„André Gide” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Linkelések. |
||
20. sor:
André Gide 1869. november 22-én Párizsban született. Édesapja [[Paul Gide]], a [[Sorbonne]] [[jog]]i karán tanított, [[protestáns]] családból, [[Uzès]] városából származott. Édesanyja Juliette Rondeaux gazdag, [[katolikus]] [[polgárság|polgárcsaládból]] származott, akinek tagjai csak Juliette születése előtt néhány generációval lettek protestánsok. André gyermekkorának meghatározó élményei voltak a [[Normandia|Normandiában]] és Uzès-ben nagyszüleinél eltöltött időszakok. Már ekkor szerette a természetet és magával ragadta a francia táj szépsége. Szigorú, protestáns nevelést kapott, később íróként egész életművét meghatározta a belé nevelt [[dogma (fogalom)|dogmák]] elleni harc.
Párizsban a Gide család a [[Luxembourg kert]] közelében lakott. Tőlük nem messze élt Anna Shackleton, egy [[skótok|skót]] származású, vallásos nevelőnő, aki korábban a Rondeaux család szolgálatában állt, mint a fiatal Juliette Rondeaux nevelője. Juliette és Anna később jó barátnők lettek, és Párizsban is tartották a kapcsolatot. Az egykori nevelőnő kedvességével, vidám természetével és intelligenciájával a fiatal Andréra is nagy hatást gyakorolt. Az asszony 1884-ben bekövetkezett halála mélyen megrázta az írót, később két könyvében is felidézte anyja egykori barátnéjának alakját (''[[A mennyország kapuja (regény)|A mennyország kapuja]]'' című regényében és ''Ha csak a mag el nem hal''
Gide igen fiatalon megtanult [[zongora|zongorázni]], de nem került olyan tanár kezei alá, aki igazi zenészt tudott volna belőle faragni, így zenei tanulmányai hamar félbeszakadtak. 1877-ben beíratták egy [[strassbourg]]i elit szakközépiskolába, ahol hamarosan három hónapnyi kényszer szünetre küldték, rossz szokásai miatt, ami alatt az - író saját elmondása szerint az - önkielégítést értették. Az orvosok még kasztrációval is megfenyegették emiatt, ám minden hiába volt, a fiatal Gide nem hagyott fel az az önkielégítéssel. Pedig azt ebben az időben erkölcstelenek tartották. De az iskolába rövid idő múlva visszatérhetett.
55. sor:
1900-ban eladta az addig lakhelyéül szolgáló ''La Roque-Baignard''-ot és új otthon építtetésébe kezdett [[Auteuil]]-ben. Később a házat lakhatatlannak nyilvánította, felesége nem sokkal beköltözésük után [[influenza|influenzát]] kapott. Ennek ellenére 1906 és 1928 között, huszonkét éven át volt ez az otthonuk.
1902-ben megjelent ''Meztelenül'' című műve, amelyben leszámolt
1909-ben befejezte
=== Az [[első világháború]] alatt ===
115. sor:
Gide a [[pogányság|pogány]] görögök leszármazottjának gondolta magát, eszménye pedig [[Johann Wolfgang von Goethe|goethe]]i teljesség és derű lett. Saját elmondása szerint vallásos neveltetése "gyűrődést" vasalt a lelkébe fiatal korában, és ez késztette rá, hogy íróként újra és újra visszatérjen a vallás problémájához. Idegen volt tőle minden [[tragikum|tragikus]] életérzés és az [[egzisztencializmus]] sem izgatta soha. Két vallásos tárgyú regényt írt, amelyek súlyos ítéletek voltak a protestáns dogmák felett.
''[[A mennyország kapuja (regény)|A mennyország kapuja]]'' című könyvében Alissa lemond a földi boldogságról, szerelméről, mert a mennyország kapuja szűk két embernek. De az üdvösséget nem önmagának, hanem a szeretett férfinak akarja biztosítani, aki azonban a földi boldogságra vágyik. Alissa önfeláldozásának így a lány és a férfi is áldozatául esik. A szerencsétlen hősnő a regény végén magára maradottan haldoklik és ekkor hirtelen felébred benne a gyanú: lehetséges, hogy nagyszerű áldozata hiábavaló volt, ostoba és gonosz. Életében a lelki nagyság eszményét kergette, míg végül ő is és kedvese is áldozatul esett az embertelen ideálnak. Gide egyébként ezt gondolta a protestáns magatartás sajátjának: az önfeláldozó lemondás kultuszát, melynek egyetlen elégtétele maga az áldozat feltételezte lelki nagyság.
Gide másik "protestáns regénye" a ''Pásztorének''. A mű főhőse egy lelkipásztor, aki magához vesz egy vak lányt, hogy megmutassa neki [[Isten]] világát. A cselekmény [[Ludwig van Beethoven|Beethoven]] hatodik [[szimfónia|szimfóniájának]] magasztos légkörével indít. Azonban hamar disszonáns elemek jelenek meg a történetben. A pap fokozatosan beleszeret pártfogoltjába, de ennek nem ébred tudatára. Amikor pedig már nem tagadhatja maga előtt tovább a tényt, igyekszik megszabadulni a szemeit borító hályogtól. Nem látja, de nem is akarja látni, hogy felesége szenved és fia szintén szerelmes a vak lányba, akit apja végül féltékenységből távolít el otthonról. Mindeközben pedig rutinos magyarázóként könnyen menti fel önmagát minden vétség alól és igyekszik megnyugtatni pártfogoltját is. Gertrud megoperáltatja a szemeit, visszanyeri látását és megpillantja a bűnt és az áldozatokat. A pap fiát Jacques-ot megpillantva rádöbben, hogy ő ezt a fiatal arcot szerette, amelyet vaksága idején tévesen tulajdonított a papnak. Ám Jacques szerzetes lett, Gertrud pedig végül kifosztott és reménytelen áldozatként öngyilkossággal fizet a pap vakságáért. A könyv 1919-ben jelenet meg és a végső leszámolást jelentette az író számára vallásos énjével.
224. sor:
* ''Oscar Wilde''; ford. Lányi Viktor; Kultúra, Bp., 1925 ''(Kultúra Könyvtár)''
* ''Meztelen''; ford. Gyergyai Albert; Franklin, Bp., 1925 ''(Külföldi regényírók)''
* ''Isabelle'' / ''Pásztorének. Két regény''; ford. [[Gyergyai Albert]]; Pantheon, Bp., 1929
* ''A Vatikán pincéi''; ford. König György; Franklin, Bp., 1934 ''(Külföldi regényírók)''
* ''Utazásom Szovjetunióban''; ford. [[Déry Tibor]]; Cserépfalvi, Bp., 1937 ''(Válság és új élet)''
* ''A nők iskolája''; ford. Zigány Miklós; Vigilia, Bp., 1942
* ''A mennyország kapuja''; ford. Gyergyai Albert; Franklin, Bp., 1944 ''(Külföldi regényírók)''
232. sor:
===1945–===
* ''Irodalmi hatások''; ford. Gyergyai Albert; Egyetemi Ny., Bp., 1946 ''(Az Egyetemi Nyomda kis tanulmányai)''
* ''A Vatikán titka. Regény''; ford. [[Sárközi Márta]], bev. Nagy Péter; Európa, Bp., 1958
* ''A pénzhamisítók. Regény''; ford. [[Réz Pál]], utószó [[Mesterházi Lajos]]; Európa, Bp., 1966
* ''Gondolatok Chopinről''; ford. [[Szávai János]], utószó Gyergyai Albert; Zeneműkiadó, Bp., 1967
* ''Kongói utazás''; ford. [[Szávai Nándor]], utószó [[Nagy Péter (irodalomtörténész)|Nagy Péter]]; Európa, Bp., 1968
* ''Rosszul láncolt Prométheusz''; ford., bev. Nagy Annamária; Kriterion, Bukarest, 1971 ''(Téka)''
* ''Visszatérés a Szovjetunióból'' / ''Visszatérés a Szovjetunióból, 1936. november'' / ''Amit még el kellett mondanom, 1937. június''; ford. Déry Tibor, Réz Pál, előszó [[Szilágyi Ákos (költő)|[Szilágyi Ákos]]; Interart Stúdió, Bp., 1989 ''(Visszatérés...)'' {{ISBN|963-02-6414-5}}
* ''Ha el nem hal a mag''; ford. [[Bognár Róbert]]; Európa, Bp., 1991
* ''A nők iskolája''; ford. [[Sóvágó Katalin]]; Metropolis, Bp., 2011 ''(Irodalmi Nobel-díjasok könyvtára)''
== Források ==
* K. Jakab Antal: ''Irodalmi Nobel-díjasok lexikona'', Saxum, Bp., 2002. 96-98. o.
* [[Csűrös Klára]]: ''André Gide'', in.: ''A francia irodalom a XX. században'', Gondolat, Bp., 1976, 189-206. o.
* [http://www.literatura.hu/irok/xxszazad/euproza/andre_gide.htm André Gide életének és munkásságának ismertetése a neten]
* {{VIL|3}}
| |||