Főmenü megnyitása

Simon László (matematikus)

matematikus

Simon László (Budapest, 1940. április 13.) magyar matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia doktora. A parciális differenciálegyenletek elméleti problémáinak és gyakorlati alkalmazásainak neves kutatója. 1963 óta dolgozik az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar Alkalmazott Analízis és Számításmatematikai (korábban Analízis II.) Tanszékén.

Simon László
Született 1940. április 13. (79 éves)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása matematikus,
egyetemi tanár

ÉletpályájaSzerkesztés

Családjában a tudományos kutatásnak nagy hagyományai vannak. Édesapja, Simon Béla geofizikus, a magyar földrengéskutatás kiemelkedő alakja, a Budapesti Földrengési Obszervatórium egyik első vezetője. Távolabbi rokona a Nobel-díjas Békésy György. Testvérei Simon Kálmán vegyész, a kémiai tudomány doktora, és Simon György fizikus. Simon László 1965-ben nősült meg, három gyermeke és 12 unokája van.

Matematikus oklevelét 1963-ban szerezte az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1966-ban védte meg egyetemi doktori disszertációját, melyben általánosított függvényekre vonatkozó peremérték-problémákkal foglalkozott. 1968 szeptemberétől a Moszkvai Állami Egyetem Differenciálegyenletek Tanszékén levelező aspiráns volt B. R. Vajnberg vezetésével. Kandidátusi értekezését 1973-ban védte meg, Elliptikus egyenletek nemkorlátos tartományokon értelmezett megoldásainak közelítése korlátos tartományokon vett megoldásokkal címmel. Akadémiai doktori fokozatát 1990 márciusában szerezte meg, értekezésének címe 2m-ed rendű elliptikus egyenletek.

Az ELTE és a Moszkvai Állami Egyetem közötti együttműködési szerződés keretében 1975-től részt vett a moszkvai egyetem Analízis Tanszékével, valamint Általános Matematika Tanszékével való szoros együttműködésben. Az utóbbi években - az Eötvös Loránd Tudományegyetemnek a társegyetemekkel megkötött együttműködési szerződéseinek keretében - szorosabb szakmai kapcsolat alakult ki a tanszék általa vezetett, differenciálegyenletekkel foglalkozó csoportja és a Heidelbergi Egyetem Alkalmazott Matematikai Intézete, ill. a Madridi Complutense Egyetem Alkalmazott Matematika Tanszéke valamint az Oului Egyetem (Finnország) Matematikai Intézete között. Mintegy tíz éve az Erasmus program keretében szoros kapcsolatban áll a Strasbourgi egyetem Matematikai Intézetével.

A fenti együttműködések keretében megtartott előadásokon kívül rendszeresen előadott a hazai és külföldi - differenciálegyenletek témájú - nemzetközi konferenciákon. 1991-ben szervező titkárként részt vett a Bolyai János Matematikai Társulat égisze alatt Budapesten megrendezett Differenciálegyenletek és Alkalmazásaik kollokvium munkájában.

Az utóbbi 20 évben több minisztériumi, ill. OTKA kutatási pályázat témavezetője volt. Négy aspiránsa nyerte el a kandidátusi fokozatot, három tanítványa pedig PhD fokozatot kapott. 1980 óta a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok fizika rovata szerkesztőbizottságának tagja. Négy éven át részt vett az OTKA Matematika Zsűri munkájában, és részt vett az Magyar Tudományos Akadémia Matematika Doktori Bizottságának, majd a Matematikai Bizottság munkájában. Éveken át dolgozott a Bolyai János Matematikai Társulat Farkas Gyula Díj Bizottságában.

MunkásságaSzerkesztés

Kutatási területe a parciális differenciálegyenletek elmélete. Kandidátusi értekezésében nemkorlátos tartományon vett elliptikus peremérték-feladatokkal foglalkozott. Kutatásai ezt követően nemlineáris elliptikus, később pedig nemlineáris időfüggő (leginkább parabolikus) egyenletekre is kiterjedtek. Cikkeiben gyakran biológiai, fizikai modellekben előforduló parciális differenciálegyenleteket tanulmányoz, a megoldások létezésének és viselkedésének kérdéseit vizsgálja. Ehhez a funkcionálanalízis eszköztárát használja, ezen belül a monoton operátorok elméletére támaszkodik. Ez irányú eredményei a rendszeres folyóirat-publikációk mellett az Elsevier Kiadó Handbook of Differential Equations egyik kötetében jelentek meg.

Jelentős szerepet vállalt a parciális differenciálegyenletek oktatásában is. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a tárgy tematikájának kidolgozója, továbbá több évtizede előadója is. Rendkívül sokat tett a parciális differenciálegyenletek magyar nyelvű szakirodalmának gazdagítása érdekében. Az 1970-ben megjelent egyetemi jegyzete tartalmazza a parciális differenciálegyenletek klasszikus elméletét, az 1983-ban E. A. Baderko társszerzővel írt tankönyve a parciális differenciálegyenletek (ezen belül a disztribúcióelmélet és Szoboljev-terek elmélete) magyar nyelvű irodalmának (szinte egyetlen) alapvető munkájává vált, generációk tanultak belőle. V. Sz. Vlagyimirov Parciális differenciálegyenletek tankönyvének és példatárának fordításával hozzájárult a témakör fizikai alkalmazásainak megismertetéséhez.

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

Főbb publikációiSzerkesztés

  • Másodrendű Lineáris Parciális Differenciálegyenletek (E. Baderkoval, 1983)
  • Parciális Differenciálegyenletek I-II. egyetemi jegyzet (1969, 1970)
  • Quasi-linear elliptic equations in unbounded domains. ZAAM 63 (1983), 330-331.
  • On nonlinear hyperbolic functional differential equations. Math. Nachr. 217 (2000), 175-186.
  • On nonlinear parabolic functional differential equations in unbounded domains. Nonlinear Analysis 46 (2001), 4421-4432.
  • On nonlinear parabolic functional differential equations with nonlocal linear contact conditions. Funct. Diff. Equations 11 (2004), 153-162.
  • Application of monotone type operators to parabolic and functional parabolic PDE's. Chapter 6 in Handbook on Evolutionary Differential Equations, Elsevier, 2008.

ForrásokSzerkesztés