„Republikánus Párt (Amerikai Egyesült Államok)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ |
|||
23. sor:
== Történelem ==
A pártot a [[Kansas-Nebraska Act|Kansas-Nebraska szerződést]] ellenzők hozták létre, ami a rabszolgaság növekedését akarta elérni. A párt első hivatalos taggyűlése a [[michigani|Michigan]] állambeli [[Jackson (Michigan)|Jackson]] városban volt. Itt a tagok egyeztették elképzeléseiket, miszerint ellenzik a rabszolgaságot, és rengeteg tervük van az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]] modernizálása érdekében (fejlettebb oktatás, utak építése, ipari fejlesztés és városok alapítása). Így gazdasági felfogásaik nagyrészt egyeztek az őket megelőző [[Whig Párt]] elméleteivel. Emiatt a Republikánus Párt főleg az Egyesült Államok északkeleti, és középnyugati részén vált népszerűvé. A párt az [[1860-as elnökválasztás]]ra [[Abraham Lincoln]]t jelölte, aki miatt később 13 rabszolgatartás-párti állam kivált az [[Amerikai Egyesült Államok|Unióból]] és létrehozta a [[Amerikai Konföderációs Államok|Konföderációt]], ez pedig később polgárháborúhoz vezetett, amit az [[Amerikai Egyesült Államok|Unió]] nyert. Az [[1864-es elnökválasztás]]ok előtt a republikánusok egyesültek különböző demokratákkal, és elérték, hogy a [[Nemzeti Egység Párt]] [[Abraham Lincoln]]t jelölje elnöknek.
[[Fájl:Abraham Lincoln head on shoulders photo portrait.jpg|thumb|150px|left|[[Abraham Lincoln]] volt az első republikánus elnök]]▼
A párt nagy sikerei az [[1870-es évek]]ben belháborúhoz vezetett. Azok, akik nem fogadták el [[Ulysses S. Grant]] személyét elnökjelöltnek, [[Horace Greeley]]-t támogatták. A Republikánus Párt ezután a nagyvállalatokat támogatta, a pénz erősségét fontosnak tartotta, nagy adókat vezetett be, és hatalmas nyugdíjakat szánt a háborús veteránoknak, illetve [[Hawaii]] elfoglalását kezdeményezte. A [[protestáns]] vallásúakat jobban képviselték, mert ők elfogadták az alkohol tilalmat. Ahogy idővel az Egyesült Államok északi része robbanásszerűen kezdett fejlődni, a nehéz- és könnyű-ipar kezdett növekedni, bányák nyíltak, utak épültek, városok fejlődtek, a republikánusok hiteleket adtak az északiaknak, hogy irányítani tudják a régiót. Azonban az [[1890-es évek]] során olyan adótörvényeket szavaztak meg, amelyek túlságosan sújtották a déli mezőgazdaságból élőket, ezért a [[Demokrata Párt]] népszerűbbé vált náluk. ▼
▲[[Fájl:Abraham Lincoln head on shoulders photo portrait.jpg|thumb|150px|left|[[Abraham Lincoln]]
[[Grover Cleveland]] 8 évig tartó elnöksége után, [[1896]]-ban újra a Republikánus Párt kezébe került a hatalom. Ekkor csökkentették az adókat, és kevésbé sújtották a déli lakosokat. [[1912]]-ben újabb szakadás következett a pártban, amikor [[Theodore Roosevelt]] nem lett elnökjelölt, az őt támogató körök kiléptek a pártból, és a [[Haladás Párt]]-ba tömörültek, és őt jelölték elnöknek. ▼
▲A párt nagy sikerei az [[1870-es évek]]ben belháborúhoz vezetett. Azok, akik nem fogadták el [[Ulysses S. Grant]] személyét elnökjelöltnek, [[Horace Greeley]]-t támogatták. A Republikánus Párt ezután a nagyvállalatokat támogatta, a pénz erősségét fontosnak tartotta, nagy adókat vezetett be, és hatalmas nyugdíjakat szánt a háborús veteránoknak, illetve [[Hawaii]] elfoglalását kezdeményezte. A [[protestáns]] vallásúakat jobban képviselték, mert ők elfogadták az alkohol tilalmat. Ahogy idővel az Egyesült Államok északi része robbanásszerűen kezdett fejlődni, a nehéz- és könnyű-ipar kezdett növekedni, bányák nyíltak, utak épültek, városok fejlődtek, a republikánusok hiteleket adtak az északiaknak, hogy irányítani tudják a régiót. Azonban az [[1890-es évek]] során olyan adótörvényeket szavaztak meg, amelyek túlságosan sújtották a déli mezőgazdaságból élőket, ezért a [[Demokrata Párt]] népszerűbbé vált náluk.
▲[[Grover Cleveland]] 8 évig tartó elnöksége után, [[1896]]-ban újra a Republikánus Párt kezébe került a hatalom. Ekkor csökkentették az adókat, és kevésbé sújtották a déli lakosokat. [[1912]]-ben újabb szakadás következett a pártban, amikor [[Theodore Roosevelt]] nem lett elnökjelölt, az őt támogató körök kiléptek a pártból, és a [[Haladás Párt]]-ba tömörültek, és őt jelölték elnöknek.
A republikánusok azonban megőrizték hatalmukat egészen az [[1920-as évek]] végéig, a nagyvállalatok érdekeit képviselve, és folyamatosan ellenezték a [[Népszövetség]] működését. Azonban a [[Nagy gazdasági világválság|nagy válság]] idején a Republikánusok elvesztették népszerűségüket, majdnem három évtizedig a [[Demokrata Párt]] volt hatalmon. ▼
▲A republikánusok azonban megőrizték hatalmukat egészen az [[1920-as évek]] végéig, a nagyvállalatok érdekeit képviselve, és folyamatosan ellenezték a [[Népszövetség]] működését. Azonban a [[Nagy gazdasági világválság|nagy válság]] idején a Republikánusok elvesztették népszerűségüket, majdnem három évtizedig a [[Demokrata Párt]] volt hatalmon.
Ebben az időben az [[Afroamerikaiak|fekete]] szavazók is kezdtek inkább a [[Demokrata Párt]]ra szavazni. Az [[1934]]-es időközi választásokon a [[Az Egyesült Államok szenátusa|Szenátusban]] csak 25 republikánus szenátor maradt, míg demokrata színekben 71 került be. A [[Képviselők Háza|Képviselők Házában]] is hasonlóan osztódtak el a mandátumok. Az úgynevezett [[New Deal]] intézkedés, amit a demokraták vezettek be a gazdaság helyreállítása érdekében, keményen kritizálva volt a republikánusok által, szerintük közel állt a [[Szocializmus|szocialista]] államok gazdasági terveihez. A [[második világháború]] után azonban újra a Republikánus Párt vált népszerűvé, és az [[1960-as évek]] során rengeteg konzervatív gondolkodású volt [[Demokrata Párt]]-tag csatlakozott a Republikánusokhoz. ▼
▲Ebben az időben az [[Afroamerikaiak|fekete]] szavazók is kezdtek inkább a [[Demokrata Párt]]ra szavazni. Az [[1934]]-es időközi választásokon a [[Az Egyesült Államok szenátusa|Szenátusban]] csak 25 republikánus szenátor maradt, míg demokrata színekben 71 került be. A [[Képviselők Háza|Képviselők Házában]] is hasonlóan osztódtak el a mandátumok. Az úgynevezett [[New Deal]] intézkedés, amit a demokraták vezettek be a gazdaság helyreállítása érdekében, keményen kritizálva volt a republikánusok által, szerintük közel állt a [[Szocializmus|szocialista]] államok gazdasági terveihez. A [[második világháború]] után azonban újra a Republikánus Párt vált népszerűvé, és az [[1960-as évek]] során rengeteg konzervatív gondolkodású volt [[Demokrata Párt]]-tag csatlakozott a Republikánusokhoz.
A [[20. század]] második felében négy republikánus elnök is volt, ezek [[Dwight D. Eisenhower]], [[Richard Nixon]], [[Ronald Reagan]], [[George H. W. Bush]] és fia, [[George W. Bush]]. [[1994]]-ben a [[Képviselők Háza|Képviselők Házában]] és a [[Az Egyesült Államok Kongresszusa|Kongresszusban]] is többséget szereztek.
[[Fájl:Clark S. Judge - US Midterm elections - Is the Republican Party in its Death Throes (3).JPG|thumb|Clark S. Judge, Ronald Reagan és George Bush beszédírója]]
| |||