„III. Alexandrosz makedón király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Visszavontam az utolsó változtatást (109.61.26.25), visszaállítva InternetArchiveBot szerkesztésére |
a Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ |
||
139. sor:
A [[Óperzsa Birodalom|Perzsa Birodalom]] volt Alexandrosz korában a [[Föld]] legnagyobb területű hatalma: magában egyesítette [[Egyiptom]]ot, [[Szíria]] és [[Palesztina]] vidékét, [[Anatólia|Kis-Ázsia]] nagy részét, [[Mezopotámia|Mezopotámiát]] és a tágabban értelmezett [[irán]]i területeket egészen az [[india]]i határig. Miután erődemonstrációjával Alexandrosz biztos hátországot teremtett a Perzsia elleni hadjárathoz, [[i. e. 334]]. tavaszán megindult [[Anatólia|Kis-Ázsia]] felé, hogy egyesüljön a [[Parmenión (hadvezér)|Parmenión]] vezetése alatt már a [[Dardanellák|Hellészpontosznál]] tartózkodó expedíciós haderőkkel. Alexandrosz hadseregének méretéről a különböző források eltérő adatokat közölnek, ennek ellenére elmondhatjuk, hogy számuk közelítette az {{szám|50000}}-et.<ref name="ABB60">{{cite book |last=Bosworth |first=A. B. |title=Alexandrosz: A hódító és birodalma |year=2002 |publisher=Osiris Kiadó |location=Bp. |isbn= 963-379-371-8 |pages=60}}</ref> Seregében zömmel makedónok és görögök voltak, a lovasságot ([[hetairosz]]) az előbbiek alkották, míg a gyalogságban a szabad makedónok ([[pezetairosz]]) és a görög nehéz fegyverzetűek harcoltak. Rajtuk kívül igen jelentős számú trák és illír harcosa is volt. Alexandrosz [[i. e. 334]] májusában kelt át a Hellészpontoszon hadseregével, mindössze 160 gálya segítségével. Ebben az időben a perzsáknak az Égei-tenger déli vizein cirkáló hajóhada 400 hajót számlált, ez is jól mutatja a Perzsa Birodalom szervezetlenségét ez idő tájt, valamint azt, hogy a birodalom érdekszférájába tartozó tengereken a nagy távolságokat a perzsa flotta nem volt képes teljes mértékben lefedni.<ref name="KI71">{{cite book |last=Kertész |first=István |title=Hellenisztikus történelem |year=2000 |publisher=História Könyvtár |location=Bp. |isbn= 963-8312-69-6 |pages=71}}</ref> Amíg a sereg hosszadalmasnak ígérkező szállítása zajlott a [[Dardanellák|hellészpontoszi tengerszorosban]], Alexandrosz meglátogatta [[Trója]] városát, hogy tisztelegjen a [[trójai háború]]ban harcolt ősök emléke előtt. Meglátogatta [[Akhilleusz]] állítólagos síremlékét és [[Pallasz Athéné|Athéné]] istennő templomát is.<ref name="MW3132">{{cite book |last=Wood |first=Michael |title=Alexandrosz nyomában |year=2004 |publisher=Alexandra Kiadó |isbn= 963-370-052-3 |pages=31-32}}</ref>
Miután Alexandrosz serege átkelt a [[Dardanellák|Hellészpontoszon]], a makedón gyalogság mintegy {{szám|15000}} főt tett ki. Többségük a [[phalanx]] hat alegységébe volt beosztva, közös elnevezésük a „gyalogos társak”
[[Fájl:Charles Le Brun, Le Passage du Granique, 1665.png|jobbra|bélyegkép|450px|Átkelés a [[Granikosz folyó]]n ([[Charles Le Brun]])]]
265. sor:
I.e. 326 elején két görög-perzsa hadtest indult el a [[Kabul]] folyó völgyébe, amely akkoriban India része volt. Az előrenyomulás különösen kegyetlen volt. Alexandrosz a meghódított területeken egyre ritkábban gyakorolt nagylelkűséget. Városokat és falvakat romboltatott le és a lakosságot megölette. A két hadsereg az Indusnál találkozott. Alexandrosz a Kabul és az [[Indus]] között fekvő területet Gandhara provinciának nevezte el, és kíséretének tagját, Nikanórt nevezte ki helytartóvá.
Az Indus másik partján Alexandrosz küldöttségét fogadta Omphisz, [[Taxila]] királya. Taxila kb. 30 km-re feküdt a mai [[Iszlámábád]]tól. Alexandrosz Omphisz udvarában felszólította [[Pandzsáb régió|Pandzsáb]] többi államát, hogy hódoljanak be neki és ismerjék el istennek. Ezt a Hüdaszpész ([[Dzselám]]) folyó túlpartján fekvő [[Pauravasz]] királya, Pórosz megtagadta. Májusban, az esős időszakban kelt át Alexandrosz a Hüdaszpészen görögökből, indiaiakból, makedónokból, perzsákból és baktriaiakbók álló seregével és legyőzte a Pórosz fia által vezetett lovas sereget. A szövetségesek tovább vonultak kelet felé. Számszerűleg fölényben voltak Pórosz seregével szemben, de nehezen igazodtak el az állandó esőzésben a dús erdős területen. Közben értesítéseket kaptak arról, hogy Pórosz harci elefántokból álló egységet tart fenn, amivel a görögök és makedónok legfeljebb csak Gaugamelánál találkoztak, de igazán nem ismerték ezt a harcmodort. A Hüdaszpész melletti csatában legyőzték az indiaiakat. Plutarkhosz szerint Alexandrosz kedvenc lova, [[Bukephalosz]], már a csata előtt időskori gyengeségben elpusztult (már 33 éves volt), valójában azonban az ebben a csatában szerzett végzetes sérülésébe pusztult bele.<ref>Rolf Winkes, "Boukephalas", ''Miscellanea Mediterranea''
Messze keleten, a [[Gangesz]]nél feküdt [[Magadha]] fejedelemsége, amit maguk a pandzsabiak is alig ismertek. Alexandrosz ezt a földet is meg akarta hódítani. Pauravasz eligazította őt az útvonalat illetően. Alexandrosznak nagy serege volt az egyre fogyatkozó makedónok és görögök mellé besorozott indiai, közép-ázsiai és perzsa, valamint baktriai katonákból, de a heves [[monszun]]esőkben küzdötte magát tovább a demoralizált sereg és az egyik megáradt folyó után kelt át a másikon. Július végén érték el a Hüphaszisz (ma [[Biasz]]) folyót, és Magdaha egyre távolabbinak tűnt. Bár csaknem India közepén jártak, de a katonák fellázadtak és megtagadták a továbbvonulást. Alexandrosz magánkívül volt, de sem a szónoklatok, sem az ígéretek nem hatottak a végsőkig kimerült emberekre. Valószínűleg ebben a hosszú kalandozásban az eredeti görög-makedón sereg fele már meghalt a háborúkban, a többiek pedig hazájukba akartak visszamenni. Az indiai szubkontinens éghajlata teljesen kikezdte az európai katonák egészségét, de még az ázsiai katonák sem voltak teljesen hozzászokva. Noha Alexandrosz seregében képzett orvosok dolgoztak, azoknak a tudása már egyáltalán nem terjedt ki az olyan betegségek kezelésére, amit az itteni éghajlat, a rovarok és más okozott. Alexandrosz a Hüphaszisz partján alapított még egy Alexandriát, ahol veteránokat telepítette le akik már csak reménykedhettek abban, hogy valaha visszatérnek Görögországba.
| |||