Somogyi Endre

(1922–2006) magyar orvos, az igazságügyi orvostan nemzetközi hírű személyisége

Somogyi Endre, dr. (Kisvárda, 1922. február 26. - 2006. március 9.) magyar orvos, az igazságügyi orvostan nemzetközi hírű személyisége.

ÉletpályájaSzerkesztés

1940-ben érettségizett a Magyar Királyi Bessenyei György reálgimnáziumban. A géplakatos - vasesztergályos szakmában szerzett képesítést. 1942 márciusától 1943 októberéig Budapesten állt alkalmazásban. Munkaszolgálatos lett. 1944 májusában az orosz frontra került. 1945. április 4-én érkezett a mauthauseni koncentrációs táborba, majd annak evakuálása miatt a günskircheni táborba került. A tábort 1945. május 4-én az amerikai hadsereg szabadította fel. Hazaérkezése után 1945 szeptemberében kezdte el a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1952-ben doktorált. Ötödéves orvostanhallgató korában demonstrátori kinvezést kapott az egyetem Törvényszéki Orvostani Intézetébe.

Ebben az intézetben dolgozott nyugdíjazásáig. 1955-ben kórbonctan-kórszövettanból és igazságügyi orvostanból tett szakvizsgát. Ezt követően a Fővárosi Bíróság és a Pest Megyei Bíróság mellett állandó orvosszakértőként is működött.

1959-ben az orvostudományok kandidátusi címét védte meg, miután 1958. szeptember 1-jétől már adjunktus és 1959 szeptember 1.jétől pedig docens lett.

1969. július 1-én tanszékvezető egyetemi tanárnak nevezték ki s egyben az Igazságügyi Orvostani Intézet igazgatója egészen 1992-ben történt nyugdíjba vonulásáig. 1972-ben a MTA doktora címét nyerte el.


1979 és 1985 között tudományos rektorhelyettes,majd 1985-től 1991-ig az egyetem rektora.1998 -ban lett professzor emeritus. 2002 -ben aranydiplomát kapott az egyetemtől.

Főbb kutatási területeSzerkesztés

Az elektromos áram szívkárosító hatása, a hirtelen szívhalál, a szívizom biopsziás mintái, összehasonlító morphológiai és biokémiai vizsgálata, különös tekintettel a szívtranszplantációra.

Főbb eredményeiSzerkesztés

  • Elsőként vezette be a kromoszóma vizsgálatokat a származás megállapítási ügyekben.
  • Ő teremtette meg a bioprotézis készítés és a morfológiai vizsgálat feltételeit a szívbillentyű cseréjének alkalmazására.
  • A hirtelen szívhalál patomechanizmusának vizsgálatában kimutatta az ingerületvezetés és a képző rendszer és érhálózata elváltozásainak jelentőségét.
  • Új módszereket dolgozott ki és vezetett be a ritka földfémek hisztokémiai kimutatására és a topooptikai reakciók elektronmikroszkópos szintű alkalmazására.

Főbb publikációiSzerkesztés

  • 20 kötet könyvet írt, öt könyvfejezetet és 244 tudományos publikációt tett közzé.
  • Az Igazságügyi Orvostan alapjai c. tankönyve hat kiadást ért el. 1967 -ben jelent meg „Az elektromos baleset és villámcsapás klinikuma és pathológiája, a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában. Tíz kötetben dolgozta fel az Egészségügyi Minisztérium Igazságügyi Orvosi Bizottságának orvostovábbképző szolgáló anyagot.
  • „Az elektromos áram okozta elváltozások vizsgálatáról” fejezetet írt a Forensic Medicine Enviromental Hazard című, Tedesschi-Eckert által szerkesztett három kötetes munkában.
  • Alapító főszerkesztője volt a Morphológia és Igazságügyi Orvostani Szemlének.
  • Tíz évig szerkesztette a Magyar Tudományos Akadémia- Acta Morphologica című angol nyelvű folyóiratot. Szerkesztőbizottsági tagként működött közre a Journal of Legal Medicine, az Excerpta Medica Abstract Inform, valamint a Forensic Medicine Enviromental Hazards című lapok kiadásáában.

Társadalmi szerepvállalásaSzerkesztés

  • Tagja volt a Magyar Igazságügyi Orvosi Társaságnak és a Magyar Patológusok Társaságának. Elnöki tisztséget töltött be az 1841 -ben alapított és jogfolytonos Magyar Természettudományos Társulat Egészségügyi szekciójában.
  • az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának 1966-tól 1989-ig a tagja volt, közben 15 éven át elnökhelyettese volt.
  • A Német Igazságügyi Orvosi Társaság, a Royal Microscopical Society, a Csehszlovák Purkynje Társaság, a Kubai Igazságügyi Orvosi Társaság, a Nemzetközi Igazságügyi Orvostani és Szociális Orvostani Akadémia amelynek 1967-tól 1970-ig főtitkára, 1985-tól 1988-ig elnöke volt.

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

  • 1973-ban megosztott akadémiai díjban részesült a Romhányi György és Jellinek Harry professzorokkal közösen az ultrastrukturális szubmikroszkópos vizsgálatok továbbfejlesztése terén végzett tevékenységért.
  • Kitüntették a heidelbergi Karl Ruprecht Egyetem orvosi kara ezüstérmével.
  • Többek között Jendrassik, Madzsar József, Markusovszky, Incze Gyula, Palló József, és Batthiany-Strattmann dijban részesült.
  • 1987-ben és 1996-ban Bugát Pál emlékérmet kapott.
  • Nyugdíjba vonulásakor kitüntették a Semmelweis egyetem aranygyűrűjével.

ForrásSzerkesztés