„Székely–magyar rovásírás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Kurzív tartalmú zárójelek korr., egyéb apróság ld.: WP:BÜ |
a →Kutatása: Személynév egyértelműsítése |
||
49. sor:
A rovásírásról [[Kézai Simon]] után több magyar történetíró is megemlékezett, többek közt [[Thuróczi János]] [[Thuróczi-krónika|1488-as művében]] is: „a mi időnkben is e nemzet egy része, amely az ország erdélyi határain lakik, bizonyos jeleket ró fára, és az efféle írásmóddal betűk gyanánt él.” „Ezek a székelyek, kik a scythiai betűket még el nem felejtették, azokat nem tinta és papiros segítségével, hanem pálcákra metszés mesterségével, rovás módjára használják.” Őt a sorban [[Antonio Bonfini|Bonfini]], [[Szamosközy István]] és mások követték. [[Oláh Miklós (esztergomi érsek)|Oláh Miklós]] írta a 15. századi székelyekről: „...fapálcákra némely jegyeket rónak, melyek közöttük valamit jelentenek, s az így rótt pálcákat barátjaikhoz és szomszédaikhoz izenet és levél gyanánt használják.” {{refhely|Révay|133. o.|azonos=R133}}
Tudományos igényességgel első ízben [[Telegdi János (érsek)|Telegdi János]], majd [[Bél Mátyás]] írta le. Ezt követően [[Orbán Balázs (író)|Orbán Balázs]] néprajzkutató fedezte fel az [[énlaka]]i feliratot is [[székelyföld]]i kutatóútja során 1864-ben, amely ekkor az egyetlen eredetiben fennmaradt és ismert rovásemlékünk volt. Ezt követően Szabó Károly kísérelte meg a kétkedőkkel szemben bebizonyítani a székely írás létezését ([[Vásáry István (orientalista)|Vásáry István]], 1973.). Az 1800-as évek végén Nagy Géza vetette fel egy előadásában (amelynek a szövege nem maradt ránk) a jelformák felületes hasonlósága alapján, hogy az akkor még megfejtetlen ótürk írás a székely írás őse lehet. [[Fischer Károly Antal]] 1889-ben jelentette meg ''„A hun-magyar írás s annak emlékei”'' című tanulmányát, amiben a különféle betűalakok összehasonlítását végezte el, valamint összegyűjtötte az általa ismert lényeges leleteket.
[[Sebestyén Gyula (történész)|Sebestyén Gyula]] érdeklődése már a [[20. század]] kezdete előtt a rovásírás felé fordult, míg végül 1909-ben kiadta a ''„Rovás és rovásírás”'' nevű kötetét, amelyben egybegyűjtötte mindazt a tudományos eredményt, amit addig ő és elődei elértek. A [[Magyar Tudományos Akadémia]] megbízásából ezután jelentette meg a ''„A magyar rovásírás hiteles emlékei”'' című művét ([[1915]]). Ebben meglehetősen szigorúra szabta a »hitelesség« követelményét, ami a kor hamisítási botrányai után meg is érthető. A könyv albumszerűen tartalmaz hasonmásokat az eredetikről.<ref name=kutatas1>[[Révai nagy lexikona]], Budapest, 1924.</ref>
Sebestyén Gyula után az akadémikus tudomány képviselői közül [[Németh Gyula (nyelvész)|Németh Gyula]], [[Jakubovich Emil]], [[Melich János]], [[Csallány Dezső]], [[Ferenczi Sándor (régész)|Ferenczi Sándor]] foglalkozott a rovásírással. Ez idő alatt külföldön is jelentek meg rovásírásról írt, azzal foglalkozó művek, például [[Magyar Adorján]], [[Fehérné Walter Anna]], [[Badiny Jós Ferenc]] és [[Novotny Elemér]] – tehát külföldre szakadt magyarok – tollából. Magyarországon az akadémikus szemlélet képviselőiként [[Püspöki Nagy Péter]], [[Vásáry István (orientalista)|Vásáry István]], [[Róna-Tas András]], [[Sándor Klára]], [[Kéki Béla]], [[Benkő Elek]], [[Ráduly János]], [[Ferenczi István (régész)|Ferenczi István]], [[Vékony Gábor]] és [[Erdélyi István (régész)|Erdélyi István]] írtak később e témában. A rendszerváltás táján és azt követően a könyvkiadás lehetőségeinek bővülésével élve jelentek meg nem akadémikus kutatók, például [[Forrai Sándor]],<ref>Forrai Sándor: Küskarácsonytól sülvester estig, egy botra rótt középkori székely kalendárium és egyéb rovásírásos emlékeink, Múzsák, Budapest, 1985.</ref> majd az Írástörténeti Kutatóintézet által egybefogott Varga Géza, Simon Péter, Szekeres István, ezt követően pedig Varga Csaba írásai, amelyek esetenként másfajta szemléletet képviselnek,<ref>* [http://csinyalohaz.hu/index.php/cikkek/81-a-szekely-rovasiras-eredete Varga Géza: A székely rovásírás eredete, Írástörténeti Kutatóintézet, 1998.]</ref><ref>Varga Csaba: Jel, jel, jel avagy az ABC 30 000 éves története, Fríg Könyvkiadó, Budapest, 2001.</ref>
=== Avar–onogur–kazár elmélet ===
| |||