat alakult. A „Kremnyij” Zrt. (a kremnyij jelentése 'szilícium') többek között a vegyipar számára és különféle ötvözetek készítéséhez állít elő szilíciumot; Oroszországban a tisztított (finomított) szilícium egyedüli gyártója. A SZUAL-PM Kft. porok, pigment- és pirotechnikai aluminiumporok készítésére specializálódott.

A városban előállított alumínium egyik nagy felhasználója az Irkutszkkabel gyár (nevével ellentétben szintén Selehov ipari zónájában van). A vállalatot 1966-ban alapították, 1992-ben privatizálták. Napjainkban a SZUAL cégcsoport tagja, Oroszország öt legnagyobb kábelgyárának egyike. Az építőanyagipar legnagyobb helyi vállalata a Kelet-szibériai vasbetonszerkezetek gyára (kft.).

Közlekedése

A transzszibériai vasút és az országos jelentőségű autóút állandó és gyors összeköttetést biztosít az Irkutszki terület városaival és az ország központi részeivel. A város mellett, az M-53-as (Krasznojarszk–Irkutszk) és az M-55-ös (Irkutszk–Csita) autóút találkozásánál elkerülőút épült, így a tranzitforgalom nem terheli a városi közlekedést.

Az aluminiumgyár építésével egyidőben a mai ipari zóna területén hozták létre Goncsarovo vasútállomást, melynek új épülete az 1980-as években készült el. További két vasúti megálló is van a városban: az egyik a külvárosi gyorsvasút vonalán, a másik az ipari zónában.

Az ország nagyvárosaival az Irkutszkba közlekedő légijáratok biztosítják a kapcsolatot, a repülőtér 26 km-re fekszik Selehov központjától.

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ ^j ^k Народная энциклопедия «Мой город». Шелехов (город)
↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 5.)
↑ Selihov (Selehov) (Irkipedia.ru)

Források

Goroda Rosszii. Enciklopegyija (orosz nyelven). Moszkva: Izd. Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994)
Selehov (orosz nyelven). Irkipedia.ru. (Hozzáférés: 2015. október 25.)
M. A. Vinokurov, A. P. Szuhodolov: Vihorevka (orosz nyelven). Irkipedia.ru. (Hozzáférés: 2015. április 6.)
Ekonomika (A járás honlapja)

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[d36d0174064a6531abf46a65d8808c4f42933c49-1] ↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ ^j ^k Народная энциклопедия «Мой город». Шелехов (город)

[2] A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 5.)

[3] Selihov (Selehov) (Irkipedia.ru)

[1]

[2]

[3]