„Nyelvjáráskutatás Erdélyben” változatai közötti eltérés

A [[Második világháború|II. világháború]] után, 1949 és 1962 között, a minden [[csángók|csángó]] településre kiterjedő nyelvföldrajzi gyűjtésből megszületett a nyelvjáráskutatás egyik legkiemelkedőbb vállalkozása, ''A moldvai csángó nyelvjárás atlasza.'' Bár csak 1991-ben jelenhetett meg [[Budapest]]en, az összegyűjtött hatalmas anyag számos nyelvjárási tanulmány, monográfia kidolgozását tette lehetővé. Ide tartoznak [[Gálffy Mózes]] tanulmányai a moldvai csángó nyelvjárás hangrendszeréről és mássalhangzó-rendszeréről ([[Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények|NyIrK]], 1964), [[Murádin László]] közleményei a [[nyelvújítás]]i szavak csángó megfelelőiről (''(Studia Universitatis Babeş-Bolyai. Phil. IV.)''); az ly hangról a moldvai csángók nyelvjárásában ([[Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények|NyIrK]], 1965), [[Szabó T. Attila]] értekezései a csángó kicsinyítő-becéző képzőkről, a moldvai csángó csillagnevekről, [[Bura László]] tanulmánya az a-zásról stb. Különleges értékű [[Márton Gyula]] két monográfiája: ''A moldvai csángó nyelvjárás román kölcsönszavai'' (1972) és ''Igetövek, igei jelek és személyragok a moldvai csángó nyelvjárásban'' (1974).