„Hjangga” változatai közötti eltérés

A kínaiak már elég korán feljegyezték, hogy a koreaiak szeretnek táncolni és énekelni, olyan kötetekben, mint a ''[[Szan kuo cse|{{kínai|San guo zhi|Szan kuo cse}}]]'' (三國志, „A három királyság története”, 3. század) vagy a ''[[Hou Han su|{{kínai|Hou Han shu|Hou Han su}}]]'' (後漢書, „A kései Han-dinasztia könyve”, 5. század). A kínaiakat meglepte, hogy a koreai államokban mennyire gyakran tartanak táncos-zenés ünnepeket, [[koreai sámánizmus|sámánisztikus rituálékat]]. A 7. századtól az [[idu írás]] bevezetésével a korábban szájhagyomány útján terjedő dalokat le is jegyezték. A 9. század végén, 888-ban ''{{koreai|Samdaemok|Szamdemok}}'' (삼대목, 三代目) címmel {{koreai|hyangga|hjangga}}gyűjtemény is készült [[Silla|Sillában]], azonban a 13. századi [[mongolok|mongol]] invázió idején sok más feljegyzéssel együtt ez is elpusztult. Mára csupán néhány korabeli {{koreai|hyangga|hjangga}} maradt fenn. Korabeli leírások szerint az [[Átírás (nyelvészet)|átíráshoz]] használt [[kínai írás]]jegy alapú rendszert a kínaiak nem tudták elolvasni. A mai koreai nyelvészek számára is kihívást jelent az értelmezése, nem csak a rendszerről rendelkezésre álló kevés információ, de a [[koreai nyelv]] akkori állapotának hiányos ismerete és a fennmaradt leírásokban a korabeli írnokok által vétett hibák miatt is.{{refhely|Namh|49. o.|Lee|60–61. o., 68–70. o.}}