Gettó
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A gettó (olaszul: ghetto) eredetileg a zsidónegyedet, a zsidók által lakott városrészt jelentette, amelyet eleinte csak a közös életmód végett hoztak létre, később a mindenkori hatalom jelölte ki kényszerlakhelyükül. A gettók eredetére nézve a szó jelentése adhat némi eligazítást. Valószínűleg a héber get szóból származik, ami elválasztást vagy válólevelet jelent. A Velencei Köztársaság keresztény lakossága fallal elválasztott városnegyedbe száműzte a helybéli zsidó lakosságot. Ennek megfelelően a gettó kifejezést először Velencében kezdték el használni a zsidók saját magukra, illetve körbefalazott városnegyedük megjelölésére.
Később a gettó fogalma kiterjedt más kisebbségek által lakott városrészekre is. Történelmi szövegkörnyezeten kívül szinte kizárólag pejoratív felhangú.
Története
szerkesztésEleinte csak az összetartozás érzeténél fogva, később azonban már hatósági rendeletek által is kényszerítve, a középkor városaiban a zsidók bizonyos utcákban, negyedekben, gettókban tömörültek, sokszor teljesen elzárva a város többi lakosától. Az első ilyen névvel illetett negyedet 1516-ban Velencében hozták létre, a pápa parancsára. Geto Nuovo szó szerint új öntödét jelent, ami a városrész eredeti funkciójára utal (ma is látogatható). Tisztasági, közegészségügyi tekintetben a hatóság szinte semmit sem gondoskodott a gettókról, a hozzájuk vezető bejáratokat éjjel elzárta, anélkül azonban, hogy ezzel a zsidóságot a csőcselék zaklatásaitól, sőt fosztogatásaitól megóvta volna. Mantovában Gonzaga Ferdinánd herceg 1620-ban szabályrendeletet bocsátott ki a gettó számára; hasonló állt fenn Frankfurtban, Prágában és Németország más városaiban. A 19. század végén különösen Olaszországban és Németországban voltak nagyobb gettók.
Magyarországon
szerkesztésA szó eredeti értelmében vett gettó:
- Hazánkban a zsidóság tömörülése rendesen csak egy-két utcára szorítkozott. Ilyen utca volt Buda várában is az 1686. évi ostrom előtt.
- A második világháború alatt Budapest VII. kerületében, a Dohány utcai zsinagóga közelében is létesült gettó.
- Miskolcon a mai Arany János utcában volt a II. világháború alatt a gettó; ez a városrész azóta teljes átalakításon esett át, és az eredeti épületek már nem léteznek, így nehéz elképzelni, milyen volt. Az utcában emléktábla őrzi az elhurcolt zsidók emlékét.
- Egerben a gettó a Dr. Hibay Károly és Kossuth utcák által bezárt szögben, az 1967-ben lebontott zsinagóga körül helyezkedett el.
- 1944. április 16-án kezdték meg a zsidó lakosság gettóba zárását az akkor Magyarországhoz tartozó kárpátaljai településeken. Ma ez a nap a holokauszt hazai emléknapja.
- Sopronban a Papréti zsinagóga és környékén, az Új utcában, a Torna utcában, a Kurucz dombon, a Jacobi gyárban és a Tanítóképző intézet területén volt gettó.
- Sátoraljaújhelyen a gettó a Rákóczi, Virág, Sziget, Vörösmarty, Zárda, Mészáros, Molnár, Széchenyi, Folkenstein, Apponyi, Árpád, Kisfaludy, Kölcsey, Zápolya és Munkácsy utcák környékén lévő cigánynegyedben volt.[1]
A szó mai értelmében vett gettó:
- Budapest: Hős utca 15/a–b, Bihari utca 8/c, Nefelejcs utca, a Józsefváros körúton kívüli része
- Pécs: Meszes
- Ózd: Hétes
- Győr: Újváros
- Szeged: Csillag tér
- Makó: Honvéd
- Miskolc: Lyukóbánya
- Salgótarján: Zöldfa utca
- Siófok: Mező utca
- Tatabánya: Mésztelep
A varsói gettó
szerkesztésTalán a leghíresebb gettó Varsóban állt. 1939-ben, nem sokkal az első zsidótörvények kihirdetése után kezdték el kiépíteni a lengyel fővárosban. 1940-ben Varsó és a környező települések zsidó lakosságának nagy részét – mintegy 450 000 embert – a kijelölt lakórészekre telepítették át. Dr. Fischer, a varsói gettó és a politikailag Varsói Körzetnek nevezett terület főparancsnoka, 1943 tavaszára új törvényt léptetett életbe: megkezdte a gettó kiürítését és deportálását a treblinkai megsemmisítőtáborba. Április 19-én (amikor már csak mintegy 60 000 zsidó maradt a gettóban) felkelés tört ki, amely 27 napig tartott, és a németek május 15-én verték le. Ezután a gettó összes lakóját deportálták, majd porig rombolták.
Jegyzetek
szerkesztésTovábbi információk
szerkesztés- Pesti zsidónegyed: a Főváros és a KÖH is részt vesz a kerületi tervtanácsban[halott link]
- Gettómagyarország, 1944. A Központi Zsidó Tanács iratai; szerk. Frojimovics Kinga, Molnár Judit; Magyar Zsidó Levéltár, Budapest, 2002 (Makor)
- Vidéki gettók. "...nem marad itt közülük hírmondó sem."; szerk. Biró Hajnalka, Nagy Adél; Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány, Budapest, 2021