Wikipédia

Guglielmo Marconi

olasz fizikus, mérnök, feltaláló

Guglielmo Marconi (Bologna, 1874. április 25. – Róma, 1937. július 20.) olasz fizikus és mérnök, a drótnélküli távíró feltalálója. 1909-ben megkapta a fizikai Nobel-díjat Karl Ferdinand Braunnal együtt.

Guglielmo Marconi
SzületettGuglielmo Giovanni Maria Marconi[1]
1874. április 25.[2][3][4][5][6]
Bologna[7][8]
Elhunyt1937. július 20. (63 évesen)[5][6][9][10][11]
Róma[7][12][8]
Állampolgárságaolasz[12]
Házastársa
  • Beatrice Marconi (1905. március 16. – 1924)[12][13]
  • Maria Cristina Bezzi-Scali (1927. június 12. – )[12]
GyermekeiDegna Marconi Paresce
SzüleiAnnie Jameson
Giuseppe Marconi
Foglalkozása
TisztségeOlasz Királyság szenátora (1914. december 30. – 1937. július 20.)
IskoláiBolognai Egyetem
Kitüntetései
  • Knight Grand Cross of the Royal Victorian Order[12]
  • New Jersey Hall of Fame[12]
  • Order of Saint Anna, 2nd class[12]
  • Fellow of the Royal Society of Arts[12]
  • Edison Medal
  • Goethe Medal for Art and Science
  • Grand Officer of the Order of Saints Maurice and Lazarus
  • Knight grand cross of the order of the crown of Italy
  • Order of Merit for Labour
  • Victory Medal
  • IX. Piusz rend
  • máltai lovagrend
  • Military Order of Saint James of the Sword
  • Order of Prince Danilo I
  • Vallauri Prize (1899)[14]
  • Matteucci-érem (1901)[12]
  • fizikai Nobel-díj (1909)[15][16][17]
  • Grand cross of the Civil Order of Alfonso XII (1912)[18]
  • Albert emlékérem (1914)[12][19]
  • Franklin-érem (1918)[12]
  • IEEE Medal of Honor (1920)[12]
  • John Fritz Medal (1923)[12]
  • Medalla Plus Ultra (1928)[20][12]
  • Wilhelm Exner Medal (1934)[12]
  • National Inventors Hall of Fame (1975)[12]
Halál okatermészetes halál
SírhelyeSanta Croce[12]
Guglielmo Marconi aláírása
Guglielmo Marconi aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Guglielmo Marconi témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ifjúkora szerkesztés

Bologna közelében született Giuseppe Marconi olasz földbirtokos, és ír felesége, Annie Jameson (a Jameson Whiskey-szeszfőzde alapítójának unokája) második fiaként. Marconi Bolognában, Firenzében, és később Livornóban tanult.

A rádióval kapcsolatos munkái szerkesztés

 
Kohérer

Marconi fiatal kora óta érdeklődött a fizika és az elektromosság iránt. Az 1890-es évek elején elkezdett dolgozni a "vezeték nélküli távírás" ötletén. Ez nem volt új ötlet; Számos kutató és feltaláló több mint 50 éve kutatta a vezeték nélküli távíró technológiákat, sőt az elektromos vezetést, elektromágneses indukciót és optikai (fény) jelzést alkalmazó rendszereket is, de egyik sem bizonyult technikailag és kereskedelmileg sikeresnek. Egy viszonylag új fejlemény Heinrich Hertztől származott, aki 1888-ban James Clerk Maxwell munkája alapján bebizonyította, hogy lehet elektromágneses sugárzást előállítani és kimutatni. Akkoriban ezt a sugárzást akkoriban "hertzi" hullámoknak nevezték, ma pedig rádióhullámoknak nevezik. Marconit lenyűgözték Heinrich Hertz elektromágnesességgel kapcsolatos munkái. Hertz 1894-ben bekövetkezett halála miatt megjelentek a korábbi felfedezésekről szóló áttekintések, köztük Oliver Lodge brit fizikus bemutatója a rádióhullámok továbbításáról és észleléséről, valamint Augusto Righi cikke Hertz munkásságáról. Righi cikke megújította Marconi érdeklődését egy rádióhullámokon alapuló vezeték nélküli távirati rendszer kifejlesztése iránt.

20 évesen Marconi rádióhullámokkal kapcsolatos kísérleteket kezdett végezni, és saját berendezéseinek nagy részét a Pontecchio-i Villa Griffone-ban (jelenleg Sasso Marconi közigazgatási egysége) lévő otthonának tetőterében építette fel. Marconi Hertz eredeti kísérleteire épített, és Righi javaslatára elkezdett egy koherens, Édouard Branly francia fizikus 1890-es felfedezésein alapuló korai detektort használni, amelyet Lodge kísérleteiben használtak, és amely megváltoztatta az ellenállást a rádióhullámok hatására.[21]

Apja támogatásával Marconi tovább olvasta a szakirodalmat, és átvette a rádióhullámokkal kísérletező fizikusok ötleteit. Olyan eszközöket fejlesztett ki, mint például a hordozható adó- és vevőrendszerek, amelyek nagy távolságokra is képesek működni. 1895 nyarán Marconi a kísérleteit a szabadban, apja bolognai birtokán folytatta. Különböző antennaelrendezéseket és -formákat próbált ki, de még a fejlesztések ellenére is csak másfél mérföldig tudott jeleket továbbítani, amit Oliver Lodge 1894-ben a rádióhullámok maximális átviteli távolságaként jósolt meg. Az áttörés 1895 nyarán következett be, amikor Marconi úgy találta, hogy sokkal nagyobb hatótávolság érhető el, miután megemelte antennája magasságát, és a vezetékes távírásban használt technikát kölcsönözve földelte adóját és vevőjét. Ezekkel a fejlesztésekkel a rendszer képes volt jeleket továbbítani akár 2 mérföld (3,2 km) távolságig és még dombokon keresztül is foghatóvá vált.[22][23]

A monopolantenna a Hertz által használt dipólus antennákhoz képest csökkentette a hullámok frekvenciáját, és függőlegesen polarizált rádióhullámokat sugárzott, amelyek nagyobb távolságokat tudtak megtenni. Ekkor már arra a következtetésre jutott, hogy további finanszírozással és kutatással egy olyan eszközzé válhatna a rádió, ami képes nagyobb távolságok áthidalására, amely mind kereskedelmi, mind katonai szempontból értékesnek bizonyulna. Marconi 1895-ös kísérleti készüléke bizonyult az első mérnökileg teljes, kereskedelmi szempontból sikeres rádióátviteli rendszernek.[24][25][26]


1896-ban Marconi beszélt a családi barátjával Carlo Gardinival, az Egyesült Államok bolognai konzulátusának tiszteletbeli konzuljával arról, hogy elhagyná Olaszországot, és Nagy-Britanniába élne. Gardini írt egy bemutatkozó levelet Olaszország londoni nagykövetének, Annibale Ferrerónak, amelyben bemutatta Marconit, és megemlítette, hogy milyen rendkívüli felfedezései vannak. Ferrero nagykövet válaszában azt tanácsolta, hogy ne fedjék fel Marconi eredményeit, amíg nem kapnak szabadalmat. Arra is bátorította Marconit, hogy jöjjön Nagy-Britanniába, ahol szerinte könnyebb lenne megtalálni a szükséges anyagi forrásokat és támogatókat ahhoz, hogy kísérletei eredményeit kereskedelmileg is hasznosítani tudja.[27]


Mivel Olaszországban kevés érdeklődést vagy elismerést tapasztalt munkája iránt, Marconi 1896 elején, 21 évesen, édesanyja kíséretében Londonba utazott, hogy támogatást keressen munkájához. (Az olasz mellett folyékonyan beszélt angolul.) Marconi Doverbe érkezett, és a vámtiszt kinyitotta a táskáját, ahol különböző készülékeket talált. A vámtiszt azonnal kapcsolatba lépett a londoni Admiralitással. Ott Marconi elnyerte William Preece, az Általános Postahivatal (GPO) vezető villamosmérnökének érdeklődését és támogatását. Ez idő alatt Marconi úgy döntött, hogy szabadalmaztatnia kell a rendszerét, amit 1896. június 2-án jelentett be, a 12039-es számú brit szabadalmat "Improvements in Transmitting Electrical impulses and Signals, and in Apparatus therefor" címmel, amely a rádióhullámokon alapuló kommunikációs rendszer első szabadalma lett.[28]


Morzejeles demonstrációk a nyilvánosság előtt szerkesztés

Marconi 1896 júliusában mutatta be először rendszerét a brit kormánynak.[29] Ezt követően további bemutatók sorozata következett a briteknek, és 1897 márciusára Marconi mintegy 6 kilométeres távolságon keresztül továbbította a morzejeleket a Salisbury-síkságon. 1897. május 13-án Marconi küldte az első nyílt tengeren keresztüli vezeték nélküli kommunikációt - a Bristoli-csatornán keresztül a Flat Holm-szigetről a Cardiff melletti Lavernock-fokig, ami 6 kilométeres távolságot jelentett. Az üzenet szövege így szólt: "Are you ready" azaz "Készen állsz?"[30]

Az adóberendezést szinte azonnal áthelyezték a Somerset partján fekvő Brean Down erődbe, 16 kilométerre (9,9 mérföldre) kiterjesztve a hatótávolságot. Preece, akit ezek és más bemutatók lenyűgöztek, két fontos londoni előadáson mutatta be Marconi folyamatban lévő munkáját a nagyközönségnek: "Telegráfia vezetékek nélkül" címmel 1896. december 11-én a Toynbee Hallban; és "Jelzés a térben vezetékek nélkül" címmel 1897. június 4-én a Royal Institution előtt.[31][32]

Számos további tudományos bemutató következett, és Marconi fokozatosan bekerült a nemzetközi tudományos érdeklődés középpontjába. 1897 júliusában hazájában, La Speziában az olasz kormány megbízásából egy tesztsorozatot hajtott végre. 1898. július 6-án George Kemp és Edward Edwin Glanville a Lloyd's számára végzett tesztet a ballycastle-i The Marine Hotel és a Rathlin Island között, mindkettő az írországi Ulsterben, Antrim megyében található.[33]

1899. március 27-én sikerült távirjeleket továbbítania az Angol-csatornán a franciaországi Wimereux-ből az angliai South Foreland világítótoronyba. Marconi a dorseti Poole kikötőjében, Sandbanksben, a Haven Hotelben hozott létre egy kísérleti bázist, ahol egy 100 láb magas árbocot állított fel.[34]

1898 decemberében a brit világítótorony-szolgálat engedélyezte a vezeték nélküli kommunikáció létesítését a doveri South Foreland világítótorony és a tizenkét mérföldre lévő East Goodwin világítótorony között. 1899. március 17-én az East Goodwin világítótorony küldte az első vezeték nélküli vészjelzést, az Elbe kereskedelmi hajó nevében, amely zátonyra futott a Goodwin Sandsnél. Az üzenetet a South Foreland világítótorony rádiós kezelője fogadta, aki a Ramsgate-i mentőcsónakot hívta segítségül.[35][36]

1899 őszén került sor az első rádiós bemutatójára az Egyesült Államokban. Marconi a The New York Herald újság meghívására az Egyesült Államokba hajózott, hogy tudósítson az America's Cup nemzetközi vitorlásversenyekről a New Jersey állambeli Sandy Hooknál. Az adás a Porto Rico Line SS Ponce nevű személyszállító hajójának fedélzetén történt.[37]


Marconi 1899. november 8-án indult Angliába az American Line SS Saint Paul nevű hajóján, és az út során segítőivel együtt vezeték nélküli berendezéseket telepített a fedélzetre. Az utazás előtt megkezdődött a második búr háború, és Marconi rádióberendezésének az volt a feladata, hogy a konfliktusról szóló híreket eljuttassa az utasokhoz.[38]

1902 februárjában az SS Philadelphia Nagy-Britanniából nyugatra hajózott Marconival a fedélzetén, és gondosan rögzítette a Poldhu állomásról naponta küldött jeleket. A tesztek eredményei szerint a koherens szalagok vétele 1550 mérföldig (2490 km), a hang vétele pedig 2100 mérföldig (3400 km) terjedt. A legnagyobb távolságokat éjszaka érték el, és ezek a tesztek voltak az első olyan vizsgálatok, amelyek kimutatták, hogy a középhullámú és hosszúhullámú rádiójelek éjszaka sokkal messzebbre jutnak, mint nappal. Napközben a jeleket csak mintegy 700 mérföldig (1100 km) fogták, ami kevesebb mint fele a korábban Új-Fundlandon állított távolságnak, ahol az adások szintén nappal történtek. Emiatt Marconi nem erősítette meg teljes mértékben az új-fundlandi állításokat, bár bebizonyította, hogy a rádiójelek több száz kilométeres távolságra is elküldhetők, annak ellenére, hogy egyes tudósok úgy vélték, hogy ezek a jelek lényegében a látótávolságra korlátozódnak.

1902. december 17-én a kanadai Új-Skóciában található Glace Bay-i Marconi-állomásról érkező adás lett a világ első rádióüzenete, amely Észak-Amerikából átjutott az Atlanti-óceánon. 1901-ben Marconi a Massachusetts állambeli South Wellfleet közelében épített egy állomást, amely 1903. január 18-án üdvözlő üzenetet küldött Theodore Roosevelt amerikai elnöktől az Egyesült Királyság VII. Edward királyának. A következetes transzatlanti jelzést azonban nehéz volt létrehozni.[39]


Az adást és a vételt nagy méretű antennákkal, a demodulálást kohérerrel oldotta meg. 1899-ben a La Manche csatornán át táviratozott, majd 1901-ben megvalósította az első transzatlanti rádió-összeköttetést. Munkáját a haditengerészet támogatta. A Titanic rádiósai a Marconi-társaság alkalmazásában voltak, nem a hajótársaságában. Marconi élete folyamán tovább tökéletesítette rádiótechnikai találmányait, amit 1909-ben (Karl Ferdinand Braunnal megosztott) Nobel-díjjal ismertek el.

Marconi más feltalálókkal versenyezve nagy teljesítményű állomásokat kezdett építeni az Atlanti-óceán mindkét partján, hogy a tengeren lévő hajókkal kommunikálhasson. 1904-ben kereskedelmi szolgáltatást hozott létre, hogy éjszakai hírösszefoglalókat továbbítson az előfizető hajóknak, amelyek ezeket beépíthették a fedélzeti újságjaikba. A rendszeres transzatlanti rádiótávíró-szolgálat végül 1907. október 17-én indult el.[40][41]


Titanic szerkesztés

A Marconi Co. rádiójának a tengeri mentésekben játszott szerepe növelte a közvélemény figyelmét a rádió értékére, és hírnevet hozott a Marconinak, különösen az RMS Titanic 1912. április 15-i és az RMS Lusitania 1915. május 7-i elsüllyedése kapcsán.[42]


Az RMS Titanic rádiósai, Jack Phillips és Harold Bride nem a hajót birtokló White Star Line részvénytársaság, hanem a Marconi International Marine Communication Company alkalmazásában álltak. Az óceánjáró elsüllyedése után a túlélőket a Cunard Line RMS Carpathia nevű hajója mentette ki. A Carpathiának összesen 17 percbe telt, amíg a Titanic által küldött SOS-jelet fogadta és dekódolta. A két hajó között 58 mérföld távolság volt. Amikor a Carpathia kikötött New Yorkban, Marconi a The New York Times riporterével a fedélzetre ment, hogy beszéljen Bride-dal, a túlélő operátorral. Az eset után Marconi hihetetlen nagy népszerűségre tett szert, és egyre elismertebbé vált a rádiózás és a vezeték nélküli technológia területén végzett felfedezéseiért.

1912. június 18-án Marconi tanúvallomást tett a Titanic vesztét vizsgáló bíróság előtt a tengeri távírás funkcióiról és a tengeri vészhelyzetekre vonatkozó eljárásokról[60] Nagy-Britannia főpostamestere a Titanic katasztrófájára utalva összegzett:


"Akik megmenekültek, azokat egyetlen ember, Marconi úr ... és az ő csodálatos találmánya mentette meg."[43]

Későbbi munkái szerkesztés

Az évek során a Marconi társaságok műszaki konzervativizmusukról szereztek hírnevet, különösen azáltal, hogy továbbra is a nem hatékony szikra adó technológiát használták, amely csak rádiótávíró-műveletekhez volt használható, jóval azután, hogy nyilvánvalóvá vált, hogy a rádiós kommunikáció jövője a folyamatos hullámú átvitelben rejlik, amely hatékonyabb és hangátvitelre is használható. Kissé megkésve, de a vállalat 1915-től, a rezgő vákuumcső bevezetését követően komoly munkába kezdett folytonos hullámú berendezésekkel. A chelmsfordi New Street Works gyár 1920-ban az Egyesült Királyságban az első szórakoztató rádióadások helyszíne volt, amelyek vákuumcsöves adót használtak, és amelyekben Dame Nellie Melba szerepelt. 1922-ben a Great Baddow-i Marconi Kutatóközpontból rendszeres szórakoztató adások indultak, amelyek a BBC előzményei voltak, és ugyanebben az évben Florence Tyzack Parburyvel tartott zártkörű összejövetelén a repülés és a vezeték nélküli telefonálás szoros kapcsolatáról beszélt, sőt a bolygóközi vezeték nélküli kommunikációról is beszélt. 1924-ben a Marconi Társaság társalapítója volt az Unione Radiofonica Italiana (ma RAI) társaságnak.[44]

Szabadalmai szerkesztés

Brit szabadalmak szerkesztés

  • British patent No. 12,039 (1897) "Improvements in Transmitting Electrical impulses and Signals, and in Apparatus therefor". Date of Application 2 June 1896; Complete Specification Left, 2 March 1897; Accepted, 2 July 1897 (later claimed by Oliver Lodge to contain his own ideas which he failed to patent).
  • British patent No. 7,777 (1900) "Improvements in Apparatus for Wireless Telegraphy". Date of Application 26 April 1900; Complete Specification Left, 25 February 1901; Accepted, 13 April 1901.
  • British patent No. 10245 (1902)
  • British patent No. 5113 (1904) "Improvements in Transmitters suitable for Wireless Telegraphy". Date of Application 1 March 1904; Complete Specification Left, 30 November 1904; Accepted, 19 January August 1905.
  • British patent No. 21640 (1904) "Improvements in Apparatus for Wireless Telegraphy". Date of Application 8 October 1904; Complete Specification Left, 6 July 1905; Accepted, 10 August 1905.
  • British patent No. 14788 (1904) "Improvements in or relating to Wireless Telegraphy". Date of Application 18 July 1905; Complete Specification Left, 23 January 1906; Accepted, 10 May 1906.

Amerikai szabadalmak szerkesztés

  • U.S. Patent 586,193 "Transmitting electrical signals", (using Ruhmkorff coil and Morse code key) filed December 1896, patented July 1897
  • U.S. Patent 624,516 "Apparatus employed in wireless telegraphy".
  • U.S. Patent 627,650 "Apparatus employed in wireless telegraphy".
  • U.S. Patent 647,007 "Apparatus employed in wireless telegraphy".
  • U.S. Patent 647,008 "Apparatus employed in wireless telegraphy".
  • U.S. Patent 647,009 "Apparatus employed in wireless telegraphy".
  • U.S. Patent 650,109 "Apparatus employed in wireless telegraphy".
  • U.S. Patent 650,110 "Apparatus employed in wireless telegraphy".
  • U.S. Patent 668,315 "Receiver for electrical oscillations".
  • U.S. Patent 676,332 "Apparatus for wireless telegraphy" (later practical version of system)
  • U.S. Patent 757,559 "Wireless telegraphy system". Filed 19 November 1901; Issued 19 April 1904.
  • U.S. Patent 760,463 "Wireless signaling system". Filed 10 September 1903; Issued 24 May 1904.
  • U.S. Patent 763,772 "Apparatus for wireless telegraphy" (Four tuned system; this innovation was predated by N. Tesla, O. Lodge, and J. S. Stone)
  • U.S. Patent 786,132 "Wireless telegraphy". Filed 13 October 1903
  • U.S. Patent 792,528 "Wireless telegraphy". Filed 13 October 1903; Issued 13 June 1905.
  • U.S. Patent 884,986 "Wireless telegraphy". Filed 28 November 1902; Issued 14 April 1908.
  • U.S. Patent 884,987 "Wireless telegraphy".
  • U.S. Patent 884,988 "Detecting electrical oscillations". Filed 2 February 1903; Issued 14 April 1908.
  • U.S. Patent 884,989 "Wireless telegraphy". Filed 2 February 1903; Issued 14 April 1908.
  • U.S. Patent 924,560 "Wireless signaling system". Filed 9 August 1906; Issued 8 June 1909.
  • U.S. Patent 935,381 "Transmitting apparatus for wireless telegraphy". Filed 10 April 1908; Issued 28 September 1909.
  • U.S. Patent 935,382 "Apparatus for wireless telegraphy".
  • U.S. Patent 935,383 "Apparatus for wireless telegraphy". Filed 10 April 1908; Issued 28 September 1909.
  • U.S. Patent 954,640 "Apparatus for wireless telegraphy". Filed 31 March 1909; Issued 12 April 1910.
  • U.S. Patent 997,308 "Transmitting apparatus for wireless telegraphy". Filed 15 July 1910; Issued 11 July 1911.
  • U.S. Patent 1,102,990 "Means for generating alternating electric currents". Filed 27 January 1914; Issued 7 July 1914.
  • U.S. Patent 1,226,099 "Transmitting apparatus for use in wireless telegraphy and telephony". Filed 31 December 1913; Issued 15 May 1917.
  • U.S. Patent 1,271,190 "Wireless telegraph transmitter".
  • U.S. Patent 1,377,722 "Electric accumulator". Filed 9 March 1918
  • U.S. Patent 1,148,521 "Transmitter for wireless telegraphy". Filed 20 July 1908; Issued 3 August 1915.
  • U.S. Patent 1,981,058 "Thermionic valve". Filed 14 October 1926; Issued 20 November 1934.

Marconi és Tesla szerkesztés

1896-ban Angliában Marconi sikeresen bemutatta a rádióhullámok vezeték nélküli sugárzását, mivel készülékén sikeresen továbbított morzekódokkal rádióüzeneteket a Brit tudományos nyilvánosság előtt. A rádiózás feltalálásáért 1909-ben fizikai Nobel-díjat kapott. Tesla beperelte, azzal a váddal, hogy plagizálta a találmányát. 1943-ban az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága határozatot hozott Marconi rádiószabadalmairól, amelyben visszaállította Oliver Lodge, John Stone Stone és Nikola Tesla néhány korábbi szabadalmát. A döntés azonban nem Marconi korai azaz 1896-os rádiószabadalmairól szólt.

Személyes információk szerkesztés

  • 1905. március 16-án feleségül vette Beatrice O'Brient (1882–1976), Edward Donough O'Brien lányát. Három lányuk és egy fiuk született. 1924-ben különváltak, házasságukat 1927-ben érvénytelenítették.
  • 1927. június 15-én feleségül vette Maria Cristina Bezzi-Scalit (1900–1994).
  • Gyermekei Degna (1908–1998), Gioia (1916–1996), Giulio (1910–1971), és Elettra (1930–).
  • Egy testvére volt, Alfonso, és egy mostohatestvére, Luigi.
  • Benito Mussolini volt Marconi tanúja, amikor másodszor házasodott, 1927-ben.

Emlékezete szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ https://www.biography.com/people/guglielmo-marconi-9398611
  2. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Маркони Гульельмо, 2015. szeptember 28.
  8. ↑ a b www.accademiadellescienze.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  9. ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  10. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  11. ↑ Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  12. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q Guglielmo Marconi Biography. A&E Networks, 2014. április 2. (Hozzáférés: 2019. január 9.)
  13. ↑ p48399.htm#i483987, 2020. augusztus 7.
  14. ↑ https://www.accademiadellescienze.it/attivita/premi-e-borse/premi-del-passato/premio-vallauri
  15. ↑ The Nobel Prize in Physics 1909 (angol nyelven). Nobel Alapítvány. (Hozzáférés: 2019. január 9.)
  16. ↑ The Nobel Prize amounts. Nobel Alapítvány. (Hozzáférés: 2019. január 9.)
  17. ↑ 2019. január 9., https://www.kva.se/sv/priser/nobelprisen/pristagare, Svéd Királyi Tudományos Akadémia, Guglielmo Marconi
  18. ↑ BOE-A-1912-3849
  19. ↑ https://www.thersa.org/about/albert-medal/past-winners
  20. ↑ BOE-A-1928-7212
  21. ↑ Guglielmo Marconi, padre della radio. Radiomarconi.com . [2013. június 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 12.)
  22. ↑ Hong, pp. 20–22
  23. ↑ Sablon:Cite speech
  24. ↑ The Saturday review of politics, literature, science and art, Volume 93. "THE INVENTOR OF WIRELESS TELEGRAPHY: A REPLY. To the Editor of the Saturday Review" Guglielmo Marconi and "WIRELESS TELEGRAPHY: A REJOINDER. To the Editor of the Saturday Review," Silvanus P. Thompson.
  25. ↑ Gualandi, Lodovico: MARCONI E LO STRAVOLGIMENTO DELLA VERITÀ STORICA SULLA SUA OPERA. radiomarconi.com, 2000. június 26.
  26. ↑ Marconi, G (1899. március 1.). „Wireless Telegraphy”. Proceedings of the Institution of Electrical Engineers 28 (139), 294. o, Kiadó: Institution of Electrical Engineers.  
  27. ↑ Solari, Luigi (February 1948) "Guglielmo Marconi e la Marina Militare Italiana", Rivista Marittima
  28. ↑ Marconi - Marconi History. www.seas.columbia.edu
  29. ↑ Flickr Photo, 2006. június 9.
  30. ↑ BBC Wales, Marconi's Waves. [2007. január 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. január 20.)
  31. ↑ (1897. január 23.) „Telegraphy Without Wires”. Scientific American 76 (4), 55–56. o.  
  32. ↑ (1897. december 17.) „Signalling Through Space Without Wires”. Science 6 (155), 889–896. o. DOI:10.1126/science.6.155.889. PMID 17740846.  
  33. ↑ It's Part of What We Are: Volume 1. Dublin: Royal Dublin Society, 1407. o. (2007. április 25.). ISBN 9780860270553 
  34. ↑ Risi, Giacomo Bortolotti, Fabio: Adelmo Landini "Sasso Marconi Foto (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2020. október 21.)
  35. ↑ Moffett, Cleveland (1899. június 1.). „Marconi's Wireless Telegraph”. McClure's Magazine, 99–112. o.  
  36. ↑ „This week in tech”, The Telegraph , 2017. március 17.. [2022. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  37. ↑ Helgesen, Henry N.. „Wireless Goes to Sea: Marconi's Radio and SS Ponce”. Sea History (Spring 2008), 122. o.  
  38. ↑ Marconi, Guglielmo (1900. február 2.). „Wireless Telegraphy”. Smithsonian Annual Report, 1901, 294. o.  
  39. ↑ TR Center - Talking Across the Ocean. www.theodorerooseveltcenter.org . (Hozzáférés: 2021. március 12.)
  40. ↑ (1907. november 23.) „The Clifden Station of the Marconi Wireless Telegraph System”. Scientific American.  
  41. ↑ „Second Test of the Marconi Over-Ocean Wireless System Proved Entirely Successful”, Sydney Daily Post , 1907. október 24.. [2013. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  42. ↑ Who was Guglielmo Marconi? Guglielmo Marconie was the first to patent (though not invent) a wireless system for communications.. www.curriculumvisions.com . (Hozzáférés: 2021. március 9.)
  43. ↑ Titanic's Wireless Connection. Wireless History Foundation, 2012. április 1. (Hozzáférés: 2013. október 7.)
  44. ↑ Storia della Radio dal 1924 al 1933 (olasz nyelven). Storia della radio . Rai. (Hozzáférés: 2020. február 16.)

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Guglielmo_Marconi&oldid=26657917”