„Minszk” változatai közötti eltérés

A [[második világháború]]ban az előretörő német csapatok [[1941]]. június 26-án foglalták el a várost. Itt alakították ki a ''Reichskomissariat Ostland'' központját. Megkezdődött a lakosság kényszermunkára hurcolása, a kommunisták tömeges gyilkolása, a zsidó lakosság gettóba tömörítése (mintegy 100 ezres gettót alakítottak ki Minszkben). Hamarosan Minszk a belarusz partizánmozgalom központjává vált, ezért a szerepéért [[1974]]-ben Hős város címmel tüntették ki. A Bagratyion-hadművelet keretében [[1944]]. július 3-án szabadult fel. A súlyos harcokban a város épületeinek 80%-a megsemmisült, lakossága mintegy 50 ezer főre csökkent. A háború után a várost gyorsan újjáépítették, de az épületeket nem rekonstruálták, a város arculatára ma is az 1940-1950-es évek „Sztálin-barokk“ építészete nyomja rá a bélyegét (hatalmas, túldíszített középületek, széles utak, jellegtelen lakótelepek).

 

Az újjáépítés pozitív oldala viszont, hogy számos zöldterületet alakítottak ki, Minszk a [[Szovjetunió]] egyik leginkább parkosított városává vált. A lakosság száma gyorsan növekedett, [[1959]]-ben elérte a ½ milliót, [[1972]]-ben az 1 milliót, [[1986]]-ban pedig az 1,5 milliót. Egymás után épültek az új lakótelepek, az [[1960-as évek]]ben a ''Csizsovka'', az [[1970-es évek]]ben a ''Szerebranka, Zapad és Vosztok'', az [[1980-as évek]]ben pedig ''Kuraszovscsina'' és ''Malinovka''. [[1975]]-ben a növekvő lakosság és az ipar vízigényének biztosítására elkészült a Vilija folyótól a Szviszlocson át Minszkbe vezető csatorna, amelyet a Zaszlavli-víztározó egészített ki. [[1984]]-ben megnyitották az első metróvonalat. Az [[1990-es évek]] közepének gazdasági válságán túljutva ma ismét gyors gazdasági növekedés jellemzi a várost, lakossága folyamatosan növekszik, a város határában egyre több helyen épülnek új lakóterületek (úgynevezett ''mikrorajon''ok).