Grigorij Alekszandrovics Patyomkin
Grigorij Alekszandrovics Patyomkin, Tavricseszkij (tauriai vagyis krími) herceg (1739–1791) orosz politikus és hadvezér, az 1762. évi palotaforradalom megszervezője, II. (Nagy) Katalin cárnő kegyence. A parasztság jólétének bizonyítására a cárnő látogatásakor díszletfalvakat építtetett.[1]
| Grigorij Alekszandrovics Patyomkin | |
 | |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái |
|
| Született | 1739. szeptember 13. Chizhevo |
| Elhunyt | 1791. október 5. (52 évesen) Jászvásár |
| Sírhely | St. Catherine's Cathedral, Kherson |
| Szülei | Alexander Potemkin |
| Élettárs | II. Katalin orosz cárnő |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | Moszkvai Birodalmi Egyetem |
| Vallás | Orosz Ortodox Egyház |
| Díjak |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Grigorij Alekszandrovics Patyomkin témájú médiaállományokat. | |
Életrajza szerkesztés
Patyomkinról már életében legendák keringtek. Barátai, az Orlovok mutatták be Katalinnak, akinek tetszését azonnal megnyerte vonzó külseje, szellemessége és bátorsága. Orlov féltékenységből megverette, s fél szemére megvakult. Az incidens után kolostorba vonult, de Katalin bűntudatot érzett, és visszahívatta. Pályája innentől felfelé ívelt. 1774-ben Orlovot menesztették, megkapta búcsúajándékát, s már Patyomkin volt a cárnő kegyence, ami mindenkor a főhadsegédi és a vezérőrnagyi ranggal járt. Patyomkin tíz évvel volt fiatalabb az akkor 45 éves cárnőnél. Kapcsolatuk mindössze két évig tartott: viharos volt, és féltékenységi jelenetek tarkították.
Patyomkin ügyesen megszervezte visszavonulását. A kegyenc elődöktől eltérően hatalma töretlen maradt, még utódait is ő nevezte ki. Katalintól a címeken túl drága ajándékokat is kapott. Vagyonát 28 millió rubelre becsülték, míg Oroszország éves bevétele 60 millió rubel volt. Költséges mulatságokat tartott; hihetetlen elbűvölő és közönségesen durva is tudott lenni.
1776 után az államügyekbe vetette magát és az orosz hadsereg főparancsnoka lett. A Orosz–török háború (1768–74) idején több sikeres csatát vezetett. A háborút lezáró Kücsük-kajnardzsi béke eredményeképp Oroszország megszerezte a Krím félszigetet, a Fekete-tenger partvidékét és Dél-Ukrajnát. Kormányzóként utakat építtetett, manufaktúrákat alapított, kereskedelmi központokat, közigazgatási egységeket hozott létre. Megreformálta a hadsereget.
Munkájára büszke volt, amit egy hosszú és költséges utazás során mutatott meg Katalinnak. Kijeven át, a Dnyeper mentén, Bahcsiszeráj, Poltava útvonalon mutatta be a birodalmat. A rossz nyelvek szerint a divatos ruhájú, éljenző parasztok nem voltak valósak, a díszleteket minden éjjel faluról falura szállították.
1791-ben az orosz–török háborút lezáró jászvásári béketárgyalásokat félbeszakítva Pétervárra utazott, hogy éket verjen az új kegyenc, Zubov és Katalin közé. Miután ez nem sikerült, visszatért Jászvásárba, s itt érte a halál. II. Katalin mélyen megrendült; Patyomkin életének igazi társa volt.[2]
Az orosz cári haditengerészet egyik 1903-ban szolgálatba állított, 13 107 tonnás pre-dreadnought csatahajója a Knyaz Patyomkin Tavricseszkij nevet viselte Grigorij Alekszandrovics Patyomkin tiszteletére.[3]
-
A Patyomkin tiszteletére elnevezett Knyaz Patyomkin Tavricseszkij orosz pre-dreadnought csatahajó. A híres 1905-ös, Eizenstein Patyomkin páncélos című filmjében feldolgozott matrózlázadás után Panteljmon névre keresztelték át.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Egyetemes Lexikon, Magyar Könyvklub, 2001.
- ↑ V. Molnár László: Az „éjszaka cárja”, Grigorij Patyomkin: II. Katalin kegyencének karriertörténete. In: Valóság 2012. (55. évf.) 11. sz. 33–44. o.
- ↑ http://www.navypedia.org/ships/russia/ru_bb_knyaz_potyomkin_tavricheskiy.htm
