Wikipédia

Tardoskedd

község Szlovákiában

Tardoskedd (szlovákul Tvrdošovce) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, az Érsekújvári járásban.

Tardoskedd (Tvrdošovce)
Tardoskedd katolikus temploma
Tardoskedd katolikus temploma
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásÉrsekújvári
Rangközség
Első írásos említés1236
PolgármesterTóth Marián
Irányítószám941 10
Körzethívószám00421 (0) 35
Forgalmi rendszámNZ
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség5183 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség93 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság119 m
Terület55,56 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 06′, k. h. 18° 04′Koordináták: é. sz. 48° 06′, k. h. 18° 04′
Tardoskedd weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tardoskedd témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Fekvése szerkesztés

Érsekújvártól 14 km-re északnyugatra, a Kisalföldön fekszik. Érinti a Nyitrai-dombság déli lejtőin eredő Tardoskeddi-patak (régi elnevezése Turányi-patak), mely a községtől délnyugatra torkollik a Cergátba.

Élővilága szerkesztés

 Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
  •  
    Gólyafészek a községházánál 2012-ben
  •  
    Gólyafészek 2013-ban
  •  
    2014
  •  
    2019
  •  
  •  

Batlákat már a 19. században is megfigyeltek a környéken.[2]

A faluban állítólag három gólyafészek található. 2012-ben a Pozsonyi úton, a községháza közelében lévőben három fióka kelt ki, melyből azonban csak egy élte túl a költési időszakot. Ugyan ebben a fészekben 2013-ban 2, 2014-ben és 2015-ben 3, 2016-ban, 2017-ben és 2019-ben 4 fióka kelt ki.[3]

Története szerkesztés

Területén kelta leletek is előkerültek.[4] A régészeti leletek tanúsága szerint az 1. és a 4. század közötti időszakban kvád település állt ezen a helyen. A honfoglalás után magyar törzsek vették birtokba a Duna menti mocsaras területet, mely védelmül szolgált a támadások ellen. Állítólag egy pinceomláskor kerámiákat találtak, melyeket a bíró és a jegyző kiállíttattak.[5] 1934-ben a Halomdombon középkori leletek kerültek elő, melyek egy része a pozsonyi múzeumba, egy részük pedig a község gyűjteményébe került.[6]

1221-ben II. András király az akkor már létező települést az ausztriai Heiligenkreuz cisztercita kolostorának adta, akik a 15. században majort is alapítottak itt. Az oklevélnek egy 1236 körül készített hamisított példánya a falut "Tardas Keddi" néven említi először.[7] 1297-ben a ciszterciták elcserélték birtokukat a pozsony vármegyei Pozsonyszőlősre.[8] Tardoskedd a 13. századtól virágzó település, melyben nagyban közrejátszott, hogy a Budáról Csehországba menő kereskedelmi út mellett feküdt. Hetivásárait keddi napokon tartották, emiatt kapta nevének második tagját. 1332-ben Károly Róbert király oklevele "Turdesqued" alakban említi a települést. 1403-ban Zsigmond több más faluval együtt, mint az esztergomi érsekség birtokait a lázadások miatt lefoglalta.[9]

A fejlődés lendülete egészen a 16. századig tartott. Tardoskedd ekkor már a leggazdagabb falvak közé tartozott, bár a gyakori török támadások miatt lakói a közeli mocsaras területre voltak kénytelenek menekülni. Ezt a helyet még ma is Faluhelyként említik. 1596-ban Nyitra megyei katonaság szállásolta be magát a faluba.[10] 1664-ben 48 háztartásban 64 fejadófizető személy volt.[11] Az elpusztított ősi falu csak 1685-ben, Érsekújvár visszavétele és a török kiűzése után népesült be újra. A település a reformáció terjedésének ellenállt, lakossága mindvégig katolikus maradt. III. Ferdinánd mezővárosi rangot adományozott a községnek. 1704-ben a település Bercsényi Miklós főhadiszállásaként nagy katonai táborrá alakult át. A kuruc generális október 30-án három levelet is keltez innen Rákóczinak az érsekújvári várba. Az úgynevezett Rákóczi-dombon súlyos harcok voltak a kuruc és labanc csapatok között, melynek emlékét emlékmű hirdeti ezen a helyen. Alig múltak el a harcok, a lakosságot súlyos járványok tizedelték meg. 1725-ben is összeírást végeztek a faluban.[12] 1730 és 1732 között Trencsén és Kiszuca vidékéről szlovákokat telepítettek be a kipusztult lakosság pótlására. 1734-ben a Morva mellékéről német kézműves családok érkeztek ide.

 
Tardoskedd pecsétje 1766-ból[13]

A 18. század második felére Tardoskedd már újra jelentős mezőváros hetipiaccal, gazdag marhavásárokkal, vendégfogadókkal és postaállomással. 1769-ben is összeírták a falu urbáriumát.[14] 1779-ben az első népszámlálás során 2188 főt számláltak a településen. 1809-ben a napóleoni seregek nyomában tífuszjárvány pusztított, kórházát ekkor létesítették. Lakói közül sokan részt vettek az 1848-1849-es szabadságharcban, mely során harcok is folytak itt. Itt és Tótmegyeren állomásoztak Asbóth Sándor egységei.[15] A szabadságharc leverése után, Pozsonyban 3 tardoskeddi vértanút végeztek ki. 1850-ben elkészült a Budapest-Bécs vasútvonal, melynek egyik állomása Tardoskedd lett. 1868-ban postahivatal nyílt a községben. Legrégebbi ismert pecsétje 1712-ből való.[16]

Vályi András szerint "TARDOSKED. Magy. falu Nyitra Várm. földes ura az Esztergomi Érsekség, C. Boronkai, és más Uraknak is vagynak itten kuriáik; lakosai katolikusok, fekszik Érsek Újvárhoz 2 mértföldnyire; Ispotállya van, földgye, réttye jó, legelője elég, tava is van; határjának egy részét a’ vizek járják."[17]

 
Tardoskedd

Nyitra vármegye monográfiája szerint "Tardoskedd az u. n. kis magyar alföldön fekvő magyar nagyközség, 4577 r. kath. és kevés izr. vallású lakossal. Postája, távirója és vasúti állomása helyben van. Régi község, mely a török hódoltság idejében a mostani határain túl, mélyebb helyen, mocsaraktól körülvéve feküdt. A törökök azonban az így nehezebben hozzáférhető község lakosait elkergették és arra kényszerítették, hogy magasabb helyre költözzenek, ahol a község ma is áll. A XVII. században már mint mezőváros szerepel. Kath. temploma a XVII. század végén épült. Kegyura az esztergomi érsek. Izr. imaházát az 50-es években építették. A község határában, az u. n. Rákóczy-dombon van a II. Rákóczy Ferencz emlékére kegyeletből emelt emlék. Bercsényi 1704 okt. 30-án egy nap alatt három levelet irt innen Rákóczynak, melyben hadi terveit és a hadsereg mozdulatait közli vele. 1848-ban az osztrákok a községet romba akarták lövetni, de Büttner plébános közbenjárására és esdeklésére lemondtak erről és megelégedtek azzal, hogy néhány gyanus egyént elfogtak. A község vízhiányban szenvedvén, legutóbb ártézi kútat fúrtak, mely bő és egészséges vízet szolgáltat. A lakosok takarékpénztárt és hitelszövetkezetet tartanak fenn. Legutóbb a községben gőzmalom is épült. Az esztergomi érsekségnek itt nagyobb birtoka van. A község 1221-ben az osztrák „Heiligen Kreuz”-kolostor birtoka volt."[18]

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Érsekújvári járásához tartozott. 1920. márciusában a mezőgazdasági munkások sztrájkoltak.[19] 1933. október 8-án népgyűlést tartottak, melyen Esterházy János is felszólalt.[20] Az első bécsi döntést követően Tardoskedden és Nagykéren keresztül telepítették ki Komáromból a nemkívánatos személyeket.[21] 1938 és 1945 között újra magyar felségterület, ekkor Nyitra és Pozsony k.e.e. vármegye része. Mai szlovák nevét (Tvrdošovce) 1948-ban kapta.

1947-ben és 1948-ban közel 400 családot deportáltak Csehországba a Szudétavidékre, míg Magyarországra – elsősorban Tolna megyébe, főként Bonyhádra, Bikácsra – 170 módosabb családot telepítettek át. A helyükbe Csacáról, Kiszucáról és a magyarországi Tardosról érkeztek lakosok. Ekkor új utca is épült 17 családi házzal állami hitelből, amelyekben nagyrészt a Kiszuca vidékéről érkező telepesek laktak. 1963-ban a települést nagy árvíz sújtotta.

Népessége szerkesztés

1880-ban 4237 lakosából 3569 magyar és 481 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 4577 lakosából 4016 magyar és 476 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 5082 lakosából 4699 magyar és 369 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 5353 lakosából 5050 magyar és 234 szlovák anyanyelvű volt.

1919-ben 6137 lakosából 5578 magyar és 551 csehszlovák volt, ebből 6042 római katolikus és 76 zsidó vallású.[22]

1921-ben 5815 lakosából 5025 magyar és 698 csehszlovák volt.

1930-ban 6208 lakosából 4683 magyar és 1410 csehszlovák volt.

1941-ben 6189 lakosából 5903 magyar és 285 szlovák volt.

1991-ben 5276 lakosából 4057 magyar és 1166 szlovák volt.

2001-ben 5120 lakosából 3653 magyar és 1383 szlovák volt.

2011-ben 5188 lakosából 3234 magyar, 1653 szlovák, 53 cigány, 29 cseh, 195 pedig ismeretlen nemzetiségű volt.[23]

2021-ben 5183 lakosából 2858 magyar, 2031 szlovák, 15 cigány, 59 egyéb, 220 pedig ismeretlen nemzetiségű volt.[24]

Nevezetességei szerkesztés

  •  
    Községháza
  •  
  •  
    Kereszt 1773-ból
  •  
  •  
    Nepomuki Szent János szobra
  •  
  •  
    Tardoskedd-i Országzászló talapzata
  •  
    Holokauszt emlékmű
  •  
  •  
  •  
    Víztorony a TSz területén
  •  
    Szabadtéri vasúti múzeum
  •  
    Szabadtéri vasúti múzeum
  •  
    Szabadtéri vasúti múzeum
  • Határában, az országút mellett emlékmű áll, amely az 1706-os kuruc harcok áldozataira emlékeztet. 1849-ben Haynau parancsára honvédtiszteket is végeztek ki itt.
  • A Szent István tiszteletére szentelt római katolikus templomot 1707-ben építették a régi templom helyén, melyből ezután csak a kápolna maradt meg. 1892-ben egy frissen szabadult személy feltörte, de Nagysurányban Matunák Mihály közbelépésével sikerült elfogni.[25]
  • A faluban reneszánsz eredetű kastély áll.
  • Hősök emlékműve. Az első világháború tardoskeddi hősi halottainak tiszteletére emelték 1941-ben. A két világháború tardoskeddi hősi halottainak négy új emléktábláját 2016-ban helyezték el.
  • 1942-ben a Tornóc és Tardoskedd közötti út építésekor ókori kelta temetőre találtak, s a későbbiekben 40 sírt tártak fel.
  • A fatimai Szent Szűz oltalmába ajánlott temetőkápolnát 1994-ben építették.[26]
  • Szent István-szobor. R. Törley Mária alkotását 2001-ben avatták fel.
  • Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc tardoskeddi vértanúinak tiszteletére emelt emlékoszlop. Ivanics Ervin alkotását 2002-ben avatták fel.
  • Szabadtéri vasúti múzeum.
  • Tájház. A kiállított tárgyakat Balogh Rozália és lánya, Csányi Mária gyűjtötték az 1970-es évektől. A konyha különlegessége a gazdag falvédőgyűjtemény. Tulipános ládája 1836-ból való, bölcsőjét az 1890-es években készítették. A tisztaszobában harmónium, s a falu jegyzőjének faragott asztala is megtalálható. A középső szobában régi mesterségek szerszámai vannak kiállítva.[27]
  • Holokauszt emlékmű.

Kulturális élet szerkesztés

 
Szent István-szobor
  • A Csemadok helyi alapszervezetét 1951. február 4-én alapították.
  • Tardoskeddi citerások.
  • Fehér Akác énekkar.
  • Szent István-napok.
  • A szabadtéri színpad számos előadás, rendezvény és zenekari fellépés színhelye.
  • A község lapja Tardoskeddi Hírmondó címen jelenik meg.
  • Zengő Négyes Citerazenekar.

Néprajza szerkesztés

 Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

A falu néptáncait 1956-tól Méry Margit gyűjtötte fel,[28] de Takács András is foglalkozott velük.[29] Az 1970-es években egyetemi hallgatók végeztek terepmunkát a faluban.[30] Egy tardoskeddi kovácsműhely-felszerelés 1979-ben került a Duna Menti Múzeum gyűjteményébe.[31]

Iskola szerkesztés

Híres emberek szerkesztés

Testvérvárosai[33] szerkesztés

  Bonyhád, Magyarország

  Környe, Magyarország

  Nagyatád, Magyarország

  Piliscsév, Magyarország

  Szákszend, Magyarország

  Tardos, Magyarország

  Zetelaka, Románia

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Nagy, J. 1861: A madár. Komárom, táblázat: Barna ibisz vagy batla (Ibis falcinellus) igen ritka, Érsekujvár és Tardoskedgy közti mocsáros helyeken néha előfordul.
  3. ↑ bociany.sk
  4. ↑ Jan Filip 1971. Arch. roz. XXIII.
  5. ↑ Nagy Endre 2000: Tardoskedd és Udvard földrajzi nevei.
  6. ↑ Jan Eisner 1934: Archeologický výzkum, podniknutý Vlastivědným museem slovenským v Bratislavě v roce 1934. Bratislava VIII, 435; 1935: Prehistorický výzkum na Slovensku a v Podkarpatské Rusi roku 1934. Sborník Muzeálnej slovenskej spoločnosti XXIX, 78.
  7. ↑ MES I, 319.
  8. ↑ Házi Jenő: Pozsony vármegye középkori földrajza. Pozsony: Kalligram. 2000. ISBN 80-7149-219-1  ; Furugláš et al. 2019: Skryté poklady - Výskum archeologických lokalít Tvrdošoviec 01. Praha.
  9. ↑ PLE, Világi Lvt, Lad. I, fasc. 22, No. 22 és 27; DLDF 248333; 248338; Fejér X/4, 217; Mályusz Elemér 1956: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) - Első rész (1400–1406). MOL kiadványai 2 - Forráskiadványok 3, 314 No. 2698-2699.
  10. ↑ UC 45:28, pag. 4b-6a; [1] Archiválva 2016. december 29-i dátummal a Wayback Machine-ben; Illik Péter 2016: Az esztergomi érsekség „hosszú háború” sújtotta falvai 1597-ben. Tanulmányok a magyar kora újkorról. 31–82. In: A tanár, a történész és a komplex. Budapest.
  11. ↑ Dr. Blaskovics József: Az újvári ejálet török adóösszeírásai. Pozsony 1993, 331.
  12. ↑ UC 43:5, 152
  13. ↑ Vö. Jozef Novák 2008: Pečate miest a obcí na Slovensku II, 396.
  14. ↑ Mária Terézia úrbéri tabellák
  15. ↑ Thaly Zsigmond 1852: The Fortress of Komárom. London, 139.
  16. ↑ ŠOBA Ivanka pri Nitre, fond Zerdahelyi, kr. 7 korešpondencia Viktora Z., I/ 23 - 1831 Zsilinszky Ferenc végrendelete
  17. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  18. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye.
  19. ↑ Hubenák, L. 1961: Roky prvých bojov. Bratislava, 238.
  20. ↑ Esterházy János tízéves pártelnökségének krónikája 1932-1942. Pozsony, 8.
  21. ↑ Ladislav Deák 2003: Viedenská arbitráž 2. november 1938. Dokumenty II. Martin, 157 No. 127; Anton Hruboň - Katarína Ristveyová 2014: "Prinavrátené" Komárno. Krakov - Ružomberok, 22-23.
  22. ↑ 1920 Soznam miest na Slovensku dľa popisu ľudu z roku 1919. Bratislava, 54.
  23. ↑ Archivált másolat. [2013. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 29.)
  24. ↑ ma7.sk
  25. ↑ Pesti Hírlap 14/358, 8 (1892. december 28.)
  26. ↑ Az Új Szó 1994. november 17-i lapszáma.
  27. ↑ Benkő Tímea írása a Vasárnap 2010. július 21-i lapszámában.
  28. ↑ Méryné Tóth Margit 1983: Tardoskedd hagyományos táncai és táncélete. Új mindenes gyűjtemény 2.
  29. ↑ Takács András 1974: Magyar táncok (Tardoskedd és Kéménd táncai). Nové Zámky; 1987/89: Fonóhoz kapcsolódó szokások és táncok a mátyusföldi Tardoskedden. Budapest-Miskolc.
  30. ↑ 1990 A tudomány szerepe a csehszlovákiai magyar szellemi életben. Új mindenes gyűjtemény 9, 214. (D. Varga László)
  31. ↑ Tok Béla 1983: A feudalizmus kori történeti gyűjtemény. In: Új mindenes gyűjtemény 5. – A komáromi múzeum száz éve. p. 83
  32. ↑ Biografický slovník Popradu
  33. ↑ Testvértelepülések. www.tardoskedd.sk. (Hozzáférés: 2022. december 15.)

Irodalom szerkesztés

  • Nevizánszky Gábor - Prohászka Péter 2020: Honfoglalás és kora Árpád-kori soros temetők és leletek katasztere - Szlovákia. Budapest, 77.
  • Buda Ferenc 2018: 101 érdekesség Tardoskeddről. Tardoskedd.
  • Tóth, A. - Supuka, J. 2014: Greenways - A Landscape Planning Tool for Restoration of Linkages in the Landscape. In: Marschall, I. - Gather, M. (ed.): Berichte des Instituts Verkehr und Raum 18, 93-103.
  • Buda, Ferenc 2012: Töredékek Tardoskedd történelméből - A római-katolikus egyház története.
  • 2011 Emlékkönyv a Csemadok tardoskeddi alapszervezete alapításának 60. évfordulója alkalmából.
  • Buda, Ferenc 2009: Tvrdošovce - Tardoskedd.
  • Buda, Ferenc 2007: Töredékek Tardoskedd történelméből - a zsidó hitközség története.
  • Buda, Ferenc 2007: Základná škola Jána Amosa Komenského. Tvrdošovce.
  • Buda, Ferenc 2005: A vasút és a Tardoskeddi Vasutasok Zászló Egyesülete - töredékek Tardoskedd történelméből.
  • Buda, Ferenc 2005: Töredékek Tardoskedd történelméből - a posta története.
  • Buják, Vince 2004: A kosárkötés hagyománya Tardoskedden. Torna.
  • Czibulka, Imre 2002: Szülőfalum, Tardoskedd. Pozsony, Madách-Posonium.
  • Kovács Eszter 2002: Prieskumy v okresoch Nové Zámky a Komárno. AVANS 2001, 86-89.
  • Sípos Szilvia 2001: Néptánc-összpontosítás Tardoskedden. Tardoskeddi Hírmondó 4/2.
  • Nagy Endre 2000: Tardoskedd és Udvard földrajzi nevei.
  • Tusor Péter 1996: Ismeretlen levelek, iratok, feljegyzések Pázmány Pétertől. Irodalomtörténeti Közlemények 100/3, 318-344.
  • A Szabad Újság 1995. május 10-i lapszáma.
  • Takács András 1987/89: Fonóhoz kapcsolódó szokások és táncok a mátyusföldi Tardoskedden. Budapest-Miskolc.
  • Méryné Tóth, Margit 1983: Tardoskedd hagyományos táncai és táncélete. in: Új Mindenes Gyűjtemény 2, 116-153.
  • Bátora, J. 1983: Terénny prieskum zameraný na zistenie sídlisk nitrianskej skupiny. AVANS 1982, 40.
  • Martin György - Takács András 1981: Mátyusföldi népi táncok.
  • Anton Točík 1981: Prieskumy a záchranné výskumy na juhozápadnom Slovensku v roku 1980. AVANS 1980, 296-297.
  • Kraskovská, Ľ. - Paulík J. 1978: Veľkomoravské pohrebisko v Tvrdošovciach. Sborník SNM 72 - História 18, 83-121.
  • Jozef Bátora 1977: Druhé pohrebisko nitrianskej kultúry v Tvrdošovciach. AVANS 1976 43.
  • Drozdy, Gy. 1975: Historia domus (kézirat)
  • Takács, András 1969: Eredeti magyar táncok 4. - Tardoskedd táncai.
  • Gajdoš, J. V. 1964: Úchytky z farskej knižnice v Tvrdošovciach. Duchovný pastier 39, 213-214.
  • Anton Točík 1963: Nitra-Gruppe. Archeologické rozhledy 15, 726.
  • Morvay, Gy. 1962: Tardoskedd (kézirat)
  • Balogh Edgár 1932: Diószeg-Tardoskedd. In: Fónod Zoltán 1981 (Szerk.): Az út 1931-1936. Bratislava, 165-167.
  • Slezák, G. 1922: Praveké nalezištia v okolí Tardoškedu. Obzor praehistorický 1, 121-122.
  • Balogh Pál 1902: A népfajok Magyarországon. Budapest, 625.
  • Bütner, K. 1850: Memorarilia ecclesiae et parochiae Tardoskedd.

További információk szerkesztés

 
A Wikimédia Commons tartalmaz Tardoskedd témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tardoskedd&oldid=27065003”