Soproni ózsinagóga

A soproni ózsinagóga két késő középkori épület udvarán áll.

Soproni ózsinagóga
Soproni ózsinagóga.jpg
Település Sopron
Hasznosítása
Felhasználási terület zsinagóga
Elhelyezkedése
Soproni ózsinagóga (Sopron)
Soproni ózsinagóga
Soproni ózsinagóga
Pozíció Sopron térképén
é. sz. 47° 41′ 05″, k. h. 16° 35′ 26″Koordináták: é. sz. 47° 41′ 05″, k. h. 16° 35′ 26″
A Wikimédia Commons tartalmaz Soproni ózsinagóga témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

 
Bejárat az Ózsinagógába

A soproni zsidókról a 13. századból maradtak fenn az első írott emlékek – az idő tájt 10–16 család élt a Zsidó utcában. Nem vásárolhattak maguknak házat a város más utcáiban, itt azonban a keresztényekkel elegyest laktak. Főleg kereskedelemmel és pénzügyekkel foglalkoztak, és bár komolyabb vagyonra egyikük sem tett szert, 1300 körül mégis felépítették ezt a Közép-Európában szinte egyedülálló, kora gótikus zsinagógát. Az akkori előírások szerint a zsinagóga nem állhatott az utca vonalában, ezért van előtte udvar. Az udvaron ítélkeztek vitás ügyekben és itt kötöttek üzleteket a keresztényekkel.

1440-ben én Luxemburgi Erzsébet özvegy királyné létrehozta az első soproni gettót. Egyúttal a Zsidó utcát Új utcává keresztelték át – máig ezt a nevet viseli.

1526-ban a város lakossága megvádolta a zsidókat azzal, hogy együttműködnek a törökökkel, és erre hivatkozva kiűzték őket Sopronból.

Az épületet 1530-ban a város nyomására az egyes iratokban Wasserpauchként említett Georg Langnak adták el, majd 1551-ben adják el Sebastian Mayrnak. A zsinagóga pusztulásnak indult, majd lakóházakká alakították át, illetve körbeépítették. Emléke sokáig fennmaradt: az Új utca 22. épületét még 1792-ben is „zsidó templom” (Judentempel) néven említi Joseph Perathoner lakatosmester végrendelete.

Az Ó-zsinagóga jelenleg két késő középkori épület udvarán álló maradványait 1967-ben tárták fel, és amit lehetett, helyre is állítottak belőlük.

LátnivalókSzerkesztés

Bár az épület csak töredékesen maradt fenn, egykori elrendezése jól rekonstruálható. Megállapítható, hogy ez volt Közép-Európa egyik legjelentősebb, kora gótikus zsinagógája. Hasonló arányú teremzsinagóga nagyon sok volt a Rajnától keletre eső területen a középkorban, ezek nagy többsége azonban teljesen megsemmisült vagy csak ásatásokból ismert. Az Ó-zsinagóga fő jelentőségét feltártsága, ismeretessége adja.

A főépületSzerkesztés

A zsinagógát körülvevő udvarba egy 18. századi kosáríves kapun léphetünk be. Jobbra még láthatjuk a 15. században a zsinagóga mellé épült, egykori ispotály bejáratát; ekkor a helyreállított zsinagóga előttünk áll.

Az épület háromtengelyes homlokzatát egyrészes főpárkány zárja le. A földszint felett falsáv húzódik. Az emeleten két köríves keskeny ablak között egyszerű, kőrácsú rózsaablakot láthatunk. A kőkeretes, szögletesen záródó kapu a második tengelyben nyílik. Az oldalfal ugyancsak kőkeretes emeleti ablakainak könyöklőpárkányai és szemöldökpárkányai is egyenesek. A keskeny, dongaboltozatos bejárati folyosóról balra a férfiak imatermébe (a nagyterembe), előre a nők termébe, jobbra a rituális fürdőhöz (mikve) jutunk. Ez utóbbi két ajtó nem hiteles: ezeket a múzeum jobb bejárhatósága érdekében alakították ki.

A zsinagóga tere téglalap alaprajzú. Bejáratát a hasonló korú wormsi, prágai és regensburgi zsinagógáéhoz hasonlóan az északi fal nyugati végében, az előcsarnok falának keleti részén alakították ki. Ez az elrendezés hagyományos: az építők arra törekedtek, hogy a hívek az imaterembe a tórafülkétől tisztes távolságban lépjenek be.

A sarkokat kváderkövekkel erősítették meg; ezek mérete és alakja megfelel az az idő tájt a város egyéb épületeiben használtakénak. A középkori falkoronából csak egy mintegy 25 cm-es darab maradt fenn; valószínűsítik, hogy az épület teteje ennél magasabban lehetett. Feltételezik, hogy a zsinagóga, a kapcsolódó női imaház és az azokat összekötő folyosó fölé is a korban divatos kontyolt nyeregtetőt húztak. Ugyancsak rekonstrukciós elmélet, hogy a folyosót és a női imaházat felső deszkázatú födémek fedhették.

A nagyterem csúcsíves főbejárata és a két oldalsó káva eredeti; 1300-ból származik. Szerencsésen fennmaradt a bejárat fölötti, geometrikus mintákkal díszített timpanon vörös festése. A nagyteremben ugyancsak eredeti, gótikus íveket, kőbordákat és rózsaablakokat láthatunk. A boltozat hazánkban különlegesnek számító, regensburgi mintát követ. A fennmaradt részek alapján rekonstruálható, hogy a boltozat eredetileg három keresztboltszakaszból állt; a keleti és nyugati szakaszt további két bordával nagyobbították meg. A szentélyboltozat a keresztény szokásokat követi, azaz a nyolcszög három oldalával zárul.

A faloszlopok alaprajza félköríves volt. Az oszlopfők egyszerűek: alul félkörös gyűrűvel, fejlemezük a nyolcszög öt oldalából jön létre. Egyik oszlop sem a földtől indul, hanem jóval magasabbról.

Keleti oldalán, a padlószintnél magasabban találjuk a gazdagon tagolt kőkerettel övezett és derékszögű háromszög alakú timpanonnal díszített Áron-fülkét, amin a természet színeivel kifestett szőlőfürtöket és leveleket láthatunk. A timpanon fölött keresztrózsa található. A timpanon belsejét bonyolult mintázatban középpont körül forgó háromkaréjok ékítik, és hasonló alakzatok borítják a sarkokat is.

Az alatta található fülke nem tévesztendő össze a tórafülkével: ebben a szertartáshoz szükséges tárgyakat helyezték el. A tórafülkében a tóratekercseket őrizték, majd az istentiszteleten ünnepélyesen kiemelték, hogy felmutassák és a szószékre vigyék őket. Az Áron-fülke mellett van egy másik fülke is, ami annál alacsonyabb rendű feladatokat láthatott el: egyes elképzelések szerint az előimádkozó helye lehetett. Mérete a tóraszekrényével azonos, de díszítetlen.

További, a tóraszekrény alattihoz hasonló méretű és szerkezetű faliszekrények a déli, keleti és az északi falon is vannak, ezekben tárolhatták az istentisztelet résztvevői imakönyveiket és imaszíjaikat.

Az utca felé eső keleti homlokzaton mindhárom ablak megmaradt. A tórafülke felett található középső rózsaablak, a két szélső álló, hosszúkás, jellegzetesen gótikus, de félkörívesen záródó. A körablak mérművének egy töredéke a kiállításban látható, a mai mérmű a tervező építész, Sedlmayr János kompozíciója. A körablak alatt keskeny falkiugrás utal a tórafülke helyére. A nyugati oldalon is három ablak van ezek egyformák, a keleti fal hosszúkás ablakaihoz hasonlóak. A nyugati oldalon nyílik néhány résablak is; a nők ezeken tekinthettek be a női imaházból. Az északi fal ablakai, amiken a folyosóról tekinthettek be a hívek, teljesen megsemmisültek. A déli oldal három, álló formájú kőkeretes, az udvarra néző ablaka hajdanán a boltozat hármasságához idomult. Alattuk két keskeny, fekvő téglalap formájú résablakot találunk; ezeknek nincs párja az ismert zsinagógákban.

A déli homlokzatot folytatta a nők zsinagógájának homlokzata egy ajtóval és egy ablakkal. A keleti homlokzathoz csatlakozott a keskeny előtér, amelynek falaiból csak töredékek maradtak fenn. A falcsonk bal oldalán a perselyfülke töredéke látható.

A gótikus jegyek a befalazás miatt viszonylag jó állapotban fennmaradt főbejárati timpanon hármas tagolásában is megfigyelhetőek. Az előcsarnok felől nézve a timpanon boltívbe illeszkedik.

A bimah alapformája hatszögletű. Az alapja eredeti, a többi az eredeti minta alapján helyreállított. Más elképzelések szerint a helyreállítók téves koncepcióból indultak ki. Abból ugyanis, hogy a magasabb részek nem maradtak meg, azt gondolhatjuk, hogy a szószék kőalapzaton álló faalkotmány lehetett; a kőalapzat csak keretelhette a podesztet. Lépcső nyomaira semmi sem utal, tehát a zsinagóga alapszintjéből nem emelkedhetett ki.

A női imaházSzerkesztés

A nők ősi szokás szerint külön teremből, a keskeny ablakréseken követhették a szertartást. A nagyterem mögött található külön, saját kijáratú imaterem az egyik legkorábbi Európában.

MelléképületekSzerkesztés

A zsinagóga mellett állt a vándoroknak is szállást adó ispotály, valamint a rituális fürdő, amiből csak a földbe mélyedő, kőből falazott kis kút maradt meg. A zsidó vallás ősidőktől szigorúan megkülönbözteti a tiszta és a tisztátalan dolgokat, ezért a fürdőnek mindig kiemelt szerep jutott. Mózes törvényei folyóvízben merítkezést írnak elő, de itt csak a kút természetes vizét használhatták. A rituális alámerülés a megtisztulást jelképezte. A kutat egy külön, kis helyiségben tekinthetjük meg.

A telek másik, déli oldalán állt a templomszolga, a samas háza.

A kiállításSzerkesztés

A női zsinagógában berendezett kiállítás nemcsak az épületet mutatja be, de a zsidóság vallásos életében használt tárgyakat és ábrázolásokat, valamint a fürdő ásatása közben előkerült leleteket is.

Külső hivatkozásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés