Geo Metro
A Geo Metro kiskategóriás autó, mely a Suzuki Swift észak-amerikai változataként, a Suzuki és a General Motors közös munkája révén jött létre. Az autót 1989 és 2001 között gyártották. A kocsi 1989 és 1997 között Geo márkanév alatt került piacra, majd a márka megszűnése után 1998-tól 2001-ig Chevrolet Metro néven árulták. A Geo Metro fejlődését, alakulását folyamatosan befolyásolták a Suzuki Swift változásai. A Metrónak összesen négyféle karosszériaváltozata volt: három- és ötajtós ferde hátú, négyajtós szedán és kétajtós kabrió. Gyártásának befejezése után a Daewoo Kalos és annak más elnevezésű változatai vették át a helyét a General Motors kínálatában.
| Geo Metro | |
 | |
| Gyártási adatok | |
| Gyártó | Suzuki CAMI Automotive General Motors |
| Gyártás helye |  Hamamacu, Japán Ingersoll, Ontario, Kanada |
| Gyártás éve | 1989 – 2001 |
| Modellvariánsok | Háromajtós ferde hátú Négyajtós szedán Ötajtós ferde hátú Kétajtós kabrió |
| Kategória | Kiskategóriás autó |
| A(z) modell műszaki adatai | |
| Méret és tömegadatok | |
| Üzemanyag | benzin |
| Teljesítmény | |
| Előző | Suzuki Swift |
| Következő | Chevrolet Aveo |
| Kapcsolódó modellek | |
| Suzuki Swift/Cultus | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Geo Metro témájú médiaállományokat. | |
A Swiften alapuló és az Észak-Amerikában Suzuki Forsa, Suzuki Swift, Chevrolet Sprint, Geo Metro és Pontiac Firefly néven árusított modellek 1985 és 1989 között Japánban készültek és onnan szállították őket Amerikába. Az 1990-es év kezdetétől azonban a gyártás áttevődött a CAMI Automotive üzemeibe, mely egy a Suzuki és a General Motors által fele-fele arányban birtokolt autógyár volt Ontarióban, Kanadában. Az első hónapokban csak az összeszerelés folyt Kanadában, de aztán az alkatrészgyártás is beindul a CAMI-nál, igaz, a szedán változatok egyes elemei továbbra is Japánból érkeztek. Az ontariói gyár soha nem érte el azt a darabszámot a Geo Metro gyártása során, melyet a japánok elvártak volna tőle.[1] A legtermelékenyebb évben több mint 100 ezer darab Metro hagyta el a gyártósort, de ez a szám 2000-re 32 ezerre esett vissza, aminek oka a kisautók iránti kereslet csökkenése volt az észak-amerikai piacon.[2] Az érdeklődés visszaesést jól mutatja, hogy amíg 1996-ban 88 700 Geo Metro talált gazdára, addig egy évvel később mindössze 55 600.[3] Az Autoweek egyik 2004-es számában Szuzuki Oszamu, a Suzuki elnöke egy torkára akadt halszálkához hasonlított a CAMI-t az alacsony termelés okozta kellemetlenségek miatt.[1]
2003 végén, a 2004-es modellévben jelent meg a Daewoo Kalos, melyet többek között Chevrolet Aveo, Pontiac Wave és Suzuki Swift+ néven is árultak, hogy leváltsa a Geo Metrót a General Motors kínálatában és egyben a Daewoo Lanost is a Daewoo saját modelljei között.
Chevrolet Sprint szerkesztés
A General Motors Chevrolet Sprint néven kezdte el árulni Észak-Amerikában a Suzuki Swift első generációját. Kanadában Suzuki Forsa és Pontiac Firefly néven is futott a modell. 1986-ban az Amerikai Egyesült Államokban még csak a nyugati államokban lehetett kapni a Sprintet, majd 1987-ben megkezdődött a széles körű árusítás. A Metro elnevezés már ekkor is jelen volt, a szívómotoros változatok ugyanis Chevrolet Sprint Metro néven kerültek piacra.
Az első generáció (1989-1995) szerkesztés
Az első generációs Geo Metrók a Suzuki Swift második generációjának feleltek meg, gyártásuk 1988 végén kezdődött meg Hamamacuban, Japánban. A kocsi 1989-ben debütált az Egyesült Államokban, a Chevrolet Sprintet leváltva, de Suzuki Swift néven is kerültek forgalomba autók. Kanadában a kocsi továbbra is Chevrolet Sprint és Pontiac Firefly néven futott tovább a kocsi, de a Suzuki Forsa név helyett ott is bevezették a Suzuki Swift elnevezést. 1995-ben modellfrissítés következett be, mely során a Metro/Sprint/Swift elnevezésű autók egy teljesen új, csak az észak-amerikai piacon fellelhető karosszériát kaptak, míg a Pontiac Firefly gyártása teljesen leállt.
A második generáció (1995-2001) szerkesztés
| Geo Metro | |
 | |
| Gyártási adatok | |
| Gyártó |
|
| Gyártás helye | Ingersoll, Ontario, Kanada |
| Gyártás éve | 1995 – 2001 |
| Modellvariánsok | Háromajtós ferde hátú Négyajtós szedán |
| Kategória | Kiskategóriás autó |
| A(z) modell műszaki adatai | |
| Méret és tömegadatok | |
| Hossz | 3795 mm (ferde hátú) 4166 mm (szedán) |
| Szélesség | 1590 mm |
| Magasság | 1389 mm (ferde hátú) 1407 mm (szedán) |
| Alváz | General Motors M alváz |
| Tengelytáv | 2365 mm |
| Üzemanyag | benzin |
| Teljesítmény | |
| Motor | 1,0 literes, háromhengeres LP2 1,3 literes, négyhengeres L72 1,3 literes, négyhengeres, 16 szelepes LY8 |
| Felépítés | Orrmotoros, elsőkerék-meghajtású |
| Váltó | Ötsebességes manuális Háromsebességes automata |
| Előző | Chevrolet Chevette |
| Következő | Chevrolet Aveo |
| Kapcsolódó modellek | |
| Suzuki Swift/Cultus | |
| A Wikimédia Commons tartalmaz Geo Metro témájú médiaállományokat. | |
A Geo Metro második generációja 1995-ben jelent meg, háromajtós ferde hátú és négyajtós szedán karosszériával. A kocsi továbbra is a Suzuki M jelű alvázára épült és Suzuki hajtáslánc került bele, de a General Motors új karosszériát tervezett neki, mely leginkább a valamivel nagyobb Chevrolet Cavalier-re emlékeztetett.[4] Ezek a modellek csak az észak-amerikai piacokon voltak kaphatóak és csak a CAMI Automotive-nál gyártották őket.
A kocsi kétfajta motorral volt kapható, egy modernizált 1,3 literes, négyhengeres, többpontos üzemanyag-befecskendezésű, hidrotőkéssel (hidraulikus), valamint egy 1,0 literes, háromhengeres, központi üzemanyag-befecskendezésűvel. Utóbbi volt az utolsó központi befecskendezéses motor, melyet egy az Egyesült Államokban piacra készülő autóba szereltek. Az 1,3 literes, 70 lóerős (52 kW) motor teljesen megegyezett azzal, amit eleinte a Suzuki Swift második generációjába is szereltek (a GT változatokat kivéve). 1997-ben megjelentek az LSi nevű változatok, melyekbe az 1,3 literes motor tizenhat-szelepes változata került a korábbi nyolcszelepes helyett, ez 79 lóerő (59 kW) volt képes. A ferde hátú változat az új karosszériadizájnnak köszönhetően némileg praktikusabb lett az elődjénél, mivel csomagtartója rakodómagassága csaknem 8 cm-rel alacsonyabb lett.[5] Emellett biztonságosabbá is vált, mivel nem deformálódó utastérrel készült, első és hátsó gyűrődési zónával és dupla légzsák is került bele. Továbbá acél ajtómerevítések[6] mellett öt darab keresztmerevítőt[5] is szereltek az autóba, hogy az utasok oldalirányú ütközések esetén is védve legyenek, valamint felár ABS-sel is rendelhető volt a második generációs Metro. A kocsiba nappali menetfény is került, ezzel a Metro lett a General Motors második olyan modellje, mely az amerikai piacra készült és nappali menetfénnyel szerelték (az első az 1995-ös Chevrolet Corsica volt). A biztonsági megerősítéseknek köszönhetően a szedán és a ferde hátú változat karosszériája 20, illetve 5%-kal lett merevebb az előző generációhoz képest.[5] Bemutatásakor a Geo Metro volt a legkisebb autó a világon, mely megfelelt az Amerikai Egyesült Államokban hatályos, oldalirányú ütközésekre vonatkozó 1997-es előírásoknak.[5]
1997 végére a Geo márka megszűnt, modelljeit, így a Metrót is Chevrolet márkanév alatt árulták tovább. Az amerikai Energiahatékony Gazdaság Tanácsa (ACEEE) 1998-ban és 1999-ben a Chevrolet Metrót és a Suzuki Swiftet választotta az Egyesült Államok két legzöldebb benzinmotoros autójának azok károsanyag-kibocsátását, fogyasztását és néhány egyéb statisztikáját figyelembe véve.[7][8][9] A kisautók iránti érdeklődés és ezzel együtt az eladások számának visszaesése miatt a CAMI Automotive-nál a General Motors 2000. április 26-án beszüntette a Metro gyártását. Az utolsó elkészült darab egy piros szedán volt. 2001-ben már csak a négyajtós, LSi felszereltségű szedán volt kapható és az is csak a flottavásárlók számára. 2002-re a Metro teljesen kikerült a Chevrolet kínálatából.
Elektromos változatok szerkesztés
A Solectria, egy massachusettsi vállalat első és második generációs Geo Metrókból is készített elektromos változatokat. Körülbelül 500 darab 1996-os és 1997-es elektromos Metro készült el. A motor nélküli autókat a General Motors biztosította a cég számára. Az elkészült modellek a Solectria Force és a Solectria EV nevet kapták, a kocsikba háromfázisú aszinkron motorok, valamint regeneratív fékek kerültek, 13 darab ólomsavas akkumulátor mellett.[10]
Biztonság szerkesztés
A Geo Metro második generációja a következő eredményeket érte el az USA hivatalos közlekedésbiztonsági szervezetének (NHTSA - National Highway Traffic Safety Administration) tesztjein:
- A vezető védelme frontális ütközés esetén:
- Utasvédelem frontális ütközés esetén:
A csillagok száma a súlyos sérülés kialakulásának valószínűségére vonatkozik. A Geo Metro esetében a négy csillag 10-20%-os valószínűséget jelent egy súlyos sérülésre, frontális ütközés esetén.
Az 1996-os Geo Metro teszteredményei
Megnövekedett kereslet szerkesztés
2008-ban a növekvő üzemanyagárak miatt a Geo Metro népszerűsége komoly emelkedésnek indult a használt autó piacon, kedvező fogyasztásának köszönhetően.[11][12][13][14][15][16]
A Car and Driver című autósújság 2009 júliusában egy 1998-as, 1,0 literes motorral szerelt háromajtós Chevrolet Metrót üzemanyagtakarékossági teszteknek vetett alá két hibridautó, a Honda Insight és a Toyota Prius mellett. Az újságírók tréfálkoztak a Metro korán és gyenge felszereltségén, ami miatt rögtön hét pontot le is vontak tőle a másik két kocsihoz képest. Ennek ellenére a Metro 5,6 literes fogyasztást produkált, ugyanannyit, mint a hibrid Prius. A pontösszesítésnél a Metro végül csak a harmadik helyen végzett, de nem vallott szégyent.[17]
Források szerkesztés
- ↑ a b Pontiac planning to add Chevrolet Equinox-based sport wagon to lineup. Autoweek.com, 2004. március 5.. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 19.)
- ↑ CANADA: CAMI ends Suzuki Swift production. Just-auto.com, 2001. június 5.. [2009. augusztus 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 19.)
- ↑ CAMI gets a new lease on life. Wards Auto World, 1998. december 1.. [2011. július 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 19.)
- ↑ Bill Russ: 1995 Geo Metro LSi Sedan. The Auto Channel. (Hozzáférés: 2014. február 19.)
- ↑ a b c d Little Big Man, First Look: 1995 Geo Metro. Hardive.com, J.J. Gertler. [2013. január 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 10.)
- ↑ New Car Review 1995 GEO METRO LSi SEDAN. The Auto Channel, Bill Russ
- ↑ The 12 Greenest Vehicles in 1999. Ecomall.com
- ↑ O'Dell, John. „Guide: It Isn’t Easy Being Green”, The LA Times, John O'Dell, 1999. február 18., 1999. február 18. (Hozzáférés: 2014. február 19.)
- ↑ „Guide to green cars, trucks released”, CNN.com, 1998. március 19. (Hozzáférés: 2010. május 24.)
- ↑ 1997 Solectria EV. Nextautos.com, Seyth Miersma, 05/01/2008. [2016. március 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 19.)
- ↑ Geo Metro Madness Hits High. USNEWS, 2008. május 22.
- ↑ Who's laughing now? Subcompact owners. London Free Press, Norman De Bono, 2008. május 16.[halott link]
- ↑ „Gas prices drive Geos from clunkers to chic”, Cnn.com, Mallory Simon, May 20, 2008, 2008. május 20. (Hozzáférés: 2014. február 19.)
- ↑ The Geo Metro Rides Again, Sort Of. Business Week, Jim Henry, 2008. június 2.
- ↑ „All Hail (or Mourn) the Geo Metro”, The New York Times, The Lede, 2008. június 10., Mike Nizza, 2008. június 10.. [2013. január 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. február 19.)
- ↑ Gas costs have drivers thinking smaller, older. Mercury News, Linda Goldston, 2008. május 20.
- ↑ 2010 Honda Insight vs. 2010 Toyota Prius, 1998 Chevy Metro – Comparison Tests
