„Molnár Gábor (író)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
felesleges kékítések: ki + portál |
a Vessző utáni szóközhiány, egyéb apróság javítása AWB |
||
43. sor:
Az Est [[1929]] [[karácsony]]i számában olvasott egy [[Brazília|Brazíliába]] készülő bogárgyűjtő expedícióról, amelyet Pusztai Lajos szponzorált és Horváth Elemér vezetett. Reménye sem lehetett rá, hogy a saját erejéből egyszer kutatóútra indulhat: levélben jelentkezett az expedíció vezetőjénél, Horváth Elemérnél. Adottságai, lövésztudása és elszántsága miatt őt választották a [[Magyar Nemzeti Múzeum]] állat- és rovargyűjteményét gyarapítani hivatott expedíció harmadik tagjának.
Párizson keresztül [[Le Havre]]-ból szelték át az óceánt és 1930. május 23-án érkeztek meg a Brazíliai [[Recife]] városába. Innen indult el egyedül Manaos felé [[Belém (Pará)|Belem]] érintésével. Sajnos a fegyvereit nem kapta vissza időben - zárva volt a kikötői vámhivatal. Így két társával megegyeztek, hogy a következő hajóval utána mennek. A Belemben töltött 3 nap alatt is ismerkedett az őserdővel, gyűjtötte a rovarokat, bogarakat. Manausba érkezése után 2 héttel kapott üzenetet társaitól, akik elérték Belem városát. Ott viszont Pusztai Lajos maláriás lett és ezért nem tudtak tovább menni. Majd Horváth Elemér is megbetegedett így esélyük sem volt arra, hogy csatlakozzanak Molnár Gáborhoz Manausban.
Két társa a gyógyításuk és hazautazásuk finanszírozására még Molnár Gábor fegyvereit és hátramaradt felszerelését is eladta a sajátjukon kívül.
49. sor:
gondolkodni a vadász expedíción. Lakó több más nemzetiségű európai vadásznak is bemutatta, akik meghívták expedíciókra és rengeteg tanáccsal láttak el.
Molnár Gábor anyagi támogatás nélkül, egyedül folytatta a gyűjtőmunkát. A Ford Társaság [[kaucsuk]]ültetvényén telepvezetői munkát vállalt el 1930 szeptemberében, de csak azzal a kikötéssel hogy bármikor útra kelhet egy maga által szervezett expedícióira. Azt itt kapott fizetéséből szerelte fel ezen expedíciókat és ebből a bérből fizette 3 vadásztársát is - Abilio, Juan, Klementino. Az [[Amazonas]]on és a [[Rio Negro (Amazonas)|Rio Negrón]] hajózva a torkolattól közel kétezer kilométerre lévő Tapaucuaráig jutott. Rio Uatuman folyón, a Miriti vízeséshez 2 felfedező utat tett, s vadász társaival több vadászexpedíciót is vezettek a Jatapu folyó forrás vidékére. Itt találkozott először bennszülött indiánokkal. Cararassu mocsárba - ebből született a "Horgászom az Amazonason" című könyve - és a Cupari folyó forrás vidékén - 2-2 hónapot töltött el gyűjtéssel, vadászattal. Erre a két útra sajnos pénzügyi lehetőségei miatt csak egyedül indult el. A begyűjtött állatokat, köztük értékes óriáskígyókat, bogarakat, rovarokat, állatbőröket a [[Budapesti Állatkert]]nek, a Nemzeti Múzeumnak küldte haza. Nem kapott fizetséget, csak oklevelet és egyéb erkölcsi elismeréseket. Ezen kívül küldött állatbőröket Európába több kereskedőhöz és rovar és bogár gyűjtésének egy részét is így értékesítette. Például sikerült 3 példányt fognia a [https://en.wikipedia.org/wiki/Titan_beetle Titanus Giganteus] bogárból is, az elsőt édesanyjának hazaküldte a másik 2 példányt 75 és 80 dollárért adta el. A befogott kígyók egy részét pedig helyben adta el. Hazatérésekor a Budapesti Állatkertnek adományozott egy [[Boa constrictor|Boa Constrictor]]t és egy [[Zöld anakonda|anakondát]].
[[1932]]. [[március 7.|március 7-én]] a raktárban, amit ő felügyelt, egy beosztottja, egy fiatal fiú veszélyes csomagot talált, egy csomag [[gyutacs]]ot, amely bármikor felrobbanhatott. Molnár Gábor maga akarta eltávolítani a gyutacsokat, de útban a közeli folyó felé azok felrobbantak a kezében és mindkét szeme világát elvesztette.
61. sor:
Első írása az Est vasárnapi mellékletében jelent meg [[1933]]. [[február 23.|február 23-án]], "Az anakonda - a kígyó támadása" címmel.
Ezt a lehetőséget régi barátja [[Dallos Sándor]] szerkesztő adta neki, aki elvitte írását az akkori főszerkesztőhöz Légárdy Ottóhoz. Az írása sikert hozott és rögtön 3 másik írást is rendeltek tőle. A siker nem maradt el és egyre több újság közölt tőle pl.: Kis Újság, Tükör és az állatkert lapja a Természet is.
Polgár Géz - "Mit üzen a rádió" műsor szerkesztő, műsorvezetője - juttatta be a rádióhoz miután készített vele egy interjút. Az elkövetkező időben egyre többször olvasták fel és játszották a műveit a rádióban. Kálmán László - ügyvéd, édesanyja barátja - bevezette a Fészek Klubba és az írói körökbe. Itt ismerkedett meg sok íróval, szerkesztővel - pl. Lénárt Menyhérttel - és került be az írói társadalom vérkeringésébe.
Huszonhat önálló kötete jelent meg és több, mint száz tárcája, ismeretterjesztő írása. Rádiójátékokat is írt. Több száz író-olvasó találkozón vett részt, terjedelmes levelezést folytatott.
77. sor:
Erdélyi István régész expedíciójához való csatlakozás, aki régi Hun sírokat tárt fel Arhangaj területen. Sajnos Erdélyi István teherautója lerobbant, s mivel Molnár Gáborékat kötötte az útiterv így nem sikerült meglátogatniuk a Hun sírokat. Utazásuk első felében Arhangaj területre vezetett.
Főbb állomásaik, Hudzsirt városa - magyar mérnökökkel találkoztak, akik kútfúrásokban segítettek. Onnan Dzorgol bányavárost érintve [[Cecerleg]] városig jutottak el. Itt a helyi vezetők fogadták őket, s Gundzsav polgármester segítségével fedezték fel a helyi nevezetességeket. Innen egy rövid utazást tettek a Fehér-Hágón át az [[Orhon]] folyót követve az Ulán-Cutgalan vízesésig. Majd útjuk legkeletibb állomásához érkeztek Harhorinban - Övörhangaj területre. Régi neve [[Harhorin]]nak Karakorum volt, s s [[Dzsingisz kán]] alapította. Meglátogatták a híres Erdeni-Dzun kolostort és magyar mérnökök által épített henger malmot. Harhorinból vissza felé a Bulgán hegységen átvezető fehér-hágó bejáratánál lefényképezték a híres Tajhir-Csoló követ.
Utazásuk második felében a góbi sivatagban tettek egy 1600 km-s körutat. Állomásaik, Cogt-ovo oázisa, [https://en.wikipedia.org/wiki/Dalandzadgad Dalandzadgad] városa, Bulgan szumun, Mandal-ovo oázis és a Gurvan-szajhan szurdokán átvágva tértek vissza Ulánbátorba. Útjuk során ismerkedtek nem csak a helyi vezetőkkel, de a helyi gazdaságokkal, a kultúrával, a nyelvvel, a nomád pásztorok életével. Interjút adtak a Mongol rádiónak és [[Ulánbátor]]ban találkoztak az akkoriban ott dolgozó magyarokkal is. Narrátora az út során Margit a felsége volt. Erről az útról az Egymillió hős című könyvében számol be.
Második útjára 1968-ban került sor amire felesége megint elkísérte. Úti céljuk a Góbi sivatag déli területe volt a Mongol és Góbi-Altáj hegyvidéke, Hentej ajmak - Dzsingisz kán szülőföldje - és több kisebb szumunban tettek látogatást. Ezen út élményei ihlették a Négy Hágó szikla vadonjában című könyvét.
142. sor:
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Irodalom}}
{{DEFAULTSORT:Molnar Gabor}}
[[Kategória:Magyar írók]]
| |||