Zetelaka
Zetelaka (románul: Zetea) község Romániában, Hargita megyében. Közigazgatásilag hozzá tartozik Zeteváralja, Ivó, Deság, Küküllőmező és még Sikaszó is.
Zetelaka (Zetea) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Románia | ||
Történelmi régió | Erdély | ||
Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió | ||
Megye | Hargita | ||
Község | Zetelaka | ||
Rang | községközpont | ||
Irányítószám | 537360 | ||
SIRUTA-kód | 86375 | ||
Népesség | |||
Népesség | 4305 fő (2021. dec. 1.) | ||
Magyar lakosság | 4457 | ||
Népsűrűség | 20,82 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 528 m | ||
Terület | 206,76 km² | ||
Időzóna | EET, UTC+2 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 23′, k. h. 25° 22′46.383333°N 25.366667°EKoordináták: é. sz. 46° 23′, k. h. 25° 22′46.383333°N 25.366667°E | |||
Zetelaka weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Zetelaka témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fekvése
szerkesztésA község Székelyudvarhelytől 12 km-re északkeletre a Nagy-Küküllő völgyének felső, hegyvidéki szakaszán fekszik.
Nevének eredete
szerkesztésNeve a régi magyar Zotam személynévből való, ennek eredete a szláv Zem személynév. Névmagyarázatához hozzátartozik, hogy a nép körében ismert monda szerint egykori várát Zéta király állította és tőle ered a neve.
Története
szerkesztés1332-ben a pápai tizedjegyzék Zathalaka néven említi először. A hagyomány szerint eredetileg a ma Csellőnek, vagy Csele-dombnak nevezett helyen feküdt a Küküllő kiszélesedő völgyében, a mai falutól negyedórára és régen Cseleházának hívták. A tatárjáráskor a falut felégették, azután települt mai helyére. Középkori temploma a többszöri újjáépítés dacára megsemmisült. Mai római katolikus temploma 1912 és 1914 között épült. A falu 1590 és 1612 között katolikus esperesi székhely volt. 1622-ben Bethlen Gábortól szabadalmakat kapott, kiváltságait később több ízben megerősítették. Lakói híres zsindelykészítők voltak, amiért egykor adómentességet is élveztek. A település fafeldolgozásáról és faáruiról híres. 1910-ben 4724 lakosa volt, 1992-ben 4602 lakosából 4598 magyar és 4 román volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Udvarhelyi járásához tartozott.
Látnivalók
szerkesztés- A vár csekély romjai a helységtől félórányira a Deság patakának a Küküllőbe torkolása feletti sziklacsúcson találhatók. A várat valószínűleg földrengés döntötte romba.
- Ivóból lehet a legkönnyebben és leggyorsabban megközelíteni a Hargita hegyvonulat legmagasabb csúcsát, az 1801 m magas Madarasi Hargitát (a székelyek „Szent Hegyét”).
- A településen sok 19–20. századi székelykapu megcsodálható.
- A helység fölött kialakított víztározó ismert horgászhely (pisztráng, süllő, domolykó, ponty, pénzes pér, csuka).
Képgaléria
szerkesztésHíres emberek
szerkesztés- Itt született 1757-ben Török Albert Domaszcén hitszónok, minorita szerzetes, egyházi író, teológiai tanár és iskolaigazgató.
- Itt született 1783-ban Zsombori József kanonok, egyházi író, iskolaigazgató.
- Itt született 1894-ben Máthé Ferenc ferences rendi szerzetes, egyházi író, szerkesztő.
- Itt született 1895-ben páter Boros Fortunát ferences szerzetes, történész a ferences rend erdélyi történetének kutatója, fő műve 1927-ben jelent meg. 1953-ban mártírhalált halt a Duna-csatornánál létesített munkatáborban. A temetőben síremléke áll.
- Itt született 1901-ben Szabó Dömjén római katolikus egyházi író.
- Itt született 1914-ben Mezei Mózes ferences szerzetes, egyházi író, szótáríró.
- Itt született 1949-ben Tornay Endre András szobrász és éremművész.
- Itt született 1962-ben Vofkori Tímea költő, esszéíró, történettudományi szakíró.
- György Alida 1995-ben, író-költő, Hármasszabály (2021) című kötetéért megkapta a Romániai Írók Szövetsége debüt-díját
Testvérvárosok
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés