„Víz alatti régészet” változatai közötti eltérés

Az első hazai víz alatti régészeti feltárás során nagy nehézségeket kellett leküzdeni. A 7–8 km/h sebességű áramlás a meder fenekén viharszerűen sodorta a homokot, a sokszor nulla méteres látótávolság mellett csak a tapogatózás segített. Fényképezni csak a novemberi és decemberi merülésekkor lehetett a hideg és viszonylag algamentes vízben, de ezek a felvételek csak a szakemberek számára értékelhetők.{{refhely|azonos=MR23}}

 

 

Időközben az ország több pontján is folytak próbálkozások, elsősorban a római korból, esetenként a középkorból származó, víz alatti lelőhelyek lokalizálására, így az [[Óbudai-sziget]]nél a római híddal kapcsolatosan, Szegeden a Tiszában egy római kőemlékekkel elsüllyedt hajó felkutatására, és a Győr térségében lévő, korábbról már ismert lelőhelyeken. [[Mosonszentmiklós|Lébényszentmiklós]]on a Barátföld-pusztai kavicsbányában, a [[máriakálnok]]i kavicsbányában és a Kúnsziget–Toronyvár-dűlőben római objektumokat kerestek könnyűbúvárok régészeti irányítás mellett.{{refhely|azonos=MR24}}