Semsey László

(1869–1943) politikus, titkos tanácsos

Semsei gróf Semsey László Lajos Ferenc (Pest, 1869. december 24.Budapest, 1943. május 5.) politikus, titkos tanácsos, huszárhadnagy, nagybirtokos.

Semsey László
Született1869. december 24.
Pest
Elhunyt1943. május 5. (73 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
GyermekeiSemsey Andor
Foglalkozásapolitikus
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1896. november 25. – 1901. szeptember 5.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1901. október 26. – 1905. január 3.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1905. február 17. – 1906. február 19.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1906. május 21. – 1910. március 21.)
  • a magyar főrendiház tagja (1908. április 10. – 1918. november 16.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1910. június 23. – 1918. november 16.)
  • a magyar felsőház tagja (1930-as évek – nem ismert)
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1893, államtudomány)
SablonWikidataSegítség

Semsey Albert (1820–1873) abaúji főispán és Bencsik Valéria (1832–1886) hatodik gyermeke és egyetlen fia, a neves Semsey család sarja. A középiskolát Kalksburgban, az egyetemet Angersben, Oxfordban és a Budapesti Egyetemen végezte, ezt követően 1893-ban állam- és jogtudományokból doktorált. Katonaként a 7. számú huszárezredben szolgált, innen tartalékos huszárhadnagyként és parancsőrtisztként szerelt le. 1896-ban, a millenniumi ünnepségek idején Ferenc József a szertartásmesteri teendők ellátásával bízta meg. Ekkor kezdett politikával foglalkozni, és ugyanattól az évtől már országgyűlési képviselő is volt, a nagyidai kerületet képviselte a Szabadelvű Párt színeiben. 1906-ban azonban kilépett pártjából és a nemzeti ellenállás szervezésében vállalt nagy szerepet, ezt a célt anyagilag is bőséggel támogatta. Az Országos Alkotmánypárt ügyvezető jegyzője és Andrássy Gyula egyik leghűségesebb követője lett. 1907. augusztus 25-én az uralkodó érdemeiért grófi címmel ruházta fel, ezzel együtt pedig az örökös jogú főrendiházi tagságot is megkapta. Az első világháború alatt a sebesültek szállítását irányította a Magyar Vöröskeresztnél. 1918 után teljesen visszavonult a közélettől, a továbbiakban birtokain gazdálkodott. Az 1930-as években rövid időre visszatért, a Felsőház tagjai között foglalt helyet.

1894-ben nősült, Dessewffy Karolina grófnőt (1870–1950), Dessewffy Aurél főrendiházi elnök leányát vette el, akitől három gyermeke született:

  • Ilona Ignácia Róza Aurélia Mária Margaréta Johanna (1895–1978); férje: Franz von Ortenburg-Neuortenburg gróf (1875–1936)
  • Andor István Mária Sándor Albert Aurél László József (1897–1977); neje: Károlyi Klára grófnő (1903–1993)
  • Lujza Mária Karolina Paula Andrea (1900–1981); férje: Berthold von Stürgkh zu Plankenwart (1898–1965)