Az orléans-i szűz (opera)

Az orléans-i szűz (eredeti címén: Орлеанская дева; átírásban: Orleasznkaja gyeva) Pjotr Iljics Csajkovszkij orosz zeneszerző egyik négyfelvonásos operája. Szövegkönyvét Vaszilij Andrejevics Zsukovszkij drámafordítása alapján a zeneszerző írta. A mű alapjául Friedrich Schiller Die Jungfrau von Orléans című színdarabja szolgált. A mű ősbemutatójára 1881. február 13-án került sor Szentpéterváron, a Marinszkij-színházban. Magyarországon még nem játszották.

Az orléans-i szűz
Eredeti nyelv orosz
AlapműAz orléans-i szűz
Zene Pjotr Iljics Csajkovszkij
Szövegkönyv Pjotr Iljics Csajkovszkij
Felvonások száma
  • 4 felvonás
  • 6 szín
Főbb bemutatók 1881. február 13.

A mű keletkezésének története szerkesztés

Csajkovszkij a komponálást 1878 áprilisában az oroszországi Kamenkában kezdte, majd a következő években, európai utazásai során folytatta. Az opera írásával magántermészetű problémái miatt lassan haladt, így csak 1880-ban fejezte be a művet. A szentpétervári ősbemutatótól várt siker elmaradt. 1882-ben a Marinszkij-színház igazgatóságának kérésére átdolgozta a művet, de ez a változatot csak jóval a zeneszerző halála után, 1899. február 3-án mutatták be. Ma a művet ebben a formájában játsszák.

Szereplők szerkesztés

Szereplő Hangfekvés
Jeanne d’Arc alt
VII. Károly király tenor
Bíboros basszus
Agnes Sorel szoprán
Dunois, francia lovag bariton
Lionel, burgundiai lovag bariton
Raymond, Jeanne kérője tenor
Thibaut, Jeanne apja basszus
Bertrand, egy paraszt tenor
Francia katona tenor
Lore, egy katona bariton
Udvaroncok, udvarhölgyek, francia és angol katonák, lovagok, szerzetesek, cigányok.

Cselekmény szerkesztés

Első felvonás szerkesztés

Domrémyben a település lakói a tavasz ünnepére készülnek. Apja egyre inkább sürgeti Jeanne-t, hogy mihamarabb keljen egybe jegyesével, Raymonddal. Teszi mindezt azért, mert szerinte most amikor az angolok egyre inkább fölénybe kerültek a francia seregek felett, egy nőnek egy erős férfi védelmére van szüksége. Jeanne azonban vonakodik, mert egy álmot látott, miszerint egy szent küldetést kell egyedül teljesítenie: az ég akarata az, hogy népe élére álljon és győzelemre vezesse. Váratlanul parasztok menekülő csapata tűnik fel Bertrand vezetésével. Hírül hozzák, hogy az angolok már a szomszéd település határában járnak és menekülésre szólítanak fel mindenkit. Jeanne azonban eléjük áll és megjósolja, hogy az angolokat Orléans-nál meg fogják állítani, sőt, vezérük, Salisbury is rövidesen elesik majd. Szavait kétkedéssel hallgatják, ám nemsokára egy francia katona érkezik Salisbury halálának hírével. A falu lakossága megünnepli ezt a hírt és Jeanne-t nagy kísérettel a király elé, Chinon várába vezetik.

Második felvonás szerkesztés

VII. Károly, a trónörökös kilátástalannak tartja a helyzetet és a menekülést fontolgatja. A rossz hírek sorát Dunois folytatja, aki jelenti, hogy a kincstár üres. Agnes Sorel, Károly szeretője felajánlja ékszereit, hogy abból tudják megerősíteni a hadsereget. Dunois sürgeti Károlyt, hogy ütközzön meg az angolokkal, de ő vonakodik itt hagyni kedvesét. Eközben elévezetnek egy sérült katonát, Lore-t, aki jelenti a franciák nem várt diadalát és a hírt, hogy egy fiatal leány szembeszállt az angolokkal. Csakhamar hatalmas üdvrivalgások közepette megérkezik az orléans-i szűz is, és személyesen elmeséli Károlynak álmát.

Harmadik felvonás szerkesztés

Reims közelében az angol tábort felgyújtották, katonáik fejvesztve menekülnek. Jeanne maga is részt vesz a harcokban és bátran megvív egy burgundiai lovaggal, Lionellel. Már éppen leszúrni készül, amikor a lovagnak felcsúszik a sisakrostélya. Arcát megpillantva Jeanne-ban eddig általa nem ismert érzés támad és megkegyelmez neki. Jeanne menekülésre biztatja a lovagot, ám az marad, hogy hálát mondjon a leány nagylelkűségéért. Dunois-tól engedélyt kér, hogy Franciaországban maradhasson. A csata után a reimsi katedrálisban Károlyt királlyá koronázzák. Az ünnepségen jelen van Jeanne is, akit a király nyilvánosan a megmentőjének nevez. A tömegben felbukkan Jeanne apja, aki boszorkánysággal vádolja meg a leányát. A bíboros választ vár Jeanne-tól az ellene felhozott vádakra, de a leány hallgat. Lionel rosszat sejtve menekülésre biztatja, ám Jeanne nem menekül, kész szembenézni a rá váró sorssal.

Negyedik felvonás szerkesztés

Jeanne érzelmeivel vívódik: szerelmes Lionelbe és elmenekülne vele, ugyanakkor megmentené népét a gyűlölt angoloktól. Akkor sem tud dönteni, amikor a lovag felkeresi, hogy megvallja őszinte szerelmét. Váratlanul a bíboros emberei törnek rájuk és Jeanne-t elfogják. Rouen főterén az egyházi törvényszék boszorkányság vádjával máglya általi halálra ítéli. Amint kigyúl a tűz, angyali szózat hallatszik: lelke az égbe szállt.

Híres áriák, kórusművek szerkesztés

  • Car, visnyij, szil - Himnusz (első felvonás)
  • Szvjatoj atyec, minjá zavut Joanna - Jeanne áriája (második felvonás)

Források szerkesztés