Sima Milutinović

Sima Milutinović Sarajlija (cirill betűkkel: Сима Милутиновић Сарајлија; Szarajevó, 1791. október 14.Belgrád, 1848. január 11.) szerb költő és író.

Sima Milutinović
Élete
Született1791. október 14.
Szarajevó
Elhunyt1848. január 11. (56 évesen)
Belgrád
SírhelySt. Mark's Church
GyermekeiDragutin S. Milutinović
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)vers, próza
A Wikimédia Commons tartalmaz Sima Milutinović témájú médiaállományokat.

Tanulmányait Karlócán és Belgrádon végezte, ahol a fejedelmi iroda titkára lett. 1815-ben részt vett a törökök elleni lázadásban. 1820-ban kivándorolt Oroszországba, ahol a cártól kegydíjat kapott; innen 1825-ben Lipcsébe ment, ahol két évig a bölcsészeti előadásokat látogatta. 1827-től 1831-ig Cetinjében az ifjú II. Péter Njegos vladikának tanítója volt. Belgrádba visszatérvén, a pártviszályokban annyira előtérbe lépett, hogy 1840-ben in contumaciam halálra itéltetett. Mihály fejedelem szökése után 1842-ben magas állást kapott ugyan a közoktatásügyi minisztériumban, de ellenségeinek fondorlatai folytán ezt is elvesztette és szegénységben halt meg. Milutinović tekinthető az új szerb irodalom megalapítójának.

Nevezetesebb munkái

szerkesztés
  • Serbijanka (Lipcse 1826, 4 kötet, lírai és epikus költemény-gyűjtemény, melyben lelkesült költői nyelven dicsőítette Karagyorgye és Milos Szerbia függetlenségéért vívott harcait)
  • Nekoliko pjesme (Néhány költemény, uo. 1826)
  • Zorica (Reggeli fény, Pest, 1827)
  • Dika Crnogorska (Montenegro dicsősége, dráma, Cetinje, 1835)
  • Karagyorgye (dráma, Belgrád 1843)

Megírta továbbá szerb nyelven Montenegro történetét (Pétervár, 1835) és Szerbia függetlenségi harcának történetét is (Lipcse, 1837).