Sloboština (Bresztovác)

település Horvátországban

Sloboština (régi magyar neve Szabadfalu) falu Horvátországban Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Bresztováchoz tartozik.

Sloboština
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyePozsega-Szlavónia
KözségBresztovác
Jogállásfalu
Irányítószám34320
Körzethívószám(+385) 33
Népesség
Teljes népesség12 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság250 m
Terület2,42 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 23′ 46″, k. h. 17° 31′ 41″Koordináták: é. sz. 45° 23′ 46″, k. h. 17° 31′ 41″
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

Pozsegától légvonalban 13, közúton 18 km-re, községközpontjától légvonalban 9, közúton 11 km-re északnyugatra, Szlavónia középső részén, az Orljava bal partján, Crljenci, Pasikovci és Milivojevci között fekszik.

Története szerkesztés

Az itt talált régészeti leletek alapján területe már a kőkorszakban lakott volt. A Pasikovci-Sloboština úttól mintegy 100 méterre délre az Orljava keleti partján fekvő szántóföldön cserépedények töredékei és kőszerszámok kerültek elő. A leleteket jellegzetességeik alapján a szakemberek a középső neolitikum végén virágzott Sopot-kultúrához sorolták.[2]

Sloboštinát a középkorban már 1435-ben és 1470-ben is nemesi birtokként, a velikei uradalom részeként említik az írásos források.[3] Régi magyar neve Szabadfalu volt. 1435-ben „Poss. Zabadfalw in fine (oppidi) Welyke existens” alakban szerepel először írásos forrásban.[4] A török uralom idején nagyjából azonos számú (1650-ben a török defter szerint 3-3 ház) keresztény és muzulmán lakossága volt, majd Boszniából érkezett pravoszláv vlachok telepedtek meg itt. 1698-ban „Szlobostina” néven 6 portával szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában.[5] Az első katonai felmérés térképén „Dorf Szlobostina” néven látható. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Szlobostina” néven szerepel.[6] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Szlobosztina” néven 22 házzal és 190 ortodox vallású lakossal találjuk.[7] 1857-ben 187, 1910-ben 328 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 96%-a szerb anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben teljes lakosságának 83%-a szerb, 13%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 18 lakosa volt.

Lakossága szerkesztés

Lakosság változása[8][9]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
187 212 190 231 284 328 292 290 213 228 206 155 100 83 14 18

Nevezetességei szerkesztés

Szent Miklós tiszteletére szentelt pravoszláv templomát[10] a második világháború idején lerombolták. A 18. század végén épített templom körítőfalai a tetőpárkány magasságáig állnak. A templom egyhajós épület volt, félköríves apszissal és a főhomlokzat feletti harangtoronnyal. A templomkertben a német megszálló erők az usztasákkal együtt 1942. augusztus 16-án a Pozsega környékéről és a Kozara vidékéről származó több mint ezer civil menekült lemészárlását hajtottak végre, majd a templomot felgyújtották. Az áldozatokat a faluban öt kútba dobták, amelyek közül a két legnagyobbat, melyek a templom mögött találhatók, a második világháború után mementóként őrizték meg. 1951-ben emlékművet állítottak fel itt a fasizmus áldozatainak emlékére, melyen Jovan Jovanović Zmaj verse olvasható.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés