Gyulai Elemér

Gyulai Elemér (Kaposvár, 1904. február 19. – ?, 1945.) zeneszerző, zenepszichológus.

Gyulai Elemér
Született	1904. február 19. Kaposvár
Elhunyt	1945 (40-41 évesen)
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	zeneszerző
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Gyulai István kaposvári iskolaigazgató és Mikes Ilona fia. A középiskolát szülővárosában végezte, majd a Zeneakadémián tanult, ahol Siklós Albert tanítványa volt. Zenei tanulmányaival párhuzamosan a Budapesti Tudományegyetemen is tanult és jogi diplomát szerzett. Magyarországon elsőként foglalkozott tudományosan a zenepszichológiával. 1936 és 1938 között módszeres kísérleteket folytatott az Országos Szociálpolitikai Intézetben a zenehallgatás másodlagos színélményeinek vizsgálatára. Ennek során hallgatóinak zeneműveket mutatott be és feljegyezte asszociációikat és érzelmi állapotuk változásait. A szinesztéziás kutatásait összefoglaló műve két évtizeddel halála után jelent meg. Szerzeményeivel több nemzetközi és hazai díjat nyert. Számos cikke jelent meg folyóiratokban (Búvár, Magyar Zenei Szemle, A hangszer). A második világháború alatt igyekezett zsidó származású feleségét és barátait megmenteni a deportálástól, s egyes feltételezések szerint ennek is köszönhető, hogy a keleti frontra került. 1945-ben szovjet fogságban vesztette életét.

Magánélete

Felesége Zoltán Aladár bankigazgató és Janovitz Margit lánya, Klára volt, akit 1937. augusztus 1-jén Budapesten, a Terézvárosban vett nőül.

Művei

• zenekari művek (Divertimento, 1944)
• kamarazene (Zongoranégyes, 1939; Vonósnégyes, 1943)
• zongoraszonáták
• dalok

Írásai

• A zene hatása (Budapest, 1936)
• A látható zene (1944, megjelent Budapest, 1965)

Díjai, elismerései

• Liszt-díj (1937)
• Chopin-díj (1938)

Források

• Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
• Bársony Péter: A vészkorszak magyar muzsikus áldozatai (parlando.hu), Online elérés