„Kubai forradalom” változatai közötti eltérés

A kubai forradalom kezdetét Fidel Castro felfegyverzett harcosainak támadása jelezte a [[Santiago de Cuba|Santiago]]-ban található [[Moncada laktanya]] és a [[Bayamo]] ellen 1953. július 26-án.{{refhely|Faria}} Mindkét támadás sikertelennek bizonyult, a felkelők nem tudták elfoglalni a laktanyákat. A harcok során kilenc támadó halt meg (legalábbis Castro ezt írta önéletrajzában), míg a támadás követő megtorlás során a Batista-rezsim 56 elfogott felkelőt végzett ki.{{refhely|Ramonet|133. o.}} A holtak között volt [[Abel Santamaría]], a Moncada laktanyát támadó felkelők parancsnokhelyettese, akit még a támadás napján elfogtak, megkínoztak és végül kivégeztek.{{refhely|Ramonet|672. o.}}</ref> A túlélők többségét, köztük Fidelt és testvérét, [[Raúl Castro|Raúl Castrót]] a Batista-erők elfogták. Fidel Castrót egy politikai tárgyaláson ítélték el, zárómozzanatként Fidel négy órás védőbeszédet mondott, amelyet így zárt le: "''Ítéljenek el, ez mit se számít, '''a történelem fel fog menteni!'''''" ([[Spanyol nyelv|spanyolul]]: ''"La historia me absolverá"'')<ref>Fidel Castro válogatott beszédei. Bp. Kossuth, 1962. A beszéd egy része megtekinthető [httphttps://www.facebook.com/note.php?note_id=130528257034603 itt].</ref> A per végén Fidelt 15 év börtönre ítélték, amelyet a Presidio Modelo börtönben kellett volna letöltenie, öccsét Raúlt pedig 13 évre ítélték el.