Acsinszk
Acsinszk (oroszul: Ачинск) város Oroszország ázsiai részén, a Krasznojarszki határterületen, az Acsinszki járás székhelye. A határterület harmadik legnagyobb lélekszámú városa, mely a 20. század eleji városkép egy részét is megőrizte. Jelentős nehézipari központ.
| Acsinszk (Ачинск) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Föderációs alany | Krasznojarszki határterület | ||
| Irányítószám | 662150–662165 | ||
| Körzethívószám | 39151 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 105 264 fő (2017)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Időzóna | UTC+7 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Acsinszk
Pozíció Oroszország térképén
| |||
 é. sz. 56° 16′ 54″, k. h. 90° 30′ 14″Koordináták: é. sz. 56° 16′ 54″, k. h. 90° 30′ 14″ | |||
Acsinszk
Pozíció a Krasznojarszki határterület térképén
| |||
| Acsinszk weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Acsinszk témájú médiaállományokat. | |||
.png)
.png)
Népessége: 109 155 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]
Elhelyezkedése szerkesztés
A Krasznojarszki határterület délnyugati részén, Krasznojarszktól 163 km-re nyugatra, a Csulim (az Ob mellékfolyója) jobb partján, a kis Acsinka folyó torkolatánál helyezkedik el. Az erdős sztyepp övezetben, a Kanszk-acsinszki-szénmedence nyugati részén fekszik.
Vasúti csomópont a transzszibériai vasútvonalon, melyről szárnyvonal vezet északra Leszoszibirszk felé és délre Abakan felé. A városon át vezet a „Szibéria” nevű R255-ös főút (oroszul: 
).
Éghajlata szerkesztés
Éghajlata szélsőségesen kontinentális. Az 1893–2013 közötti időszak átlagában a levegő középhőmérséklete januárban -16,9 °C, júliusban 18,3 °C. A legmagasabb hőmérséklet 35,3 °C (1969. júniusban), a legalacsonyabb -46,5 °C (1966. decemberben) volt. A csapadék éves mennyisége 453 mm.[3]
| Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rekord max. hőmérséklet (°C) | 4,2 | 6,0 | 16,5 | 27,3 | 34,8 | 34,6 | 34,4 | 33,3 | 30,7 | 23,0 | 13,8 | 6,1 | 34,8 |
| Átlagos max. hőmérséklet (°C) | −11,8 | −8,8 | −1,1 | 7,2 | 16,3 | 22,2 | 24,4 | 21,5 | 14,4 | 5,6 | −4,1 | −9,4 | 6,5 |
| Átlaghőmérséklet (°C) | −15,2 | −12,7 | −5,4 | 2,5 | 10,7 | 16,7 | 19,1 | 16,4 | 9,8 | 2,2 | −7,3 | −12,8 | 2,1 |
| Átlagos min. hőmérséklet (°C) | −18,6 | −16,5 | −9,7 | −2,2 | 5,0 | 11,1 | 13,8 | 11,3 | 5,3 | −1,3 | −10,5 | −16,3 | −2,3 |
| Rekord min. hőmérséklet (°C) | −44,8 | −41,0 | −30,1 | −25,1 | −8,5 | −1,0 | 2,3 | 0,5 | −7,9 | −21,5 | −37,2 | −41,3 | −44,8 |
| Átl. csapadékmennyiség (mm) | 18 | 12 | 15 | 27 | 39 | 60 | 65 | 67 | 49 | 41 | 34 | 28 | 453 |
| Forrás: meteolabs.ru: Ачинск погода и климат | |||||||||||||
Története szerkesztés
.jpg)
.jpg)
A Csulim vidékén az első orosz cölöperődöt (osztrog) 1641-ben építették. Ezt később másik helyre szállították át, és miután a jenyiszeji kirgizek felégették, 1683-ban újabb osztrogot emeltek, amely hasonló sorsra jutott. 1710-ben épült az utolsó faerődítmény, nagyjából a mai város helyén, a Csulim partján, az Acsinka folyó torkolatánál. A folyónév és a település neve a tatár (vagy türk) acsi népcsoport nevéből származik. Daniel Gottlieb Messerschmidt német botanikus, Szibéria első tudományos kutatója 1722-ben erre utazott és rövid leírást adott az acsinszki osztrogról.
Az első itteni erődítmények feladata volt a jaszak (szibériai prémadó) beszedése és az orosz telepek megvédése a kirgizek támadásaitól. Az állandó katonai fenyegetés sokáig hátráltatta orosz népesség kialakulását. A kozákokat követő első orosz parasztcsaládok csak 1735 után érkeztek a vidékre. Döntő változást jelentett, hogy 1726-tól 1735-ig megépült a Szibériából Moszkvába vezető postaút (Сибирский тракт). A faerőd elvesztette katonai jelentőségét, és a Tomszk–Krasznojarszk útvonalon fekvő Csulim parti település fokozatosan a tranzitkereskedelem egyik központja lett.
Először 1782-től 1797-ig volt város, majd 1822-ben (a Jenyiszejszki kormányzóság megalapításakor) ismét városi rangot kapott. 1888-ban a városnak több mint 5000 lakosa volt, és a Csulimon már néhány gőzhajó (teher- és személyszállító) is közlekedett. A város történetének meghatározó eseménye volt, hogy a 19. század legvégén megépült a transzszibériai vasútvonal és a helyi vasútállomás. 1913-ban elkezdődött a dél felé vezető szárnyvonal építése, amit a háború miatt csak 1926-ra fejeztek be.
Az 1930-as évek nagy iparosítási hulláma a várost elkerülte, de 1955 után a hatalmas timföldgyár létesítése és üzembe állítása (1970) alapjaiban változtatta meg a város életét. Ez többek között a lélekszám gyors növekedését, a város- és lakásépítés felfutását, kommunális, oktatási és egészségügyi létesítmények alapítását jelentette, de a környezet állandó szennyezését is magával hozta. A városi autóbuszközlekedés az 1950-es évek közepén kezdődött, az első villamosvonal 1967-ben nyílt meg. A város közelében létesített kőolajfinomító újabb munkahelyeket teremtett, de a környezetszennyezést is tovább növelte.
Gazdasága szerkesztés
Acsinszk a Kanszk-acsinszki-szénmedence nyugat részén fekszik, környezetében több külszíni fejtés található. A bányászott barnaszenet főként a körzet – többek között Acsinszk – üzemeiben, hőerőműveiben hasznosítják. Gazdaságának meghatározó ágazata a timföldgyártás, a kőolajfeldolgozás, a cementgyártás, valamint a vasúti csomópont működtetése. A körzetben barnaszénen kívül nefelint és mészkőt is bányásznak, mindkettő a timföldgyártás alapanyaga.
A város életét meghatározó iparvállalat a timföldgyár (Acsinszkij glinozjomnij kombinat). Acsinszk délnyugati peremén, több mint 3000 hektáron terül el, mindhárom villamosvonal ehhez a gyárhoz vezet. Létesítéséről a szovjet kormány 1955-ben döntött, 1970-ben kezdett termelni. 2000 óta a világ egyik legnagyobb aluminiumipari cégéhez, a RUSZAL-hoz tartozik (ОК РУСАЛ, Российский алюминий; United Company RUSAL, UC Rusal). Évi egymillió tonna timföldet és félmillió tonna szódát bocsát ki. A munkaképes lakosság jelentős részének munkahelye, kiszolgáló- és leányvállalataival együtt mintegy 7000 embernek ad munkahelyet. A kombinát része a 320 MW-os hőerőmű, mely a kombinát céljaira termel, de a város távfűtését és meleg víz ellátását is biztosítja. Az erőmű évi több mint kétmillió tonna barnaszenet használ fel.[4] A kombinát (külön részlege) biztosítja a város ivóvízellátását is.
A timfölgyártáshoz kapcsolódó acsinszki cementgyár 1965-ben kezdett termelni. 2002-ben a termelést leállították, de 2007 óta ismét működik, és azóta jelentős fejlesztéseket hajtottak végre.[5]
Az Acsinszki Kőolajfeldolgozó Gyárat (Ачинский нефтеперерабатывающий завод) nem közvetlenül a városban, hanem néhány km-rel északabbra, Bolsoj Uluj-i járásban létesítették. Tervezése 1968-ban, építése 1972-ben kezdődött, a termelés 1982 végén indult meg. A kőolajfinomító 1993-ban átalakult részvénytársasággá, 2007 óta a RoszNyefty olajholding része. Évi 7 millió tonna kőolajat dolgoz fel, és kb. százféle olajszármazékot állít elő, jelentős részben motorbenzint. Termékeinek zömét a belső (szibériai) piacon értékesíti.[6]
Komoly gondokat okoz a nagyüzemek környezetszennyező működése: a levegő (a szálló por), a vizek, a talaj szennyezettsége.
A város 1934-ben alapított nagy malomipari üzeme (Ачинский зерноперерабатывающий комбинат), amely 2004-től egy agroholding része volt, 2015-ben csődbe jutott, 2017-ben kezdeményezték felszámolását.[7][8]
Szállítás, közlekedés szerkesztés
Acsinszk vasúti csomópont a transzszibériai vasútvonalon. Állomásáról szárnyvonal vezet az északi Leszoszibirszkbe, a Jenyiszej-parti kikötővárosba és faipari központba; valamint dél felé Abakanba és Minuszinszkbe. Krasznojarszk irányában naponta több autóbusz- és vonatjárat (illetve HÉV, vagyis elektricska) közlekedik. A járási székhelyekre is menetrendszerű buszjáratok közlekednek.
A város repülőtere csak könnyebb gépek fogadására alkalmas. Elsősorban mezőgazdasági szállítási munkákat, megbízásokat vagy egészségügyi szolgáltatásokat végez. Menetrendszerű személyforgalma nincs (2019-ben).
Acsinszk – a városi autóbuszhálózat mellett – saját villamoshálózattal is rendelkezik, bár a kocsiparkja elöregedett. A három villamosvonal mindegyike elsősorban a timföldgyári dolgozók munkába járását szolgálja.
A Csulimon a városnak csak ideiglenes átkelőhelye van. A járás túlparti településeivel pontonhíd biztosítja az összeköttetést, melyet évente koranyáron összeállítanak és ősszel szétszerelnek. Télen a folyó vastag jegén jelölik ki az átkelőhelyet.[9] Talán 2020-ban elkezdődik egy állandó híd építése, amely a várost elkerülő autóút része lesz.[10]
Városkép szerkesztés
Az állomás melletti lakótelep a szovjet korszak elavult technológiájával, házgyári elemekből készült. A városközpontban emelkednek a központi intézmények modernebb, többemeletes épületei. A régi városrész a vasútállomástól 3,5 km-re délre, dombon helyezkedik el, legmagasabb pontjáról rálátás nyílik a Csulim völgyére. A központtól lejtős utak vezetnek délre az Acsinka folyóhoz, azon túl régi házak lakónegyedei állnak, és ott van a város legnagyobb temploma is. Tovább dél felé többemeletes lakóépületek sorakoznak, mellettük az egykori kaszárnyák negyede látható.[11]
Az orosz–japán háború háború után, 1907–1916 között Acsinszkban egyemeletes kaszárnyák egész sora épült, önálló városrészt alkotva. Építésükhöz külön téglagyárat alapítottak. A vidéki szibériai városokban szokatlan épületegyüttes jobb állapotú részeiben napjainkban lakások vannak, illetve katonai iskola működik, más részük lepusztult.[12]
Kultúra, látnivalók szerkesztés
Az acsinszki helytörténeti múzeum a Krasznojarszki határterület második legrégebbi múzeuma. 1883-ban a városvezetés támogatásával a helyi iskola tanára alapította; igaz, hogy a kis gyűjteményt a saját lakásán tartotta és néhány évvel később elköltözött a városból. Valójában csak az 1920-as években újították fel a gyűjtő- és bemutatói tevékenységet. Jelenlegi épülete egy helyi kereskedőcsalád 1898-ban téglából emelt egykori lakóházában kapott helyet. A múzeum őrzi és bemutatja a közép-szibériai táj és történelem emlékeit, viszonylag gazdag régészeti és néprajzi gyűjteménnyel is rendelkezik.[13]
A város színházát (drámai színház) 1935-ben alapították. 1937-ben költöztették a jelenlegi, neoklasszicista stílusú épületbe, mely eredetileg a városi Társasági Gyűlés számára épült, 1920-tól pedig múzeum volt.[14]
A városnak sok fa- és téglaépítésű műemlék jellegű háza van. Ezek részben az egykori kereskedőcsaládok főutcán álló, régóta felújításra váró díszes lakóházai. Megmentésükhöz sok pénzre lenne szükség, a felújításhoz szükséges összeget azonban a város önmaga nem tudja előteremteni.[10] A földszintes vagy egyemeletes faházak némelyike megőrizte a hagyományos szibériai népi építészet faragott díszítőelemeit.
A város legrégebbi fennmaradt kőépülete és egyben műemléke a Kazáni Miasszonyunk-ikonnak szentelt ötkupolás templom. 1826-tól 1831-ig épült. 1940-ben bezárták, de nem rombolták le, hanem sokáig raktárnak használták. 1996 óta újra tartanak benne misét. A polgármester 2018 végi tájékoztatója szerint az épület igen rossz állapotban volt, a kupola teljes cseréje vált szükségessé.[10][15] Az egykori zsinagóga épületében (1905–1907) a városi mentőállomás kapott helyet.[16]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ http://www.gks.ru/free_doc/doc_2017/bul_dr/mun_obr2017.rar
- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 11.)
- ↑ GMO Acsinszk Archiválva 2019. július 29-i dátummal a Wayback Machine-ben (meteo.krasnoyarsk.ru, hozzáférés: 2019-01-17)
- ↑ Zamknuty, stobi otdaty (Np-press.ru, 2013-12-18. Hozzáférés: 2019-01-20)
- ↑ Az acsinszki cementgyár
- ↑ Enciklopegyija Krasznojarszkovo kraja / Acsinszkij nyeftyepererabotajuscsij zavod. [2019. március 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 11.)
- ↑ Enciklopegyija Krasznojarszkovo kraja / Acsinszkij melkombinat. [2019. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 11.)
- ↑ Зернопереработчики продают завод в Ачинске (Zapad24.ru, 2017-05-23, hozzáférés: 2019-01-17)
- ↑ [1] (Zapad24.hu, 2014-10-10; hozzáférés: 2019-01-19)
- ↑ a b c Polgármesteri sajtótájékoztató (Novaja Pricsulimka c. lap, 2018.12.30. Hozzáférés: 2019-01-19)
- ↑ Acsinszk (Outdoors.ru)
- ↑ Komplex vojennovo gorodka (Outdoors.ru)
- ↑ Az acsinszki helytörténeti múzeum Archiválva 2019. március 21-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2019-01-17)
- ↑ A városi színházról
- ↑ [2] (Outdoors.ru, hozzáférés: 2019-01-19)
- ↑ Szinagoga, 1907 (Ookn.ru, hozzáférés: 2019-01-19)
Források szerkesztés
- Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izd. Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994). ISBN 5 85270 026 6
- Enciklopegyija Krasznojarszkovo kraja (orosz nyelven). [2019. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 12.)
- Acsinszk (Hozzáférés: 2019-01-13)
- RUSZAL, Acsinszkij glinozjomnij kombinat Archiválva 2019. április 11-i dátummal a Wayback Machine-ben (Zapad24.ru. Hozzáférés: 2019-01-13)
További információk szerkesztés
- Acsinszk (Egy városlakó szemével, oroszul. Hozzáférés: 2019-04-11)
- Fotók a város régi házairól
- RUSZAL
