A Setéth család Esztergom-, Nyitra vármegyei és Verebélyi széki egyházi nemes család. Elképzelhető az is, hogy a család Setétkútról vette a nevét.[1]

1570-ben Nagylóton Setéth Albertet és fiait Pétert és Benedeket írták össze mint fejadófizető személyt a török defterben.[2] 1664-ben az újvári ejálet defterében Lehotkagyarmaton Setít Farkas szerepelt.[3]

A család a verebélyi székben Tardoskedden (Setéth Imre)[4] és Kiskéren (ifj. Setéth Ferenc) volt birtokos.[5] 1722-ben ifj. Setéth Ferenc pereskedett Molnár György özvegyével Miszaros Erzsébettel.[6] 1725-ben Tardoskedden Setéth Imre 31 év körüli tanúskodott.[7] 1731-ben ifj. Setith Ferenc pereskedett Bogyó Ádámmal, illetve id. Gáspár László a Beliczay, Setéth és Farkas családdal.[8] 1733-ban Setith Ferenc pereskedett Galgozy István özvegyével Lőrinczy Katalinnal.[9] 1735-ben Setéth Anna Mária Nagykéren végrendelkezett, melynek egyik pontja szerint Bogyó Jakabra hagyta vagyonának egy részét.[10] 1741-ben Bogyó István és Setith Imre pereskedtek.[11] Setéth Imre 1754-ben kapott Nyitra vármegyétől nemesi bizonyítvány.[12]

1792-ben Setéth Ferenc Alsóköröskényen volt birtokos. Esztergom vármegyében Únyon birtokoltak. Pest vármegyében Setéth Károly tinnyei birtokos előbb esküdt, 1841-től alszolgabiró volt. Tinnyén Setéth Farkas neje Miskey Éva, és Setéth József neje Miskey Kata után örököltek. A település református temetőjében a család sírboltja műemlék.[13]

Setétth Farkas 1752-ben használt pecsétlenyomata sérült, csupán sisakdíszében látható szablyát tartó kar, valószínűleg W S monogrammal. Setith Ferenc pecsétjein (1755-ből és 1756-ból) látszódik az ovális pajzs tartalma, melyben háromágú növény (búzakalász?) található. Valószínűleg F S monogrammal.

Neves családtagok szerkesztés

  • Setétth Farkas verebélyi széki esküdt 1752-ben[14]
  • Setith Ferenc verebélyi széki esküdt 1755-ben és 1756-ban[15]

Források szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Vö. Kőszeghi Sándor: Nemes családok Pestvármegyében. Setétkúti Setith; Kempelen Béla: Magyar nemes családok IX; Kiss Ákos 1977: A nagygörbői közbirtokosság múltjából. A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7, 230; Tóth Orsolya 2020: Weilerné könnyei - Megjegyzések Kazinczy Ferenc Az atlacz papucs című vígjátékának két szövegváltozatáról. In: Tárgyi, nyelvi és dramaturgiai magyarázatok, konkordanciák - Tanulmányok a 80 éves Nagy Imre tiszteletére. Pécs, 117-118.
  2. Fekete Lajos 1943: Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása. Budapest, 113 No. 218.
  3. Blaskovics József 1993: Az újvári ejálet török adóösszeírásai. Pozsony, 164.
  4. Ozorai József 1887: Az egyházi vagy praediális nemesek és birtokuk. Esztergom, 122.
  5. PLE, Nro 78. R.; Ethey Gyula 1942: A verebélyi érseki nemesi szék. Magyar Családtörténeti Szemle 1942, 166, 189-190.
  6. ŠA Nitra, SAP, 14a. doboz, acta 484.
  7. Családban marad 2010/1
  8. Családban marad 2009/2, 22.
  9. ŠA Nitra, SAP, 6a. doboz, acta 246.
  10. SAP, acta 573
  11. ŠA Nitra, SAP, 12a. doboz, acta 406.
  12. Vö. Kőszeghi Sándor: Nemes családok Pestvármegyében. Setétkúti Setith
  13. muemlekem.hu
  14. ŠA Nitra, 11a. doboz, acta 392.
  15. ŠA Nitra, 11a. doboz, acta 382; 17a. doboz, acta 574.