„Brian De Palma” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Arany Málna-díj → Arany Málna díj, ld. WP:BÜ AWB
kékítések
36. sor:
=== A fénykor filmjei ===
 
Brian De Palma első igazi [[thriller (műfaj)|thrillerje]] a ''[[Nővérek]]'' ([[1973 a filmművészetben|1973]]) volt, amely egyszerre több Hitchcock-film ötleteit használta fel. A tudathasadásos gyilkos szerepeltetése nyilvánvalóan a ''[[Psycho|Psychó]]''t ([[1960 a filmművészetben|1960]]) idézi. A gyilkosságnak egy riporternő a szemtanúja a szomszéd ház egyik ablakából: a ''[[Hátsó ablak]]'' ([[1954 a filmművészetben|1954]]) alapötlete ugyanez volt. A nyomozók mit sem sejtenek arról, hogy az általuk keresett személy holtteste a díványban van elrejtve: ''[[A kötél]]'' ([[1948 a filmművészetben|1948]]) című Hitchcock-filmben láthatott a néző hasonlót, amikor a tágas lakásban tartott rendezvény résztvevőinek fogalmuk sincs arról, hogy a többször is hiányolt vendég valójában holtan fekszik az alkalmi asztalként szolgáló ládában. A hitchcocki hangulatot fokozta, hogy a zenét a Mester híres filmjeinek zeneszerzője, [[Bernard Herrmann]] komponálta. ''[[A Paradicsom fantomja]]'' ([[1974 a filmművészetben|1974]]) a híres rémregény, ''Az operaház fantomja'' hátborzongató, de alapvetően mulatságos, zenés filmváltozata. A ''[[Megszállottság (film, 1976)|Megszállottság]]'' ([[1976 a filmművészetben|1976]]) ismét Hitchcock nyomdokain járt, ezúttal a ''Szédülés'' (1958) alapötletéből kiindulva. Egy [[New Orleans]]-i üzletember egy emberrablásban elveszíti a feleségét és a kislányát. 20 évvel később [[Olaszország]]ban találkozik egy fiatal lánnyal, aki kísértetiesen hasonlít az elhunyt feleségre. A korkülönbség ellenére szerelem szövődik kettőjük között, New Orleansba visszatérve azonban újra kísért a múlt: az új asszonyt is elrabolják. A rejtélyes történet főszerepeit [[Cliff Robertson]] és [[Genevieve Bujold]] játszották, egy fontos szerepet pedig [[John Lithgow]] formált meg, aki De Palma egyik visszatérő színésze lett. A ''[[Carrie (film, 1976)|Carrie]]'' (1976) volt De Palma első olyan alkotása, amely valóban kiugró kasszasikernek bizonyult, és mellesleg az első film volt, ami egy [[Stephen King]]-regény alapján készült. A címszereplő egy jelentéktelen külsejű fiatal lány, társnői gonoszkodásainak állandó céltáblája, aki otthon bigott anyja elnyomása alatt él. Carrie azonban különleges képességgel rendelkezik: akaraterejével képes tárgyakat elmozdítani a helyükről. Amikor az iskolai bálon a tömeg szeme láttára osztálytársnői a korábbiaknál is aljasabb módon megalázzák, a lány rettenetes bosszút áll a szenvedéseiért. A főszerepet játszó [[Sissy Spacek]]et alakításárt [[Oscar-díj a legjobb női főszereplőnek|Oscar-díjra]] jelölték. Édesanyját [[Piper Laurie]], az előző évtized egyik sikeres színésznője játszotta. Az osztálytársnőket alakító színésznők közül [[Amy Irving]] és [[Nancy Allen (színművész)|Nancy Allen]] nevét érdemes kiemelni. Irving ugyanis a híres rendező, Steven Spielberg felesége lett, Allent pedig maga De Palma vezette az oltár elé. Mindkét színésznő filmezett még együtt a rendezővel, akárcsak a rosszindulatú fiatalembert játszó [[John Travolta]], aki akkor még a ''[[Szombat esti láz (film)|Szombat esti láz]]'' ([[1977 a filmművészetben|1977]]) nagy sikere előtt állt. Az „álomfiú”-t megformáló [[William Katt]]nak azonban nem sikerült a sztárok közé emelkednie. Az ''[[Őrjöngés (film)|Őrjöngés]]'' ([[1978 a filmművészetben|1978]]) cselekménye szintén a [[telekinézis|telekinetikus]] képességek körül forog. Peter Sandza fia ilyen rendkívüli képességű gyermek, akit hamarosan el is rabolnak, hogy képességeit egy titkos terv keretében használják fel. A kétségbeesett apa fia felkutatására indul, és ebben egy ugyancsak telekinetikus képességű leány segíti. A véres jeleneteket sem nélkülöző thriller főszereplői: [[Kirk Douglas]], [[John Cassavetes]], [[Andrew Stevens]] és Amy Irving.
 
Újra Hitchcock jelentette az ihletet De Palma számára, amikor a ''[[Gyilkossághoz öltözve]]'' ([[1980 a filmművészetben|1980]]) című krimijét forgatta, mely egyike legjobb munkáinak. A film felépítése a ''Psycho'' szerkezetét követi, ami De Palma esetében is lényegében azt jelenti, hogy a történet egészen máshol köt ki, mint amire a néző az első fél óra alapján számítana. Hogy tökéletes legyen a félrevezetés, Hitchcockhoz hasonlóan De Palma ugyancsak egy ismert színésznőre bízta azt a szerepet, amelyet a naiv néző a kezdetek alapján főszerepnek gondolna, de aztán a hősnőnek hitt figurából egy kegyetlen gyilkosság áldozata lesz. De Palma még rá is tesz egy lapáttal Hitchcock módszereire, és tudatosan vezeti félre a nézőket, amikor hangsúlyt ad olyan motívumoknak (például hosszas barangolás egy múzeumban, a hősnő alkalmi partnerének nemi betegsége), melyeknek a valódi történet szempontjából semmi jelentősége. A film főszerepeit [[Michael Caine]], [[Nancy Allen (színművész)|Nancy Allen]], [[Angie Dickinson]] és [[Keith Gordon]] játszották. Részben egy nagy port felkavart ügy,<ref>[[Edward Kennedy]] szenátor 1969-es balesetéről van szó, amikor a politikus az autójával egy néptelen helyen egy kicsiny hídról a vízbe zuhant a kocsijával a sötétben. Vele utazott fiatal titkárnője is. Kennedy ki tudott menekülni a kocsiból, utasa viszont nem. A politikus azonban ahelyett, hogy megpróbált volna segítséget hívni, inkább igyekezett eltussolni az ügyet. Rövidesen azonban nyilvánvalóvá vált, hogy jelen volt a balesetnél, és elmulasztotta a segítségnyújtást. A baleset rekonstruálása során a szakértők valószínűsítették, hogy a kocsiba beszorult valamennyi levegő, így a titkárnő akár még negyedóráig is életben lehetett a víz alatt, mielőtt megfulladt volna. Kennedy ugyan olcsón megúszta az ügyet, ám elnöki ambícióiról végképp le kellett mondania.</ref> részben [[Michelangelo Antonioni]] ''[[Nagyítás (film)|Nagyítás]]'' ([[1967 a filmművészetben|1967]]) című klasszikusa jelentette a kiindulópontot a ''[[Halál a hídon]]'' ([[1981 a filmművészetben|1981]]) című thrillerhez. A történet főszereplője egy hangmérnök (John Travolta), aki egyik este egy elhagyatott helyen a természet hangjait rögzíti magnóra egy készülő film számára. A készülék felveszi egy arra járó kocsi defektjének hangjait is: a jármű a vízbe zuhan. A hangmérnök kimenti a kocsi utasát, egy fiatal lányt ([[Nancy Allen (színművész)|Nancy Allen]]). A magnófelvétel meghallgatásakor kiderül, hogy a defektet egy pisztolylövés hangja előzte meg. Antonioni a ''Nagyítás''ban egyáltalán nem foglalkozott a fényképész főszereplő által felfedezett gyilkosság felderítésével, hanem ennek ürügyén művészet és valóság kapcsolatát boncolgatta. Vele ellentétben De Palma nagyon is elmerül a szövevényes bűnügy részleteiben, ám a végeredményt az ő főhőse is csupán az illúziók szintjén tudja hasznosítani: az utolsó áldozat halálsikolyát használja fel a készülő másodosztályú [[horror]]ban, amelyhez az egész film folyamán képtelenek voltak a filmbeli rendezővel együtt megtalálni a hitelesen sikító lányt. Noha a ''Halál a hídon'' szintén a rendező legjelentősebb munkái közé tartozik, a maga idejében éppúgy megbukott, mint [[Howard Hawks]] [[1930-as évek]]beli klasszikusának [[remake]]-je, ''[[A sebhelyesarcú]]'' ([[1983 a filmművészetben|1983]]). [[Oliver Stone]], a később filmrendezővé lett forgatókönyvíró a cselekményt az [[1980-as évek]]be helyezte át, amikor a [[kuba]]i vezér, [[Fidel Castro]] egy álhumánus intézkedéssel bűnözőket és más, a [[szocializmus]] számára nélkülözhető személyeket engedett ki az országából az Egyesült Államokba. A film egy ilyen emigráns kubai bűnöző, Tony Montana felemelkedésének és bukásának monumentális és véres históriája. Főszereplők: [[Al Pacino]], [[Steven Bauer]], [[Mary Elizabeth Mastrantonio]] és [[Michelle Pfeiffer]].
72. sor:
* [[1980]] (Home Movies)
* [[1978]] [[Őrjöngés]] (The Fury) (Brian DePalma néven szerepel a stáblistán)
* [[1976]] [[Carrie (film, 1976)|Carrie]]
* [[1976]] [[Megszállottság (film, 1976)|Megszállottság]] (Obsession)
* [[1974]] [[A Paradicsom fantomja]] (Phantom of the Paradise)
122. sor:
* [[2007]] díj ''Redacted'' (Ezüst Oroszlán-díj, Future Film Festival Digital Award)
 
== JegyzetJegyzetek ==
{{források}}
 
132. sor:
 
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|filmművészet|-}}
 
{{DEFAULTSORT:Depalma Brian}}