Főmenü megnyitása

Stock Szent Simon

(Simon Stock szócikkből átirányítva)

Stock Szent Simon (Herford, 1164Bordeaux, 1265. május 16.) szentként tisztelt középkori angol remete, később kármelita-rendi szerzetes.

Stock Szent Simon
SanSimonStockTuxtla.jpg
hitvalló
Születése
1164
Aylesford
Halála
1265. május 16. (100-101 évesen)
Bordeaux
Tisztelete
Egyháza Római katolikus egyház
Tisztelik Római katolikus egyház
Ünnepnapja május 16.
A Wikimédia Commons tartalmaz Stock Szent Simon témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Életéről három fő forrás szól: a 13. században keletkezett Vitae Fratrum (Gerard de Frachet OP műve), a 14. századi firenzei Kármel Nekrológja, amely fölsorolja a kármelita-rend legfőbb elöljáróit, és egy 15. század elejéről származó Catalogus Sanctorum, amely életrajzokat közöl kármelita szentekről.[1]

Valószínűleg a Kenti grófságban fekvő Herford helységben született. Feltehetően a családneve volt Stock, nem pedig későbbi remeteségéből ered ez a név. Szülei jómódú földbirtokosok voltak. Simon 7 éves volt, amikor édesapja elhunyt. Ekkor a családi ügyeket átvevő bátyja, Richárd iskolába küldte öccsét. Simon 12 éves korában a legenda szerint Isten hívó szózatának engedelmeskedve elhagyta a szülői házat, és egy erdőben telepedett le. Lakhelye egy nagy tölgyfa odvában volt. Itt élt remeteként 20 éven át, egyes feljegyzések szerint kutyák hoztak neki táplálékot; mások úgy tudják, hogy jólelkű emberek etették.[2]

Simon később, 1212-ben – a legenda szerint Isteni sugallatra – Aylesfordba ment, és belépett az ottani kármeliták ottani kolostorába. Már 50 éves kora körül járt, amikor elöljárói teológiát tanulni küldték az Oxfordi Egyetemre. Simon jól végezte tanulmányait, állítólag elnyerte a doktori címet. Ezután pappá szentelték. 1225-ben a rend generálisának helyettesévé választották, és ebben a minőségében 1226-ban Rómába menve kieszközölte III. Honorius pápától az kármeliták úgynevezett Eredeti Szabályának megerősítését. Innen Palesztinába ment, és a kármeliták eredeti lakhelyén, Kármel-hegyen telepedett le. Majdnem 20 évet élt itt, majd amikor a kármeliták életkörülményei a környező muszlimok miatt megnehezültek, hazatért Angliába. Az 1247-es Aylesfordi rendi káptalanon a kármeliták rendjük generálisává is választották az ekkor már 80 év fölötti Simont.[2]

Öreg kora ellenére közel 20 évig kormányozta a kármelita-rendet, amely tulajdonképpen ekkoriban kezdett keleti remete-rendből igazi nyugati kolduló szerzetesrenddé válni. Bár működésében sok nehézséggel találkozott; ellenséges egyházfejedelmek, papok, más és saját rendjének szerzetesei hátráltatták munkáját, kitartó művét végül siker koronázta. Csak Angliában Simon kormányzása alatt 2-ről 40-re emelkedett a kármelita kolostorok száma. Azonban a generális személyesen alapított a kontinensen is kolostorokat, például Párizsban és az itáliai Bolognában.[2]

Simon élete vége felé mesélte el egyik csodálatos látomását. Eszerint Simon gyakran imádkozott Szűz Máriához, hogy részesítse a kármelitákat valamilyen kiváltságban, és ezzel mutassa ki szeretetét mások támadásaival szemben. Az ima így hangzott (a latin nyelvű eredeti mellett a magyar fordítás Dombi Márk munkája):[2]

Flos Carmeli, Vita florigera!
Splendor Coeli, Virgo puerpera!
Singularis!
Mater mitis, sed viri nescia,
Carmelitis da privilegia,
Stella maris!”
Égi sugár, szende Kármelvirág,
Szűz és anya, termékeny szőlőág
Csodás alak!
Szent Fiadat ki férj nélkül szülted,
A kármelitáknak ossz kegyelmet:
Tenger-csillag!”

Egy ilyen alkalommal állítólag megjelent Szűz Mária Simonnak kezében a Kis Jézussal és a skapuláréval, és így szólt: „Ezt a ruhát adom neked és az összes kármelitáknak. Aki ebben hal meg, nem jut az örök tűzre.” Majd meghagyta Simonnak, hogy küldjön követeket a pápához azzal a kérelemmel, hogy vegye védelmébe a mások által támadott kármelitákat. A legenda szerint amikor látomás után a küldött a követek később Rómába értek óhajukkal, IV. Ince pápa azzal fogadta őket, hogy ő is hasonló látomást élt át. Ezért 1245-ben a kármelitákat hivatalosan a kolduló rendek közé sorozta, és 1247-ben hivatalosan is megerősítette őket és egyben szentesítette elnevezésüket: A kármelhegyi Boldogságos Szűz Mária testvéreinek rendje.[2]

Simon már 100 éves kora körül járt, amikor 1265. május 16-án egy hivatalos körútján Bordeaux városában elhunyt.[2] A római katolikus egyház szentként tiszteli, és halála napján üli emlékét.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Katolikus lexikon, Simon
  2. a b c d e f Szent Terézia és a kármeliták, 53–56. o.

ForrásSzerkesztés

Egyéb irodalomSzerkesztés

  • Szentek élete az év minden napjára, szerk. Schütz Antal, Szent István Társulat, Budapest (I. köt. 1932. II. köt. 1933, III. köt. 1933, IV. köt. 1933, új kiadás egy kötetbe szerkesztveː Pantheon, Budapest, 1995, ISBN 0489002755253), II. kötet, 182. o.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés